2013. június 4., kedd

Tom Marshall - A bizalom: az elkötelezettség ára 9.

5. Legyen gondod arra, hogy a sikert még nagyobb felelősséggel ju­tal­mazd, de ne felejtsd el, hogy csak kis lépésekben szabad fo­koz­ni a megterhelést! A szabály az, hogy parancsra új parancs, pa­rancsra új parancs, itt egy kicsi, ott egy kicsi. Légy türelmes, és ne fe­­led­kezz meg arról, hogy építed a bizalmat, nem pedig a határait pró­bál­­gatod, ezért idő előtt ne terheld meg túlzottan se a saját ké­pes­sé­ge­i­det, se a másik emberét.

6. Ha az az ember, akiben megbíztál, kudarcot vall, adj neki még egy lehetőséget! Menj vissza arra a dologra, amelyben az utol­só al­ka­lom­mal sikert ért el, és kezdd újra! És légy nagyon óvatos ez­zel a mon­dattal: “Megbíztam benned, de te cserbenhagytál”. A bi­za­lom, ami­kor elkezd kifejlődni, annyira törékeny, hogy ha azt mon­dod va­la­ki­nek: nem bízol benne, nagyon hosszú időbe telik majd, mi­re elhiszi, hogy most már megbízol benne.

7. Ne téveszd össze a bizalmat egy ember képességeinek a ki­pró­bá­­lá­sá­val! Megvan a helye annak, hogy próbára tegyünk valakit, de ez nem azt jelenti, hogy megbízunk benne. Ha a főnököm ezt mond­ja: “Sze­retném látni, meg tudod-e csinálni ezt a munkát”, és kudarcot val­lok, akkor az mindössze annyit jelent, hogy nem vagyok alkalmas an­nak a munkának az elvégzésére. De ha ezt mondja: “Bízom ben­ned, hogy ezt meg tudod csinálni”, és aztán kudarcot vallok, akkor nem­csak a képességeim, hanem a megbízhatóságom is meg­kér­dő­je­le­ző­dik.

8. Csak akkor mondd ezt: “Megbíztam benned, de te cser­ben­hagy­­tál”, ha előzetesen megmondtad annak az embernek, hogy most bízol benne, ő pedig elfogadta ezt a felelősséget.