Az igéhez való helytelen hozzáállás
A Sátán és a démonok gyűlölik az igét, mert tudják, hogy az ige Isten ihletett és hiteles beszéde, amelyet a Szent Szellem írt le embereken keresztül. Tudják, hogy Isten igéje igaz, és hogy ezt a tényt minden hívő ösztönösen tudja. Ez az oka annak, hogy a Sátán néha még az igét is megpróbálja felhasználni – megfelelően eltorzítva célkitűzéseinek elérése érdekében – emberek megkísértésére, amint Jézussal is tette a pusztában. Ugyanis valószínűbb, hogy a keresztények reagálnak olyan kísértésekre, amelyek biblikus köntösbe vannak öltöztetve, mint egy olyan kísértésre, amely nyilvánvaló módon az ellenségnek valamilyen durva hazugsága.
Sok szolgálat során megláttuk, hogy a démonok kitűnően ismerik az igét, és jól felkészültek az ige érveinek megcáfolására. Ennek legvégletesebb formáját a sátánizmus démonaiban látjuk, amelyek annyira eltorzították Isten igéjét, hogy a sátánista bibliát tartják a színtiszta igazságnak és a keresztényekről állítják azt, hogy a saját céljaikból eltorzították az igazságot. Egyszer egy démon még arról is meg akart minket győzni, hogy egy napon majd a keresztényeknek kell megállniuk a Sátán előtt, nem pedig a Sátánnak Jézus előtt!
Az embereket megtéveszthetik a démonok érvei (hazugságai), de maguk a démonok nagyon jól ismerik Isten igéjét és nem kell őket meggyőzni annak igazságáról.
A Sátán királysága a félelem királysága. A büntetéstől való félelem tartja meg a démoni erőket a saját helyükön a sátáni ellenőrzés hierarchiájában. A bukott angyalokat a Sátánnal együtt kiűzték a mennyből, és valamennyiükre a tűznek tavában eltöltendő örökkévalóság vár, amelyet a Jelenések könyve leírt.
Jézus második eljövetelének gondolata rettenetes rémületet kelt a démonokban, mert tudják, hogy amikor Jézus másodszor eljön erre a világra, akkor megkezdődik örökkévaló gyötrelmük. A démoni erőket ebben a korban a Sátántól való félelem kényszeríti arra, hogy abban a rendszerben végezzék munkájukat, amelyet a Sátán olyan alaposan felépített az elmúlt korszakokban annak érdekében, hogy minél több embert csapdába csaljon és a démonokkal együtt magával rántson az örök büntetésre. Jézus neve önmagában szabadságot jelent azoknak, akik hisznek.
Azoknak, akik megkérdőjelezik Isten igéjének igazságát, látniuk kellene a rémületet a démonizált emberek arcán, amikor a démonok lelepleződnek és a szabadulás folyamatának részeként felolvassuk a Jelenések könyvének 20. és 21. részét, vagy Jézus szavait: „Távozzatok... az örök tűzre, amely az ördögnek és az ő angyalainak készíttetett” (Máté 25:41). Nem kétséges, hogy a démonok (amelyek természetfeletti szellemi lények és ismerik a valódi igazságot Jézusról és Isten igéjéről) tudják, hogy az igének minden egyes szava igaz és hogy azok, akik bíznak Isten igéjének igazságában, valós fenyegetést jelentenek a számukra!
Érdekes megfigyelni, hogy az Isten igéjéhez való nem igazán hűséges hozzáállás általában kéz a kézben jár olyan keresztény felfogásokkal, amelyek vagy vallásos jellegűek (és nem helyeznek hangsúlyt az Istennel való személyes kapcsolat szükségességére, amely Krisztus által lehetséges), vagy liberálisak (és nem ismerik fel a gonosz személyes természetét, ezért valószínűleg nyíltan elutasítják a Sátán és a démonok tényleges létezését).
Az az egyetlen helyes viszonyulás az igéhez, amely Istentől való félelmet kelt a démonokban, ha teljes mértékben megbízunk abban, hogy a Biblia a Szent Szellem ihletésére született. Azt láttuk, hogy teológiai képzettséggel nem rendelkező emberek egész démoni seregeket képesek megfutamítani, ha bíznak Isten igéjében, amelyet Pál a Szellem kardjaként ír le (Efézus 6:17). Ugyanakkor azt is láttam, hogy vannak olyan emberek, akik egy egész sor teológiai diplomával rendelkeznek, mégis teljesen tehetetlenek az ellenséggel szembeni harc megvívásában!
Ha valaki részt akar venni a gyógyító és a szabadító szolgálatban, akkor feltétlenül tisztáznia kell a saját hozzáállását Isten igéjéhez. Ha nem hisz az igazságban, az ige tekintélyében vagy szerzőjében, akkor szélesre tárja az ajtót a démonok számára.