Peter Olivi, egy ferences pap tette meg az első kísérletet a pápai tévedhetetlenség felállítására, bár indítéka önző volt. III. Miklós pápa (1277-80) kedvezett a ferenceseknek azzal, hogy kijelentette: „ha valaki lemond a vagyonról a közösség javára, az üdvösség egy lehetséges útjára lép”. (A római katolicizmus, ahogy mindig, ma is a cselekedetek általi üdvözülést tanítja.)
Olivi hasznot akart húzni a pápai kijelentésből, és azt akarta elérni, hogy ferences rendtársai megtámadhatatlanok legyenek, ezért azt állította, hogy az ilyen pápai kijelentések tévedhetetlenek. Egy pápa a legistentelenebb életet élheti, megölheti riválisait, kifoszthat városokat, lemészárolhatja azok lakosságát (ahogy nagyon sok pápa ezt meg is tette), és gonosz tetteivel naponta megtagadhatja Jézust. Mégis, ha hitbeli és erkölcsi kérdésekben nyilatkozik az egyháznak, akkor annyira a Szentlélek vezetése alatt áll, hogy tévedhetetlen - bármit is mond.
Olivi meghökkentő állítása radikális elszakadás volt az egyházi tradíciótól. Addig csak kevés pápa merte önmagát tévedhetetlennek tartani, bár különösen nagy kísértést jelent az ilyen ostobaság az olyan emberi egok számára, akiket tisztelnek és felmagasztalnak. A katolikus teológus, Hans Küng ezt írja:
"Ami a tévedhetetlenséget mint a római katolikus egyház doktrínájának eredetét illeti,... nem lassan „alakult ki” vagy „jött létre”, hanem egy csapásra teremtette meg a XIII. század végén egy szélsőséges ferencesrendi szerzetes, Peter Olivi (1298-ban halt meg), akit rendszeresen eretnekséggel vádoltak. Először senki nem vette komolyan Olivi gondolatát... A középkori kánonisták (az egyházjog tanárai)... soha nem állították azt, hogy az egyháznak szüksége van egy tévedhetetlen vezetőre ahhoz, hogy a hit megőrzője legyen... A tévedhetetlenséget érintő újkori kritika támadásai a Bibliával is és a katolikus hagyományokkal is alátámaszthatók."
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
