R. Liardon - Maria Woodworth-Etter 6.

Egyszer egy idősebb úriember, aki már átutazta a világot, olyan helyre tévedt, ahol Maria szolgált. Vallásos ember volt, ezért úgy dön­tött, hogy kuriózumképpen elmegy az egyik összejövetelre. Ahogy ott ült az összejövetelen, néhány vicces megjegyzést tett a barátainak az erő megnyilvánulásairól, majd büszkeséggel telve bátran elindult a színpad felé, hogy megvizsgálja a dolgot közelebbről. Mielőtt elérte volna a pulpitust, Isten ereje földhöz vágta, és több mint két órán át feküdt ott. Ebben az állapotában Isten megmutatta neki a Mennyet és a Poklot. Megértette, hogy választania kell. Azonnal Istent választotta és újjászületett. Utána már azért jött el, hogy dicsőítse Istent.

Miután a transz elmúlt, csak egyet tudott mondani; sajnálja, hogy hatvan évet hagyott elveszni az életéből vallásosságban úgy, hogy köz­ben Jézus Krisztust sohasem ismerte személyesen. Mégis, újságok és hitetlen szolgálók óva intették az embereket, hogy tartsák távol magukát az összejövetelektől. Azt állították, hogy ott az emberek „idegbetegekké válnak”. Mindamellett ezrek tértek meg; sokak közülük a földre estek, és mint a halottak feküdtek - sokszor még a hazafelé vezető úton is. Állító­lag sokan még mérföldekre az összejö­vetelektől, otthon is az erő befolyása alá kerültek. Mi a transz? Az Istentől kapott láto­más négy szintjének egyike. A látomás első szintje a „belső látomás”. Egy kép, amit a belső vagy szellemi embe­redben látsz, és ha odafigyelsz rá, nagy hasznodra lesz. A második a „nyílt lá­tomás.” Ez a látomás úgy jön, hogy a szemed nyitva van. Olyan, mintha egy mozivásznat látnál magad előtt, amelyen Isten lejátszik egy jelenetet, amit meg akar mutatni ne­ked. A harmadik az „éjszakai látomás”. Ilyenkor Isten ad egy álmot, hogy felhívja a figyelmedet egy bizonyos dologra. Az utolsó fajta a „transz látomás”. Ebben az esetben Isten a természetes képességeket egy időre felfüggeszti, így szabadon tud szolgálni bármilyen szükség­gel kapcsolatban. Amikor az emberek visszajöttek a transzból Etter testvérnő összejövetelein, elmondták, hogy látták a Mennyet és a Pok­lot. Etter testvérnő stílusa - enyhén szólva - különbözött korának töb­bi szolgálójától. Soha nem tiltotta el a közönséget az aktív részvétel­től. Az 1800-as évek végén született sztoikus egyházi rendelettel szemben Maria hitt a kiáltásban, táncolásban, éneklésben és a prédikálásban. Hitt abban, hogy az érzelmi megnyilvánulások fontosak mindaddig, amíg rendben zajlanak. Hitt abban, hogy a fizikai meg­nyilvánulások hiánya az aposztázia egyik jele.