Jézus magára vette a rosszat, ami a miénk volt, hogy megkaphassuk a jót, ami az övé. Van erről egy személyes bizonyságom 1943-ból, amikor a Brit Hadseregben, Egyiptomban szolgáltam. Már nagyon sok hónapja kórházi kezelés alatt álltam. Egy különleges testvér, a női hadseregben levő brigadéros, Kairóból odautazott a Szuezi csatornához - itt volt a kórházunk - egy amerikai munkatársnőjével és egy angol katonával, aki odahozta kocsin őket, hogy meglátogassanak engem a kórházban. Bár már belefáradt a hadseregbeli különböző uniformisokba és sapkákba, bejött a kórházba és engedélyt kért, hogy kivihessenek az autóval. Ott ültünk négyen az autóban, imádkoztunk, és az Üdvhadseregben levő nő és az angol katona elöl ültek, az amerikai nő és én pedig hátul. Elkezdtünk imádkozni és Isten Szelleme működni kezdett nagyon hatalmas, valóságos módon ott a kocsiban. Az amerikai nő kapott egy nagyon hatalmas nyelveken szólást ismeretlen nyelven, azután pedig követte a magyarázat angolul, de több is volt ennél. Isten hatalma annyira működött, hogy rázott minden személyt a kocsiban és az autót is. Pedig az autó le volt állítva és a motor is ki volt kapcsolva, de az autó rázkódott az egyik végétől a másikig és én tudtam, egészen bizonyosan, hogy Isten fog szólni hozzám. És Ő szólt a magyarázaton keresztül. A magyarázatnak egy bizonyos részét soha nem felejtem el. Ezt mondta: "Figyeld meg, hogy a kálvária munkája tökéletes, minden tekintetben és minden szempontból." Nagyon szép elegáns angol szót használt ez az amerikai nö, pedig magától nem volt képes ilyen angolságot használni. Azonkívül görög tanulással foglalkoztam és azonnal rájöttem, a Szent Szellem indíttatására, hogy ez jelenti azt, amit Jézus mondott: "Elvégeztetett". Ez egy tökéletes munka, befejezett minden tekintetben, minden szempontból. Nem számít, hogy hogyan nézed, milyen szempontból, mert a szükségedet beteljesíti. Nem számít, hogy milyen emberi nyomorúságot nézel, ez a kereszten elvégeztetett.
Attól a naptól kezdve egész a mai napig sok órát töltöttem, hogy a Bibliát tanulmányozzam, és azon elmélkedtem, hogy Jézus mit tett a kereszten. Végső következtetésem az, hogy nem tudok ezen javítani, ez egy tökéletes munka. Tökéletes minden szempontból, minden tekintetben. Most nézzünk meg nyolc szempontot a váltságról, minden egyes esetben Jézus magára vette a gonoszt, ami a miénk volt, az ádámi nemé, hogy megkaphassuk a jót, ami az Övé. Minden felsorolt pontban látni fogjátok, hogy a gonosz, ami Jézusra jött, az szembenáll azzal a jóval, ami most már elérhető számunkra, a váltság alapján.
Mondandóm nagy része az Ésaiás 53-ban található, amiről már említettem, hogy az ószövetségi képe az engesztelésnek. Hadd mondjak még valami nagyon érdekeset. Az evangéliumban megtaláljuk a keresztrefeszítés történelmi leírását. Ennél rövidebb mondatot nem is lehetne találni, mint hogy "megfeszítik Őt”. Ennyi az egész. De a belső harcról, a konfliktusról, az agóniáról, ami Jézus testében és gondolataiban volt, egyetlen egy szót sem szól az evangélium. De ha visszalapozunk az Ésaiáshoz és a Zsoltárok könyvéhez, és az ott leírtak fényében nézzük ezt az eseményt, akkor ott megtaláljuk prófétikus módon a küzdelmet és a haláltusát, de nem értjük meg egészen addig, amíg a történelmi beszámolót el nem olvassuk az evangéliumban. Jézus tettének belső igazságát és tartalmát az Ószövetség adja, a megértéshez a kulcsot pedig az Újszövetség.
