2013. június 16., vasárnap

R. Liardon - John Alexander Dowie 14.

Ez idő tájt Sión városa már pénzügyi csődbe jutott. Dowie elmenekült egy költséges világkörüli útra, amelynek során sok helyütt nem szíve­sen látták. Amikor a szárazságtól sújtott kaliforniai Pomonába érke­zett a vonata - nyolc hónapja nem esett már azon a vidéken - a he­lyi tudósítók szemrehányást tettek Dowie-nak. Emlékeztették arra, hogy amikor aszály volt Izraelben, Illés bizony imádkozott, és nem is maradt el az eső. Ha ő lenne Illés, akkor ugyanezt tenné most Kalifor­niában is. Az istentisztelet végén Dowie imádkozott is esőért, s mielőtt még szétszéledhetett volna a tömeg, úgy eleredt, mintha dézsából öntötték volna.

Kaliforniából távozva kockázatos vállalkozásba fogott: azt tervezte, hogy megalapítja a mexikói „Sión Települést”. Ettől az új próbálko­zástól remélte, hogy kifizetheti a „Sión Városában keletkezett adós­ságot. Anyagilag tönkrement és csalódott követői azonban szívükben elpártoltak tőle. Nem tudtak szemet hunyni afölött, hogy míg ők tel­jesen elszegényedtek, Dowie különc dolgainak él, és fényűző fogadá­sokat rendez; most meg a világ körül utazgat.
Egyesek szerint Dowie azért épített magának várost, mert belefá­radt az üldöztetésbe. Nekem azonban az a véleményem, hogy nem így van. Noha Isten hatalmasan felkente és ki is küldte őt a szolgálatra, számomra úgy tűnik: az erő és a siker Dowie gyenge pontja volt. Ő maga mondta a következőket:

„Ha valaki apostollá válik, nem az a kérdés, hogy mi­lyen magasra emelkedik - sokkal inkább ez: eljut-e elég mély alázatra... Nem gondolom, hogy nekem sikerült elérnem az alázat megfelelő szintjét..., azt a va­lódi megalázkodást, énem olyan mértékű háttérbe szorítását, ami az apostol nemes hivatalához szükséges...”

Jézus sohasem parancsolt nekünk olyasmit, hogy építsünk kom­munákat. Az Ő utasítása így hangzik: „Menjetek”, s nem pedig így: „Bújjatok össze valahol”. Még az Apostolok Cselekedeteiben szereplő „kommuna” sem maradt fenn sokáig (lásd Csel 2,44-47; 5,1-10). Amint az üldözés lecsapott rájuk, az egész földön szétszóródtak (Csel 8,1). Miért történt így? Azért, hogy beteljesedjen a Máté 28,19-20 „Nagy Megbízatása”. A világ világosságává kell lennünk, át kell törnünk a sátáni sötétségen. Ha meghúzzuk magunkat egy zugban, nem lesz, aki véghezvigye ezt a hőstettet.