Derek Prince - A váltság a kereszten 8.

Tovább nézzük a 44. vers végét:

(44) ... ő fej lesz, te pedig farok.

Figyeljétek meg, hogy ez a fordítottja az áldásnak. Most az ellenség diktál. Ahányszor én máshol találom magamat, megállok és azt mondom, hogy mi a baj? Amikor azt látom, hogy most meg kell csinálnom valamit, akkor a következő percben megállok és azt mondom: "Várj egy kicsit!" Nem szabad
megengedni, hogy a körülmény, vagy az idő diktáljon. Nekem kell diktálnom!
Előfordul, hogy az a problémám, hogy valamit meg kell csinálnom a jövő héten, vagy holnap, vagy a jövő hónapban vagy a jövő évben, s a magam határidejére bízom magamat, és akkor konfliktus jön, diszharmónia aközött, amit én akarok csinálni, és aközött, amit Isten akar. Látom, hogy a feleségem mosolyog és azt mondja: "Végre rájöttél!" Ha úgy találod, hogy valami űz, akkor nem te vagy a fej, hanem valaki más, ez az ellenség. Ne hagyd, hogy az ellenség visszavegye a vezetést, mert te Isten gyermeke vagy! Ne engedd, hogy kimondd, hogy majd legközelebb. Most nézzük tovább: 52. vers:

(52) És megszáll téged minden városodban, míglen leomlanak a te magas és erős kőfalaid, amelyekben bízol, minden te földeden, megszáll téged minden városodban, minden te földeden, amelyet az Úr, a te Istened ád néked.

Tudjátok Jézus mit mondott a Máté 18-ban? "A pokol kapui nem vesznek rajta erőt." Fel kell venni a kezdeményezést. Ne az ellenség ostromolja a gyülekezetet, hanem a gyülekezet ostromolja az ellenséget. Nekünk kell támadni a Sátán magasságait. Az is itt van, hogy a fegyverek nem testiek, hanem hatalmasak Isten által az erősségek lerontására. Ha Isten népe engedetlen, elveszíti a kezdeményezést és átkerül az ellenség kezébe. Ilyenkor az ellenség kezdi el csinálni ellenünk, amit nekünk kellene csinálni az ellenséggel.