A teljesítmény értéke
Van egy harmadik értékmérő is, ez pedig a teljesítménynek, az elért eredményeknek az elismerése. “A jól forgolódó presbiterek kettős tisztességre méltattassanak, főképpen akik a beszédben és tanításban fáradoznak” mondja Pál. Ebben a tekintetben meg kell adnunk a tisztességet annak, akit az megillet. Minden dolgunkban az elérhető legjobb teljesítményre kell törekednünk. Amit elvállalunk, azt a lehető legjobban kell megcsinálnunk. Lehet, hogy képességeink és adottságaink korlátozottak, és minden igyekezetünk ellenére is csak kevesen lesznek közülünk világbajnokok, de Pálhoz hasonlóan minden erőnkkel törekednünk kell Isten bennünk munkálkodó kegyelme szerint. Oda kell szánnunk magunkat a növekedésre. Egy kisgyermeknek semmit sem kell tennie ahhoz, hogy növekedjen. Ha táplálod, biztosítod számára a pihenést, a testmozgást és a szeretetteljes törődést, akkor fejlődni fog, de csak egy bizonyos pontig, csak a természetes fejlődésnek egy adott szintjéig. Soha nem lesz belőle orvos, politikus, tanár, vagy muzsikus, ha növekedése során valamikor nem hozza meg azt a tudatos döntést, hogy fejlődni fog. Gyülekezeteink tele vannak “érett keresztényekkel”. Ők olyan keresztények, akik jó húsz évvel ezelőtt elérték a szellemi fejlődésnek egy természetes szintjét, de azóta nem sokat változtak.
Ahhoz, hogy lényeges, vagy megfigyelhető előrehaladást érjünk el, valójában nincs is szükségünk herkulesi erőfeszítésekre, vagy hatalmas ugrásokra. Az Egyesült Államok vezető cégei, akik a tempót diktálják, és akiknek a részvényeiért a legtöbbet adnak, semmit sem csinálnak kétszer olyan jól, mint mások. Mindössze egyetlen százalékkal csinálnak mindent jobban. Ebben a megközelítésben a kiemelkedő eredmények, vagy az azokhoz vezető út minden gyülekezet, üzleti vállalkozás, család és minden ember számára elérhető, a kapcsolatok minden formájában. Ez azt jelenti, hogy szinte csak mellékesen kell fejlesztenünk eredményeinket egy egész sor területen. Vajon mi történne egy gyülekezetben, ha egyetlen év leforgása alatt a közösség minden egyes tagja elkötelezné magát, hogy csak egy százalékkal lesz szeretetteljesebb otthon, egy százalékkal lesz szorgalmasabb a munkájában, és ugyanennyivel állhatatosabb a Biblia tanulmányozásában, ennyivel többet fog törődni embertársaival, ennyivel lesz bőkezűbb az adakozásban, tevékenyebb a közösség dolgaiban, és fogékonyabb Isten hangjára? Hónapokon belül egy megújulás kellős közepén találnád magad.
Hogyan tudjuk megfelelően elismerni valakinek a teljesítményét? Felismerjük és helyeseljük az erőfeszítéseit, a jó szándékot ugyanúgy megjutalmazzuk, mint az elért eredményeket, észrevesszük és megdicsérjük a sikert. Egyik fiam tanárember volt. Azoknak a nehéz éveknek egyik legszebb emlékeként beszél egyik maori kollégájáról, aki soha nem lépett be osztálytermébe úgy, hogy ne talált volna valami okot elismerésre vagy dicséretre, legyen az akár egy szép poszter, egy munkavázlat, vagy bármilyen dekoráció. Ez sokkal jobban hozzájárult Marknak a hivatása iránti elkötelezettségéhez és ahhoz a vágyához, hogy a lehető legjobban végezze munkáját, mint bármiféle jó minősítés, előléptetés, vagy fizetésemelés.
Oda kell szánnunk magunkat arra, hogy mindent a lehető legjobban teszünk, teljes szívünkből, mintha az Úrért és nem emberekért tennénk. Istent érdeklik az eredményeink és a teljesítményeink. “Én, az Úr vagyok az, aki a szíveket fürkészem és a veséket vizsgálom, hogy megfizessek kinek-kinek az ő útai szerint és cselekedeteinek gyümölcse szerint.” Isten adja az erőt a gazdagság megszerzésére. A gazdagság nem pénzt jelent, a pénzt itthagyjuk majd a földön, a gazdagságot viszont magunkkal visszük. A gazdagság azt a jártasságot, gyakorlatot és ismeretet jelenti, amit ebben az életben megszerzünk azáltal, hogy alkotó módon használjuk Istentől kapott ajándékainkat.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
