„Az ördög munkája”
Olivi teóriáját azonban hamar megkritizálta egy pápa, aki szörnyű bosszút akart állni a ferenceseken. XXII. János pápának (1316-34) megvoltak a maga önző indokai, amiért tagadta a pápai tévedhetetlenséget. Ha nem a ferencesek lettek volna a legfőbb szószólói, János pápa lehet hogy elfogadta volna, és felhasználta volna saját céljaira is. Ő viszont gyűlölte a ferenceseket szegénységi fogadalmukért, ugyanis saját kicsapongó életére kimondott ítéletként értelmezte. Hatalmas vagyont harácsolt össze azzal, hogy „a szegényeket becsapta, a papi javadalmakat, a bűnbocsánatot és a felmentéseket kiárusította”. XXII. János dühösen eretnekségnek bélyegezte a ferencesek életmódját, valamint III. Miklós pápa fent említett kijelentését is.
Az ellentétek feloldása érdekében XXII. János pápa kiadta Qui quorundam bulláját (1324), ami az egyházra vonatkozó doktrínák dogmatikus megerősítése volt, és amit a ma érvényben lévő szabályok alapján tévedhetetlennek kell tekinteni. Ebben XXII. János a pápai tévedhetetlenség doktrínáját elítélte, és azt mondta róla, hogy „az ördög munkája”.
XXII. János, akit gyakran a tökéletes eretnek példájaként említenek, 18 évet töltött a „szent hivatalban”, és neve a mai napig arcátlanul ott található Krisztus helytartóinak vatikáni hivatalos listáján. Az egyik katolikus történész szerint „telve volt kapzsisággal, világibb volt, mint egy kerítő, akinek még a nevetése is javíthatalan gonoszságról árulkodik”. Ennek ellenére XXII. János pápa fontos láncszeme annak az állítólag Péter apostolig visszavezethető apostoli folytonosságnak, amire ma II. János Pál legitimitása is támaszkodik.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
