Tom Marshall - Tisztességre teremtve 10.

A tisztelet kifejezése viselkedésünkkel

Amellett, hogy tiszteletünket szavakba foglalhatjuk, beszéd nélkül is ki­­mu­tat­hat­juk, ami azon­ban ugyanolyan világos lehet. Gondolok pél­dá­ul arra, ahogyan bizonyos helyzetekben egy­más­sal viselkedünk.

1. Tiszteletünket fejezzük ki azzal, hogy elismerően beszélünk egy­­más­ról társaságban, és a nyilvánosság előtt jó dolgokat mon­dunk va­la­ki­ről. Például ha név szerint bemutatnak ben­nünket egy cso­­port­nak, vagy köszöntenek minket, akkor érezzük, hogy valamilyen mó­don el­­is­­mer­ték fontosságunkat és értékességünket. Azt érezzük, hogy tisz­te­let­ben részesültünk.

2. Tiszteletünket fejezzük ki valaki iránt, amikor kikérjük a ta­ná­csát vagy a véleményét egy bennünket érintő dologban, lá­tá­sain­kat, ja­vas­la­ta­in­kat alávetjük ítéletének vagy kri­ti­ká­já­nak, és komolyan vesszük tanácsát, véleményét. Ezzel azt fejezzük ki, hogy értékesnek tart­­juk nézeteit, és ha szavak nélkül is, de azt sugalmazzuk, hogy őt ma­gát is tiszteljük és ér­té­kel­jük.

3. Tiszteletünket fejezzük ki valaki iránt, amikor őszintén tö­rő­dünk érdekeivel és jólétével. Az ilyen törődés azt jelzi az érintett sze­mély számára, hogy ő értékes, és még azon az áron is a javát ke­res­sük, ha abból nekünk kárunk származik.

Az 1960-as években Ausztráliában jártam, hogy szakembereket to­bo­­roz­zak új-zélandi cégek szá­mára, az országunkban uralkodó teljes fog­­lal­koz­ta­tott­ság mámorító napjaiban. Adelaide-ben voltunk, és ács szak­­­mun­ká­sok­kal tárgyaltunk. Felkeresett engem egy angol házaspár, akik a negyvenes éveik elején járhattak. Az állásról és a férfi szakmai hát­­­te­ré­ről, gyakorlatáról be­szél­gettünk. Egyértelmű volt, hogy al­kal­mas az ál­lás betöltésére, és az is, hogy nagyon sze­re­tett volna elutazni. Csak az jelentett neki problémát, hogy egyszer már kivándoroltak: Ang­­­li­á­ból Ausztráliába, és bizonytalan volt azzal kapcsolatban, hogy még egyszer kiszakíthatja-e feleségét megszokott környezetéből, hogy új­­ból elölről kezdjen mindent. Soha nem fogom elfelejteni a feleség vá­­la­szát. Annyi év eltelte után is elevenen él emlékezetemben. Fér­jé­hez for­­dult, és ezt mondta: “Sose törődj velem, drágám, a te karriered a fon­tos”. Ekkor ezt gon­dol­tam: “Remélem, hogy ez az ács értékeli, mi­­lyen nagyszerű felesége van”. Ez valóban az őszinte tisztelet ki­fe­je­ző­­dé­se volt.