A
fontos kérdés az: Hogyan tudott Izrael annyi éven át ilyen leigázott és
reménytelen állapotban élni, amikor Isten örökkévaló ígéretet tett, hogy óvja
és védelmezi a népét? Sohasem érvénytelenítette a velük kötött szövetséget,
egész idő alatt számíthattak volna rá. Akkor miért nem vették ezt figyelembe
éveken át? Miért nem folyamodtak hozzá, miért nem ragaszkodtak Isten hihetetlen
ígéreteihez?
Magatokban
ezt gondolhatjátok: A válasz nyilvánvaló. Az Úr már előre világosan
figyelmeztette Ábrahámot, hogy Izrael bizonyos időre szolgaságba kerül. – Isten
igéje valójában ezt mondja: „Tudd meg, hogy a te utódaid jövevények lesznek egy
olyan országban, amely nem az övék: rabszolgákká teszik és nyomorgatják őket
négyszáz évig... Csak a negyedik nemzedék tér vissza ide, mert az emóriak
gonoszsága még nem telt be” (l.Móz. 15,13.16).
Az
Úr egyértelműen előre jelezte, hogy Izrael népe rabszolga lesz. Szenvedésük
azonban nem volt előre elrendelt. Isten egyszerűen arról beszélt, amit előre
tudott. Tudta, hogy Egyiptomban a bálványimádásuk miatt rengeteg csapás zúdul
rájuk. Nem függesztette fel Izrael irányában a szövetség áldásait addig, míg a
pogány nép „gonoszságának pohara” be nem telt. Egyiptomba sem azért küldte az
izraelieket, hogy megfenyítse őket. Éppen ellenkezőleg, igéjében ezt mondja:
azért küldte Jákobot Egyiptomba, „hogy maradékotok legyen a földön, és életben
tartson benneteket nagy szabadítással” (lMóz 45,7).
Istennek sohasem volt az a szándéka, hogy az izraeliek
rabszolgává legyenek; csupán előre jelezte a szolgaságot, amelyet a bűn hoz
rájuk. Isten terve az volt, hogy hatalmas és erős néppé tegye őket, megóvja a
bálványimádástól, és a maga népeként tartsa meg őket. Hogyan felejtette volna
el hát a szövetséget, amelyet velük kötött? Egyszerűen szólva, elvakította a
népet a bűn. Buja és érzéki bálványimádásba estek, és vakká váltak az Istennel
kötött szövetséget illetően. Az Újszövetségben István ezt mondja Izraelről:
„Sőt inkább hordoztátok a Mólok sátorát és a Romfa isten csillagát, azokat a
képeket, amelyeket készítettetek, hogy leboruljatok előttük. Száműzlek ezért titeket
Babilonon túlra” (ApCs 7,43).
