2013. július 16., kedd

Tom Marshall - Tisztességre teremtve 7.

4. Méltánylás

A méltánylás szubjektívabb, mint a jóváhagyás. Azt a meg­e­lé­ge­dett­sé­get fejezi ki, amit a má­sik ember társaságában, jelenlétében érzünk, amit öltözködésének módja, beszédtémái, sze­mé­lyisége kivált be­lő­lünk. Így lehetne megfogalmazni: “Nagyszerű dolog olyannak látni té­ged, amilyen vagy, és hogy úgy teszed a dolgaidat, ahogyan teszed”.

5. Helyeslés

A helyeslés azt fejezi ki, hogy egyetértünk az érintett személy cse­le­ke­de­te­ivel, véleményeivel, az általa elért teljesítményekkel, és bátorítjuk őt ezekben. A pártját fogjuk, hangot adunk an­nak, hogy támogatjuk őt, és ezzel jelezzük, hogy értékesnek tartjuk viselkedését. A helyeslés ezt fe­je­zi ki: “Teljes mértékben egyetértek azzal, amit teszel, és hasonló kö­rül­mé­nyek között magam is pontosan így tennék”.
6. Csodálat

A csodálat egy ember eredményeinek vagy jellemének dicséretét fejezi ki, de továbbmegy, mint a helyeslés. A helyeslés ezt mondja: “Én pon­to­san úgy tennék, mint te”, míg a csodálat így szól: “Én fele olyan jól sem tudtam volna megcsinálni, mint te”, vagy “Olyan példát állítottál elém, ami arra késztet, hogy megpróbáljalak túlszárnyalni”.

7. Elismerés

Az elismerés azt jelenti, hogy nyilvánosan, vagy mások előtt meg­di­csé­rünk valakit. Leg­egy­sze­rűbb formája az lehet, ahogyan egy ba­rá­tun­kat bemutatjuk egy csoportnak. Ha valami ilyes­mit mondok: “Nagy öröm számomra, hogy bemutathatom nektek kedves barátomat, Bill Fauld-ot”, az arra utal, hogy Bill értékes ember, akit nagyra értékelek, és azt akarom, hogy mások is ennek megfelelően viselkedjenek vele.