Azt mondani, hogy „Keresztény szeretnék lenni, de nem akarok az egyházhoz tartozni” éppen olyan, mintha azt mondanád: „Szeretnék megházasodni, de egyedül akarok maradni”. Senki nem élhet úgy keresztény életet, hogy ne tartozna sehova. Az újjászületéssel beleszülettél Isten családjába, és testvére lettél mindenkinek, aki hisz (Gal 6,10). Ez azt jelenti, hogy egy közösséghez tartozol, és nem valami szervezethez. Ahogy Jézus körül ott volt a tizenkét tanítvány, nekünk is Jézus követői között a helyünk. Az egyház megmutatja, hogy a keresztény hit „közös” hit. Tehát amikor megtértél, nemcsak Istennel kerültél közösségbe, hanem másokkal is: részévé lettél Isten népének, az egyháznak, Krisztus földi testének. REINHARD BONNKE
A Jelenések könyve kétszer ír Istenről úgy, mint „aki van, és aki volt, és aki eljövendő” (1:4,8). A világ nagy része csak úgy tekint Istenre, mint „aki volt”. Úgy gondolják, hogy az Isten, aki a Mennyet és a Földet megalkotta, nem igazán hívta fel eddig magára a figyelmet. Ez ostobaság! Vajon az, akiben ilyen teremtő képzelet lakik, nyugodtan tudna-e ülni mennyei karosszékében összefont karokkal? Aki a mindenséget lenyűgöző és fantasztikus dolgokkal töltötte be, vajon visszavonult szunyókálni? Melyikünk oly ostoba, hogy felépít egy házat, csak azért, hogy aztán otthagyja? Talán Isten nem vesz tudomást saját világegyeteméről? Isten hívta létre a ragyogó csillagmilliárdokat és bolygókat. Ez Ő! „Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat” - mondja a 19. Zsoltár. A zsoltárost lenyűgözi, amit lát maga körül. A teremtett világ a teremtőre irányítja gondolatait. A modern tudományok mindent apró darabjaira szednek, hogy megértsék, hogyan működik - mintha egy hegedűt szétszednének, hogy megértsék, hogyan születik a muzsika. És miközben ezt teszik, elveszítik az Isten iránti ámulatot. „Én pedig benned bízom, Uram...” Tegyük ezt ma is. REINHARD BONNKE
Földi javak... önmagukban csak az életünk kisebb részét képezik, amelyeket boltokban, bevásárlóközpontokban szerzünk be. Az élet másik, nagyobbik részéhez azonban a bevásárlókocsinkat egy másik utcába kell eltolnunk. Nem csak kenyérre van szükségünk ugyanis, hanem szeretetre, barátságra, örömre és boldogságra is. A legfőbb szeretet, barátság és öröm pedig Istenben van, a Vele való találkozásban. Ő megérinti szellemünket, legbenső lényünket - „örvény örvényt hív elő” -, és szellemünk átitatódik, ahogy lelkünket megnyitjuk Isten előtt imádatban. „Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az Ő szent nevét” (Zsoltár 103,1) - mondja a zsoltáros. Ezért van a hit - Isten életét közvetíti felénk. A hit tartja nyitva a menny ajtaját, hogy betöltse lényünket a kiszűrődő isteni kórus zenéje. Jézus úgy írta le a hívőket, mint akik szívükkel értenek, és azt mondta róluk: „A ti szemeitek pedig boldogok, hogy látnak, és a füleitek, hogy hallanak” (Máté 13,15-16). REINHARD BONNKE
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
