szellemi életét az Atyával való egységtől. Más szavakkal; nem élvezett különleges előjogokat, nem élt magasabb szinten, mint hogy mi élhetünk. Isten így mutatta meg, hogy megfelelő időben számunkra is így lehet kapcsolódni Istenhez, ahogy Jézus élte a szellemi életét. Amikor Jézus a mi helyettesítőnk lett a kereszten, akkor nemcsak teológiailag és elméletileg egyesült a mi bűnünkkel, hanem valóságosan bűnné lett érettünk. Ennek az első fontos következménye, hogy az Atyával való kapcsolata megszakadt a bűn miatt, és ezért elveszítette az életét, ami volt az Atyával való kapcsolat által. Nézzük meg a Máté 27,46-ot:
Kilenc óra körül pedig nagy fennszóval kiálta Jézus, mondván: ÉLI, ÉLI!
LAMA SABAKTANI? azaz: Én Istenem, én Istenem! miért hagytál el engemet?
Ez az a jelenet, amikor Jézus a kereszten van, közel a véghez, és az utolsó mondata van itt feljegyezve. Bizonyára ismeritek, hogy hét utolsó mondata volt Jézusnak a kereszten. Ha összeállítjuk az összes evangéliumból egymás után, sorrendbe lehet tenni: kb. délután három órakor hangzott el a Máté 27,46.
Jézus nem tévedett, elhagyatott, és nem jött számára válasz a mennyből. Ez az első eset, amikor Jézus imájára nem jött válasz. Addig azt mondta: "Atyám tudom, hogy te mindig meghallgatsz engem." Miért volt Jézus elhagyatva? Miért nem volt válasz az imájára? Mert a kapcsolat megszakadt. Miért? Annak a ténynek a valósága miatt, hogy bűnné lett a mi bűnösségünkkel.
Szeretnék két prófétai Igét összehasonlítani, ami ezzel foglalkozik.
Ésaiás 59,1-2:
"Íme nem olyan rövid az Úr keze, hogy meg ne szabadítana, és nem oly süket az Ő füle, hogy meg ne hallgatna. Hanem a ti vétkeitek választanak el titeket Istenetektől, és bűneitek fedezték el orcáját tielőletek, hogy meg nem hallgatott."
Isten nem veszítette el az erejét, sem a képességét, hogy halljon, de a bűn elválaszt Istentől. A bűn miatt nem akar Isten meghallgatni, és emiatt nem válaszol az imára. Ez az Ige Isten népének szól, az ő gonoszságukról, Izrael lázadásáról. A "ti vétkeitek" eredetiben ugyanaz a szó, mint ami az Ésaiás 53-ban van, amikor az Úr azt mondja, hogy mindnyájunk vétkét Őreá veté. A véteknek a következménye elválaszt Istentől, imáink előtt bezárul az ajtó, és nem jön válasz a mindenható Istentől. A bűn, és csak a bűn az, ami el tudja választani az emberi lelket Istentől. Semmi más az egész világmindenségben nem tud elválasztani egy emberi lelket Istentől, csak a bűn. De a bűn az egészen biztosan megteszi.
Ésaiás 59,1-2:
"Íme nem olyan rövid az Úr keze, hogy meg ne szabadítana, és nem oly süket az Ő füle, hogy meg ne hallgatna. Hanem a ti vétkeitek választanak el titeket Istenetektől, és bűneitek fedezték el orcáját tielőletek, hogy meg nem hallgatott."
Isten nem veszítette el az erejét, sem a képességét, hogy halljon, de a bűn elválaszt Istentől. A bűn miatt nem akar Isten meghallgatni, és emiatt nem válaszol az imára. Ez az Ige Isten népének szól, az ő gonoszságukról, Izrael lázadásáról. A "ti vétkeitek" eredetiben ugyanaz a szó, mint ami az Ésaiás 53-ban van, amikor az Úr azt mondja, hogy mindnyájunk vétkét Őreá veté. A véteknek a következménye elválaszt Istentől, imáink előtt bezárul az ajtó, és nem jön válasz a mindenható Istentől. A bűn, és csak a bűn az, ami el tudja választani az emberi lelket Istentől. Semmi más az egész világmindenségben nem tud elválasztani egy emberi lelket Istentől, csak a bűn. De a bűn az egészen biztosan megteszi.
