Továbbmegyünk a harmadik szempontra, amely az Ésaiás 53,10-ben fordul elő. A 10-es versben is van egy fizikai és egy szellemi rész. Ha tanulmányozzuk az Ésaiás 53 szerkezetét, akkor úgy találjuk, hogy nem szerepel a teher leemelése, az ítélet feloldása, a szenvedés megoldása a 6-os vers végéig. Három további versben a szenvedésről, az ítéletről van szó, és nincs föloldás, amíg a 10-es versnek a végéig nem érünk. A 10-es vers a tetőpontot írja le az engesztelésben. Nézzük meg a King James fordítása szerint:
Az Úrnak tetszett Őt összezúzni, a bánatra adni, hogyha önlelkét áldozatul adja, magot lát és napjait meghosszabbítja és az Úr akarata az Ő keze által jó szerencsés lesz.
Az első fénysugár az egész sötétségben itt jön be. Magot lát, napjait meghosszabbítja, ez a feltámadásról szól, és az Úr akarata az Ő keze által jó szerencsés lesz. De nincs fénysugár ebben a fejezetben eddig az Ésaiás 53. részében. Ez a tetőpont! A héberben olyan tömören van megfogalmazva, hogy órákat lehet tölteni egy-egy szó jelentésének az elemzésével. A King James az Erzsébet-kori angolban íródott. Ott szerepel, hogy "tetszett az Úrnak". Ezt az emberek nem tudják megérteni, de itt változás van a jelentésben, itt az Úr akaratáról van szó. Az Úrnak az a szándéka, hogy összezúzza, megrontsa Őt. Héberben a "megrontani" szó ugyanaz, mint a betegség, beteggé tenni. Tehát ahol fájdalomról olvasunk az angol fordításban, ott betegségről van szó, a bánatnál pedig fájdalomról. "Az Úr akarata volt megrontani Őt betegség által (a magyar fordítás helyes), hogy betegséggé tegye Őt, azáltal, hogy összezúzza Őt, hogyha önlelkét áldozatul adja, magot lát."
Itt két szempont van: a lélek és a test. A lélek: Jézus lelke bűnné lett, a teste pedig betegséggé lett. Nézzük meg először a szellemi szempontot. Amit olvasunk: önlelkét áldozatul adja. A bűnáldozat a héberben egy szó, ami azt jelenti: "bűnben, bűntudat”. Körülbelül harmincötször szerepel a fordításban bűnáldozat, főleg a 3 Mózesben, ami foglalkozik a bűnért való áldozattal. Miért fordítják ezt bűnáldozatnak? Ez az Úr szerinti áldozat. Amikor egy ember behozta az ő áldozatát a bűnért, akkor rátette az állat fejére a kezét, és megvallotta a bűnét Isten előtt. Ekkor az ember bűne arra az áldozatra ment, az állat azonosult az ember bűnével. Ez volt a "bűnáldozat". Ugyanígy mondja az Ige, hogy Jézus Krisztus a lelkét tette bűnáldozattá. Nagyon világos, hogy Pál apostol az "áldozathoz" képest, inkább a "bűnt" emeli ki.