2013. július 17., szerda

Derek Prince - A váltság a kereszten 12.

Ne képzeljétek, hogy Jézus szegény volt addig, amíg a keresztre nem került. Nem volt szegény. Semmiben sem volt hiánya soha. Mikor elküldte a tanítványait ezüst, arany nélkül, erszény nélkül, megkérdezte: Volt-e hiányotok valamiben? A tanítványok azt mondták: semmiben. Az egy hamis elképzelés, hogy sok pénznek kell lennie a bankban ahhoz, hogy gazdagok legyünk. Nem így van. A bankban lévő pénz valójában csak egy másodrendű gazdagság. Az a gazdagság, hogy minden rendelkezésre áll, és szükség szerint használható.

Olyan kiváltságban volt részem, hogy néha igen gazdag emberekkel voltam együtt. És azt láttam, hogy nem nagyon hordanak maguknál készpénzt, hanem egyszerűen hitelkártyával fizettek. Volt olyan gazdag ember, akinél még hitelkártya sem volt, hanem csak aláírt mindenhol, annyira ismerték. Ahogy előbb már mondtam: Jézus ilyenfajta hitelkártyát használt. Soha nem hiányzott semmije. Ha nem volt pénze az adóra, akkor kihúzott egy halat a tóból, és ott volt a pénz a halnak a szájában. Ez az igazi gazdagság. Meg kell vallanom, még nem vagyok ezen a színvonalon. Néhányan igen, de tudom, hogy teljesen pillanatról pillanatra élnek, teljes bővölködésben. De ne hívjátok ezt szegénységnek. Ez bővölködés. És minél inkább bővülködünk, annál többet tudunk adni másoknak. Isten megmutatta nekem, hogy nagyon jó, ha van hited a saját anyagi dolgaidra - ez egy jó dolog. De a mások számára való hited, ez már magasabb szint. Pál azt mondja a saját szolgálatáról, hogy a saját keze szolgált a saját szükségére, és azokéra is, akik vele voltak. Volt hite a saját maga számára is, és azok számára is, akik vele voltak. Isten megmutatta nekem, hogy ez egy magasabbszintű hit, nem elég a magunk szükségére hinni, hanem másokért is kell hinnünk.

Van egy másik igehely, ami nagyon sokakat érint, engem is: hogy nem a gyerekek tartoznak kincseket gyűjteni a szüleiknek, hanem a szülők a gyermekeknek. Hagynunk kell valamit a gyermekeinkre, nemcsak anyagiakra gondolok itt, hanem kell valami, amit továbbadok. Nemcsak puszta minimumon kell élni, ami elég - hála Istennek, ha ez megvan - de van ennél egy magasabb szint is.

2Kor 8:9: Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztusnak a jótéteményét, hogy gazdag lévén szegénnyé lett érettetek, hogy ti az Ő szegénysége által meggazdagodjatok.

2Kor 9:8: Az Isten pedig hatalmas arra, hogy rátok árassza minden kegyelmét, hogy mindenben, mindenkor teljes elégségtek lévén, minden jótéteményre bőségben legyetek.


Ebben az egy versben a minden szó ötször, és a bövölködés kétszer fordul elő. Úgy látom, hogy isteni ellátásunk mértéke nemcsak az, ami éppen szükséges, nemcsak épp magunknak elegendő, hanem azoknak is, akik velünk vannak. Emlékezzetek, hogy ez Jézus Krisztustól jön, hit által.

Egy néni azt mondta nekem egyik nap, hogy elég sok ideig tartott, hogy megtanulta, hogy a jövedelem forrása nem a férje munkáltatója. De sokaknak a hite erre van korlátozódva. Van egy lányunk Angliában, aki egy fogorvostan-hallgatónak a felesége. Csak éppen annyiuk van, amennyivel megvannak, és egyszer azt mondta a mi jelenlétünkben: "ezt megvehetjük, azt nem". Azt mondtam: "Ha te csak arra támaszkodsz, ami a kormánytól és ezekből a forrásokból jön, akkor meg kell állnod, de ha Istenben bízol, akkor továbbmehetsz. Vegyetek például egy telefont!" "De hát az luxus." "Megveszed a telefont és meglátod, Isten ezt meg fogja adni." És így volt.

Ilyen szempontból nem számít, ki a rendszeres munkáltatód, az ellátásod forrása nem a munkáltatód, hanem Isten. És Isten el tud látni, ez által a személy, vagy szerv által, de még más féltucat csatornán is! A hitetlenségeddel ne korlátozd Istent, hogy csak egy forráson keresztül lásson el!