ÍGÉRETÉNEK
IGAZOLÁSÁRA ISTEN EGY LÁTOMÁST HASZNÁLT FEL. ELVITTE EZÉKIELT EGY VÖLGYBE,
AMELY TELE VOLT SZÁRAZ CSONTOKKAL, ÉS ITT KÉPSZERŰ TANÍTÁST ADOTT NEKI.
Isten
különleges módon jelentette ki Ezékielnek az új szövetség ígéretét. Azonban
másik látomást is mutatott neki, ami ugyanolyan csodálatos volt.
Így
ír erről Ezékiel: „Akkor az Úr rám helyezte kezét, kivezetett engem az Úr
szelleme által, és letett a síkság közepén, ami tele volt csontokkal. Körülvitt
engem azok mellett mindenfelé, és láttam, hogy nagyon sok csont volt a
völgyben, és már nagyon szárazak voltak.” (Ez 37,1-2)
Miután
Isten megmutatta Ezékielnek a száraz csontokkal teli völgyet, ezt kérdezte a
prófétától: „Emberfia! Fel fognak-e éledni ezek a csontok?” (3. v.) E kérdés
által Isten valami nagyon jelentős dolgot mondott Ezékielnek: Ezek a csontok a
te népedet jelképezik. Szárazak, kifehéredtek, porladók – egyáltalán nincs
bennük élet. Ezékiel, te egy holt gyülekezetnek prédikálsz. Beszélhetsz nekik,
amit csak akarsz arról, hogy hagyják el bűneiket, és szerezzenek új szívet.
Elmondhatod nekik, hogyan ölik meg őket a bűneik mennyire nagy szükségük van
arra, hogy felkeljenek, és új életben járjanak. De kérdezlek téged, Ezékiel:
Képesek-e erre ezek a száraz csontok? Képesek-e életre kelni, és figyelni a
szavaidra? Kijöhetnek-e hirtelen a sírjukból, csupán azért, mert te vádbeszédet
mondtál felettük? Feltámaszthatják-e magukat a holtak? A régi szövetség érvénye
alatt ez nem lehetséges.
Sok
évet töltöttem azzal, hogy élettelen, száraz csontoknak prédikáltam. Szeretnék
odakiáltani az előttem álló élettelen hívőknek: „Miért hagyjátok, hogy a bűn
tönkretegyen és elpusztítson titeket? Keljetek fel tisztátalanságotok sírjából,
és járjatok szentségben!” Ha a lelkük beszélni tudna, ezt válaszolnák: „Nem
tudom megtenni, prédikátor. Nem látod, hogy halott vagyok? Nincs erőm megtenni,
amit kérsz, mert nincs bennem élet.”
Azt mondtam, hogy hívők ugyan, de halottak. Hogyan
lehetséges ez, ha üdvösséget csak az kaphat, akiben a Szent Szellem
munkálkodik? A halált, amelyről beszélek, Pál írja le a Róm 7-ben. Ez a halál
sújtja mindazokat a hívőket, akik a törvény cselekedetei által próbálnak
tetszeni Istennek. Pál ezt írja: „én pedig törvény nélkül éltem egykor, de
mikor jött a parancsolat, a bűn feléledt. … Mert a bűn kiinduló (tám)pontot
talált a parancsolat által: megcsalt engem (tévútra vezetett), és megölt
általa.” (Róm 7,9.11). Másképpen szólva: Amikor a szentséget és a világtól való
elkülönülést hirdettem az új szövetség ereje nélkül, a bűnös népet még inkább a
halál felé taszítottam. Azáltal, hogy arra ösztönöztem őket, hogy próbálják még
szigorúbban megtartani a parancsolatokat, és igyekezzenek még tisztábban élni,
hamarosan rájöttek, hogy saját erejükből nem tudnak engedelmeskedni.
