4. Az emberek tisztelete azt is jelenti, hogy elismerjük jogukat arra, hogy:
a) Olyan döntéseket hozzanak, amelyekkel nem értünk egyet,
b) Elkövessenek olyan hibákat, amelyeket mi nem követnénk el,
c) Ragaszkodjanak nézeteikhez, amelyeket mi nem tudunk elfogadni, és
d) A saját lelkiismeretük szerint cselekedjenek.
Ezek a szempontok nagyon fontosak a keresztények közötti kapcsolatokban, és a szülőknek sem szabad megfeledkezniük róluk, amikor gyermekeik elérik a felnőttkort.
5. Tiszteletünket fejezzük ki mások iránt azáltal, ha következetesen felelős személyeknek tekintjük őket, akik képesek saját életük irányítására. Ebből az következik, hogy ha képességeik alatti teljesítményt nyújtanak, valamilyen rossz, vagy veszélyes dologba keverednek, akkor szembesítjük őket ezzel a ténnyel. Ezzel a tettünkkel azt fejezzük ki, hogy értékesebbnek tartjuk őket annál, semhogy elnézzük, amint elrontják életüket, vagy megfosztják hitelességétől bizonyságtételüket, mert nem számolnak le azzal a problémával, és azt is készek vagyunk kockáztatni, hogy megsértjük őket azzal, hogy szóba hozzuk ezeket a dolgokat.
6. Ajándékainkkal nemcsak szeretetünket, hanem tiszteletünket is kifejezhetjük. Az ajándék mintegy záloga, szimbóluma egymás iránti tiszteletünknek, és annak az értéknek, amit a másik emberben látunk. Ezért van az, hogy felajánlásaink részei Isten imádatának: “Tiszteld az Urat a te marhádból, a te egész jövedelmed zsengéjéből”.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
