4. Ha megmaradunk a bűn útján, azt
tapasztaljuk, hogy folyamatosan elfogy a békességünk és az erőnk.
Dávid
így írt: „Bűnöm miatt megrokkant az erőm, csontjaim sorvadoznak” (Zsolt 31,11).
Mint amikor kilyukad az autó olajtartálya, a bűn következtében lassanként
minden erőd elfogy. A békesség, az öröm és az erő szó szerint csöpög, míg
teljesen el nem fogy.
Dávid
bevallotta: „...nincs sértetlen csontom vétkem miatt” (38,3). Ezt mondta:
Vétkem miatt minden erőm elhagyott. A testem legyengült és elfáradt a miatt,
amit tettem. Gonoszságom nem hagy nyugtot nekem.
Dávid
megtapasztalta Isten belé fúródó nyílvesszejét. így írt erről: „.. .nyilaid
belém hatoltak, és rám nehezedett kezed” (38,3). Ennek a szeretett szolgának is
meg kellett tanulnia, hogy félje Istent. Fájdalmas leckéjének az is része volt,
hogy elvesztette az Úr békéjét. Ekkor így kiáltott: „Erőm megtört...” (102,24).
Ismerek
olyan keresztényeket, akik mérhetetlenül zavaros életet élnek, mert dédelgetik
a bűnüket. Ezek a kiüresedett lelkek mindig lehangoltak, gyengék, örökké
harcolnak, de semmire sem jutnak. Állandóan elfoglaltak, örökké mozognak, sosem
jutnak el az Úr nyugalmába.
Nem
számít, ki vagy – ha titkos bűnt rejtegetsz, folytonos zavarokat tapasztalsz az
életedben, az otthonodban, a családodban, a munkádban. Minden, amihez
hozzáérsz, tönkremegy. Egyre nyugtalanabb, zavartabb leszel, gond és félelem
között hánykolódsz. Eltávozik tőled minden békesség és erő.
Az új szövetségi istenfélelem mennyei ellenszer a bűn
esetleges befészkelődése ellen. Ez a Szent Szellem adta félelem nyit ajtót a
természetfölötti békének és erőnek. Az istenfélelem értékes, mert előkészíti a
szívet, hogy befogadja a szövetség összes többi áldását.
