Reinhard Bonnke - Napi gondolatok

Egy pásztorok számára rendezett imaalkalmon vettem részt. A térdeinken voltunk. Mellettem Istennek egy idős szolgálója térdelt, és bár nem akartam, meghallottam az imádságát: „Uram, bocsáss meg minden alkalomért, amikor tisztátalan dolgokat engedtem az életembe!” Mélyen megindított ez. Akkoriban még fiatal ember voltam, és csak ezt tudtam kérni: „Uram, segíts nekem, hogy kezdettől azt tartsam fontosnak, ami a végén igazán számít majd!” Legyen ez mindig a szemünk előtt, és éljünk megszentelt életet, Jézus nevében! REINHARD BONNKE

Isten egy egész nemzedéktől elfordította a fejét, és hagyta őket meghalni a kételkedés pusztájában. Mindössze két embert tüntetett ki figyelmével: Józsuét és Kálebet. Ez jól mutatja, milyen szigorúan tekint Isten a hitetlenségre. Mielőtt József meghalt Egyiptomban, megeskette a testvéreit, hogy „csontjait” magukkal viszik arra a földre, amelyet Isten ígért nekik (1Mózes 50:24-26). József nem akarta múmiaként végezni Egyiptomban egy privát piramis belsejében, hanem „jelen akart lenni”, mikor Isten kettéválasztja a Vörös-tengert. Izrael fiai, ígéretükhöz hűen, magukkal is vitték, mikor kijöttek. A csontjai nem zörögtek a koporsóban, inkább nevettek és örvendeztek... Koporsóba zárva is több élet volt bennük, mint azokéban, akik hordozták, hisz József „csontjai” megérkeztek az Ígéret földjére, a hordozói viszont nem. Sőt, „jelen volt” azok között, akik körüljárták Jerikót, hogy leomoljanak falai, és velük együtt fújta meg a hit kürtjét! József 110 évesen halt meg. A hit emberei 110 évesen is fiatalabbak, mint a kételkedő tizenévesek! Akartok csatlakozni József zászlóaljához? REINHARD BONNKE