2013. július 2., kedd

Tom Marshall - Tisztességre teremtve 5.

A teljesítmény értéke

Van egy harmadik értékmérő is, ez pedig a teljesítménynek, az elért ered­­mé­nyek­nek az elismerése. “A jól forgolódó presbiterek kettős tisz­tes­­ség­re méltattassanak, főképpen akik a beszédben és tanításban fá­ra­­doz­nak” mondja Pál. Ebben a tekintetben meg kell adnunk a tisz­tes­­sé­get annak, akit az megillet. Minden dolgunkban az elérhető leg­jobb teljesítményre kell törekednünk. Amit elvállalunk, azt a lehető leg­job­ban kell megcsinálnunk. Lehet, hogy képességeink és adott­sá­ga­ink korlátozottak, és minden igyekezetünk ellenére is csak kevesen lesz­nek közülünk világbajnokok, de Pálhoz hasonlóan minden erőnk­kel törekednünk kell Isten bennünk munkálkodó kegyelme szerint. Oda kell szánnunk magunkat a növekedésre. Egy kisgyermeknek sem­mit sem kell tennie ahhoz, hogy növekedjen. Ha táplálod, biztosítod szá­­má­ra a pihenést, a testmozgást és a szeretetteljes törődést, akkor fej­­lőd­ni fog, de csak egy bizonyos pontig, csak a természetes fej­lő­dés­nek egy adott szintjéig. Soha nem lesz belőle orvos, politikus, tanár, vagy mu­zsi­kus, ha növekedése során valamikor nem hozza meg azt a tu­­da­tos döntést, hogy fejlődni fog. Gyülekezeteink tele vannak “érett ke­­resz­té­nyekkel”. Ők olyan keresztények, akik jó húsz évvel ezelőtt el­­ér­ték a szellemi fejlődésnek egy természetes szintjét, de azóta nem so­kat vál­toz­tak.

Ahhoz, hogy lényeges, vagy megfigyelhető előrehaladást érjünk el, va­ló­já­ban nincs is szükségünk herkulesi erőfeszítésekre, vagy ha­tal­mas ug­rá­sok­ra. Az Egyesült Államok vezető cégei, akik a tempót dik­tál­ják, és akiknek a részvényeiért a legtöbbet adnak, semmit sem csi­nál­nak két­szer olyan jól, mint mások. Mindössze egyetlen százalékkal csi­­nál­nak mindent jobban. Ebben a megközelítésben a kiemelkedő ered­­mé­nyek, vagy az azokhoz vezető út minden gyülekezet, üzleti vál­lal­kozás, csa­lád és minden ember számára elérhető, a kapcsolatok min­den for­má­já­ban. Ez azt jelenti, hogy szinte csak mellékesen kell fej­lesztenünk ered­mé­nye­in­ket egy egész sor területen. Vajon mi tör­tén­ne egy gyü­le­ke­zet­ben, ha egyetlen év leforgása alatt a közösség min­den egyes tagja el­kö­te­lez­né ma­gát, hogy csak egy százalékkal lesz sze­retetteljesebb ott­hon, egy százalékkal lesz szorgalmasabb a mun­ká­já­ban, és ugyan­ennyi­vel állhatatosabb a Biblia tanulmányozásában, ennyivel többet fog törődni embertársaival, ennyivel lesz bőkezűbb az ada­kozásban, te­vé­ke­nyebb a közösség dolgaiban, és fogékonyabb Is­ten hangjára? Hó­na­po­kon belül egy megújulás kellős közepén találnád magad.

Hogyan tudjuk megfelelően elismerni valakinek a teljesítményét? Fel­is­mer­jük és helyeseljük az erőfeszítéseit, a jó szándékot ugyanúgy meg­ju­tal­maz­zuk, mint az elért eredményeket, észrevesszük és meg­di­csér­­jük a sikert. Egyik fiam tanárember volt. Azoknak a nehéz évek­nek egyik legszebb emlékeként beszél egyik maori kollégájáról, aki so­ha nem lépett be osztálytermébe úgy, hogy ne talált volna valami okot el­is­me­rés­re vagy dicséretre, legyen az akár egy szép poszter, egy mun­­ka­váz­lat, vagy bármilyen dekoráció. Ez sokkal jobban hozzájárult Mark­­nak a hivatása iránti elkötelezettségéhez és ahhoz a vágyához, hogy a le­he­tő legjobban végezze munkáját, mint bármiféle jó minő­sí­tés, elő­lép­te­tés, vagy fizetésemelés.

Oda kell szánnunk magunkat arra, hogy mindent a lehető leg­job­ban te­szünk, teljes szívünkből, mintha az Úrért és nem emberekért ten­­nénk. Is­tent érdeklik az eredményeink és a teljesítményeink. “Én, az Úr vagyok az, aki a szíveket fürkészem és a veséket vizsgálom, hogy meg­fi­zessek kinek-kinek az ő útai szerint és cselekedeteinek gyü­möl­cse sze­rint.” Isten adja az erőt a gazdagság megszerzésére. A gaz­dagság nem pénzt jelent, a pénzt itthagyjuk majd a földön, a gaz­dag­ságot vi­szont magunkkal visszük. A gazdagság azt a jártasságot, gya­­kor­latot és is­me­re­tet je­len­ti, amit ebben az életben megszerzünk az­által, hogy al­ko­tó módon hasz­náljuk Istentől kapott ajándékainkat.