"Mindehhez hozzátették a csalás és fondorlat különböző formáit is, amit a pápák és a klérus szükségesnek tartottak a pápaság hatalmának megerősítéséhez... III. Incét személyes érdeke és törekvése arra késztette, hogy gondoskodjon ezeknek a hamisítványoknak a fennmaradásáról, hogy... „a kegyes csalást az idő szentelje meg”...Az általa várt és remélt eredmény bekövetkezett...
[Ezek] a hamis Dekrétumok, amiket merész és arcátlan hamisítványoknak tartanak már mindenütt...; a pápaság által azóta elkövetett hibák és igazságtalanságok rendszerének sarkkövét jelentik, és alapot szolgáltatnak annak, amit IX. Piusz pápa Enciklikájában és a [Tévedések] Listájában irányoz elő..."
Az elkötelezett katolikusok megdöbbennének, ha megtudnák, hogy a római katolicizmust alátámasztó „apostoli tradíció” legnagyobb része (amire ugyanúgy kell tekinteniük, mint a Bibliára) valójában szándékosan kitervelt csalás. Az ezekre a hamisítványokra épült doktrínák annyira átszövik a katolicizmust, hogy még a csalás leleplezése után is vonakodtak a pápák attól, hogy megtegyék a szükséges helyreigazítást. A hamisításokat az egyik csalatkozhatatlan pápa a másik után erősítette meg. Az évszázadok során felhalmozódott hazugságoktól való teljes elszakadás alapjaiban rázná meg a római katolicizmus építményét.
IX. Piusz pápa is hamisítványra támaszkodott, amikor nyomást gyakorolt a püspökökre, hogy a pápai csalatkozhatatlanságot hivatalos dogmaként fogadják el az I. vatikáni zsinaton. A történelem tanúsága azonban minden kétséget kizáróan cáfolja mind az apostoli szukcessziót, mind a pápai csalatkozhatatlanságot.
