2013. július 8., hétfő

Tom Marshall - Tisztességre teremtve 6.

A tisztelet tartalma

A kapcsolatok többi eleméhez hasonlóan azt is mélyebben meg kell ér­te­nünk, hogy mit értünk a tisztelet vagy elismerés alatt, mivel ez a fo­ga­lom társadalmunkban annyira mellőzött lett, hogy ezeknek a sza­vak­nak van egy ódivatú, anakronisztikus csengése. Hadd álljon itt néhány ro­kon­ér­tel­mű kifejezés, amelyek hozzájárulnak majd a tisztelet fo­gal­má­nak gazdagításához. Va­lamennyien vágyunk arra, hogy részesüljünk ezek­ben a dolgokban.

1. Elfogadás

Ezt a szót használhatjuk egy nagyon passzív, sőt kifejezetten fatalista ér­te­lem­ben is: “Semmit sem tehetsz ellene, legjobban teszed, ha el­fo­ga­dod”. Nem ezt értjük az elfogadás kifejezésén. Az elfogadás egy cse­lek­vő hozzáállás, amely őszinte melegséggel és figyelmességgel fo­gad­ja a másik embert. Így lehetne megfogalmazni: “Jelenléteddel gaz­da­gí­tod ezt a csoportot”, vagy: “Örülök, hogy te is ehhez a gyü­le­ke­zet­hez, családhoz, vagy csapathoz tartozol”. Erre gondolt Pál, amikor ezt ír­ta: “Azért fogadjátok be egymást, miképpen Krisztus is befogadott min­ket az Isten dicsőségére”.
2. Elismerés

Az elismerés válaszadás valakinek egy olyan módon, amely kifejezi, hogy egy különleges em­ber­ként magára vonta a figyelmünket, és ér­de­kel minket a tevékenysége, az eredményei és a vé­le­ménye. Azt jelzi, hogy mérlegre tettük emberi tulajdonságait, és pozitív, kedvező ered­mény­­­re jutottunk.
3. Jóváhagyás

A jóváhagyás egy ember fontosságtudatának megerősítése azáltal, hogy felhívjuk a figyelmét ké­pességeire és azokra a dolgokra, ame­lyek­­ben erős. A jóváhagyás azon az igazságon alapul, hogy Isten va­la­mennyi­­ün­ket úgy alkotott meg, hogy bizonyos dolgokban de nem min­­den­ben tehetségesek vagyunk, és azokra a dolgokra kell össz­pon­­to­sí­ta­nunk, amelyeket jól csi­ná­lunk, nem azokra, amikhez nem ér­tünk. Ez kiragadja az embert mások utánzásából, mert ezt mond­ja: “Cso­­dá­la­tos­nak tartalak, és szeretném, ha te is így gondolnál ma­gad­ra”. Annyi­ra nem értjük a tisztelet lényegét, hogy az ehhez hasonló mon­­da­tok idegenül csengenek a keresztény fü­lek számára, akár mond­juk, akár halljuk.