Ez idő tájt Sión városa már pénzügyi csődbe jutott. Dowie elmenekült egy költséges világkörüli útra, amelynek során sok helyütt nem szívesen látták. Amikor a szárazságtól sújtott kaliforniai Pomonába érkezett a vonata - nyolc hónapja nem esett már azon a vidéken - a helyi tudósítók szemrehányást tettek Dowie-nak. Emlékeztették arra, hogy amikor aszály volt Izraelben, Illés bizony imádkozott, és nem is maradt el az eső. Ha ő lenne Illés, akkor ugyanezt tenné most Kaliforniában is. Az istentisztelet végén Dowie imádkozott is esőért, s mielőtt még szétszéledhetett volna a tömeg, úgy eleredt, mintha dézsából öntötték volna.
Kaliforniából távozva kockázatos vállalkozásba fogott: azt tervezte, hogy megalapítja a mexikói „Sión Települést”. Ettől az új próbálkozástól remélte, hogy kifizetheti a „Sión Városában keletkezett adósságot. Anyagilag tönkrement és csalódott követői azonban szívükben elpártoltak tőle. Nem tudtak szemet hunyni afölött, hogy míg ők teljesen elszegényedtek, Dowie különc dolgainak él, és fényűző fogadásokat rendez; most meg a világ körül utazgat.
Egyesek szerint Dowie azért épített magának várost, mert belefáradt az üldöztetésbe. Nekem azonban az a véleményem, hogy nem így van. Noha Isten hatalmasan felkente és ki is küldte őt a szolgálatra, számomra úgy tűnik: az erő és a siker Dowie gyenge pontja volt. Ő maga mondta a következőket:
„Ha valaki apostollá válik, nem az a kérdés, hogy milyen magasra emelkedik - sokkal inkább ez: eljut-e elég mély alázatra... Nem gondolom, hogy nekem sikerült elérnem az alázat megfelelő szintjét..., azt a valódi megalázkodást, énem olyan mértékű háttérbe szorítását, ami az apostol nemes hivatalához szükséges...”
Jézus sohasem parancsolt nekünk olyasmit, hogy építsünk kommunákat. Az Ő utasítása így hangzik: „Menjetek”, s nem pedig így: „Bújjatok össze valahol”. Még az Apostolok Cselekedeteiben szereplő „kommuna” sem maradt fenn sokáig (lásd Csel 2,44-47; 5,1-10). Amint az üldözés lecsapott rájuk, az egész földön szétszóródtak (Csel 8,1). Miért történt így? Azért, hogy beteljesedjen a Máté 28,19-20 „Nagy Megbízatása”. A világ világosságává kell lennünk, át kell törnünk a sátáni sötétségen. Ha meghúzzuk magunkat egy zugban, nem lesz, aki véghezvigye ezt a hőstettet.