Erőszak, intrika és szimónia
VII. Istvánt (896-7), aki kiásatta Formosus pápa testét a sírból, és törvényszék elé állította eretnekségért, nem sokkal ezután fanatikus ellenségei megfojtották. Pártja azonnal pápának választotta Sergius bíborost, akit azonban a rivális párt kiűzött Rómából, mert ők Romanust választották „Krisztus helytartójává”. Egy történész a „Péterig visszavezethető apostoli folytonosság töretlen vonaláról” a következőket írja:
"Az elkövetkező 12 hónapban négy pápa tusakodott a véres [pápai] trón körül; néhány hétre - vagy napra - megválasztatták magukat, mielőtt belekerültek volna saját megásott sírjukba.Valamivel több, mint hat év alatt hét pápa és egy ellenpápa követte egymást, majd... Sergius bíboros újra megjelent hétéves száműzetése után, és egy feudális nagyúr fegyvereseinek segítségével jutott be Rómába. Az uralmon lévő pápát [V. Leó, 903] sírba tették. A városban dúló mészárlás a tetőfokára hágott. Ekkor Sergius bíboros elfoglalta a pápai trónt, és III. Sergius néven [904-11] a trónkövetelők egyedüli túlélőjeként mint főpap uralkodott."
1059-ben II. Miklós (1059-61) megkísérelte a pápák megválasztásának stabilitását létrehozni, és „meghatározta a bíborosoknak a [pápa] választásban betöltött szerepét. 1179-ben, a III. lateráni zsinat alatt III. Sándor (1159-81) a pápák megválasztását a bíborosok hatáskörébe helyezte.” Ez aligha volt előrelépés. Ahogy egy XIX. századi történész rámutatott, „kevés pápaválasztás volt mentes - de lehet, hogy egy sem - a szimóniától (pénzért való árusítás)... A (bíborosi) Szent Kollégium létrehozása talán a legtermékenyebb területe az egyházi korrupciónak. Sok bíboros bankáraival együtt utazott Rómába, hogy részt vegyen a konklávéban.”
John Burchard naplóiból sokat megtudhatunk hasonló korrupciókról. Burchard, aki annak a konklávénak volt a ceremónia-mestere, amely Rodrigo Borgiát (VI. Sándor pápát, 1492-1503) választotta meg, arról tudósít, hogy csak öt olyan szavazat volt, amit nem vásároltak meg. „A fiatal Giovanni de Medici bíboros, aki nem volt hajlandó eladni a szavazatát, jobbnak látta azonnal elhagyni Rómát.” Akkoriban egy bíborosi kalapot mesés kincsekért árultak, tehát igazi vagyon kellett ahhoz, hogy valaki beléphessen az „apostoli utódlás” szennyes
áramlatába. Egész Európából áradt a pénz a kedvenc jelöltek támogatására. Borgia a pápaságot „palotákért, városokért és apátságokért vásárolta meg,... [és] legfőbb riválisának, Sforza bíborosnak négy ezüsttel megrakott öszvért adott azért, hogy visszakozzon”. Peter de Rosa cinikusan megjegyzi:
"Nagyon tanulságos látni Burchard naplói nyomán, hogy hogyan működik a Szentlélek Szent Péter utódjának megválasztásában."
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
