3. Ha megmaradunk a bűnben, akkor Isten
botjával találjuk szembe magunkat.
A
zsoltáros így ír Isten legfontosabb szövetségi ígéreteivel kapcsolatban: „Ha
fiai elhagyják tanításomat, és nem élnek törvényeim szerint, ha megszegik
rendelkezéseimet, és nem tartják meg parancsolataimat, akkor bottal büntetem
meg őket vétkükért, és csapásokkal bűnükért. De szeretetemet nem vonom meg
tőle, és nem csalom meg, mert hűséges vagyok. Nem szegem meg szövetségemet, nem
másítom meg, ami a számon kijött” (Zsolt 89,31-35).
Öröm
tölt el minket, amikor ezt a csodálatos, az új szövetségre mutató igét
olvassuk. Isten ígéretet tesz, hogy sosem vonja meg tőlünk szerető jóindulatát,
és nem számít, hogy esetleg milyen nagyot esünk. Számos hívő azonban könnyedén
átsiklik e súlyos figyelmeztetés felett: ha megszegjük Isten törvényét, és nem
tartjuk meg parancsolatait, törvényszegésünk miatt isteni botjával látogat meg
minket.
Egyszerűen
nincs mód arra, hogy enyhítsünk ezen a nehéz igén. Isten nyíltan, az új
szövetség világos nyelvén megmondja nekünk: Ha továbbra sem hagyod el a
vétkedet, szigorúnak kell lennem veled. Megbocsátok neked, de bosszút állok a
bűnöd miatt. Érezni fogod csapásaimat a hátadon.
A
Biblia szerint Isten megbünteti azt, akit szeret. Élénk képet fest erről az
igazságról Dávid életének példája. Figyeld meg, mennyit törődött Isten ezzel az
emberrel, hűséges szolgájával, aki az Ő kegyeltje volt. Egy alkalommal Dávid
borzasztó vétket követett el, amit aztán fedezett, igazolt és titokban tartott
hónapokon át. Végül Isten azt mondta: Elég – és elküldte a prófétát, hogy
leleplezze Dávid bűnét. Nátán egy hasonlatot használt fel arra, hogy szétzúzza
Dávid összes mentségét, míg végül a király elismerte: Vétkeztem. Bűnös ember
vagyok.
Nem
elég azonban a bűnt csupán elismerni. Isten nemcsak leleplezte Dávidot, hanem
botjával is lesújtott szolgája hátára. Természetesen tudjuk, hogy Isten a
botját mindig szeretetből használja. Dávid élete azonban egyértelműen
megmutatja, hogy Isten fenyítésének érzése nem könnyű dolog. A sebek, amelyeket
okoz, fájdalmasak és gyötrelmesek, és egy életen át tartó következményeik
lehetnek. És sokszor a bot nemcsak minket ver, hanem a szeretteinket is és
mindazokat, akik közel állnak hozzánk.
Nézzük
meg, mit okozott Dávid bűne azoknak, akik körülötte voltak! A törvénytelen
gyermek, akit Betsabéval nemzett, meghalt. A csatában izraeli katonák ezreit
ölték meg. Botrány övezte az országot, és nevetség tárgyává tette Izraelt az
ellenség szemében. És ha még ez nem lett volna elég gyötrelem, Dávidnak magának
is végtelen fájdalmat okozott a bűne: elvesztette Izrael trónját lázadó fia,
Absolon keze által, és Absolon serege fáradhatatlanul üldözte, mint egy
vadállatot. A pusztába kellett menekülnie saját fia elől, akit annyira
szeretett. És vigasztalhatatlanul zokogott, amikor Absolont megölték.
Minden
fájdalmas esemény, amelyet Dávid átélt, gyötrelmes emlékeztető volt bűnének
következményeire. Végtelen fájdalmát a zsoltárokban fejezte ki, amelyekben
leírta, hogy a lelke állandóan gyötrődik, lesújtja a döbbenet, az ágya könnyben
ázik. így kiáltott fel: „Istenem, miért hagytál el engem?” Félve zokogta:
„Szent Szellem, ne hagyj el engem!”
Annak, hogy a Szent Szellem istenfélelmet ültet
belénk, az a célja, hogy az engedelmességet ne fenyítés által tanuljuk meg,
hanem az önátadás útján.
