896-ban VI. István (896-7) kiásatta az előző pápa, Formosus (891-6) holttestét nyolc hónappal annak eltemetése után. A tetemre feladták egykori pápai öltözékét, felültették a tanácsteremben levő trónszékre, bírósági pert folytattak ellene és bűnösnek találták abban, hogy császárrá koronázta Nagy Károly számos törvénytelen leszármazottainak egyikét. Pedig több olyan pápa is volt, aki maga is az előző pápa törvénytelen fiaként került trónra. Így tehát jogtalanul formáltak igényt Péter apostol állítólagos trónszékére, tehát az apostoli tekintélyt aligha adhatták tovább utódaiknak.
Miután VI. István pápa elítélte Formosust, vagyis a tetemét, a pápa holttestét levetkőztették, jobb kezének három ujját, amivel az áldást osztotta, levágták, és ami megmaradt belőle, a kint lévő tömegnek dobták. A csőcselék aztán végigvonszolta azt az utcákon, és végül bedobta a Tiberisbe. Halászok temették el tisztességes módon. VI. István ezután Formosus összes rendelkezését érvénytelennek minősítette, és ezzel - még a mai napig is fennálló - komoly problémát okozott a római katolikus egyháznak.
Formosus sok papot és püspököt szentelt fel, akik aztán ugyanígy szenteltek fel másokat, és így tovább. Tehát létezik egy nyitott és megoldatlan kérdés: ma melyik pap, püspök stb. tartozik ahhoz a vonalhoz, akiket Formosus szentelt fel hiteles apostoli hatalom nélkül? És mi van azokkal, akiket a többi eretnek pápa szentelt fel? Mit lehet kezdeni azzal a ténnyel, hogy Formosus is ott szerepel Krisztus helytartóinak hivatalos vatikáni listáján, akárcsak az a pápa, aki kiásatta
Formosus holttestét, és halála után elítélte?
III. Sergius pápa egyetértett VI. Istvánnal abban, hogy az eretnek pápák összes intézkedését érvénytelennek kell tekinteni - ami természetesen csak annak fényében logikus, hogy az eretnekség következménye az automatikus exkommunikáció, mint ahogy ezt már korábbán megállapítottuk. IV Pál pápa enciklikájában, a Cum ex Apostolatus officio-ban „a pápai hatalommal élve” kijelentette, hogy az eretnek pápák minden cselekedetét semmisnek kell tekinteni. Ez a tévedhetetlen kijelentés teljesen romba dönti az „apostoli utódlás” kérdését.