Zsidó 2,9: Azt azonban látjuk, hogy Jézus, aki egy kevés időre kisebbé tétetett az angyaloknál, a halál elszenvedéséért dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hogy Isten kegyelméből mindenkiért megízlelje a halált.
Vagyis mindenki helyett. Jézus egyénileg megízlelte a halált minden ember, minden ádámi leszármazott helyett. Látjátok, hogy a Zsidó levél írója továbbmegy, és hangsúlyozza ugyanebben a fejezetben azt, hogy Jézus magára vette az ádámi természetet. A 14. vers eleje azt mondja:
Mivel tehát a gyermekek testből és vérből valók, Ő is hasonlatosképpen részese lett azoknak, hogy a halál által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt.
A 16. vers pedig ezt mondja:
Mert nyilván nem angyalokat karolt fel, hanem az Ábrahám magvát karolta fel.
Tehát Jézus Ábrahám leszármazottja lett, és ezzel egyben Ádám leszármazottja is. Magára vette az emberi természetet, az ádámi természetet, hogy helyettesítő lehessen az ádámi nem számára. Ha nem azonosult volna az emberiséggel teljesen, akkor nem lehetett volna helyettesítő az ádámi nem számára. A helyettesítés tetőpontját abban a tényben érte el, hogy Jézus megízlelte a halált minden ember helyett, minden egyén helyett, az emberi nem minden tagja helyett.
A "minden" szó a King James fordításban és a modern angolban minden egyest is jelent, vagyis itt minden egyes egyénről van szó. Ez egy nagyon fontos igazságot tartalmaz, amit néha nem figyelünk meg. Nemcsak egy csoportért halt meg Jézus, hanem mindenkiért külön-külön. Bárki vagy, jogod van azt mondani: "Jézus különleges módon, az én nevemben halt meg." Ha senki más nem lett volna rajtad kívül, Jézus akkor is meghalt volna érted, és ez nagyon fontos, hogy minden egyes egyénről van szó. A Zsidó levél írója ezzel a szóhasználattal él: minden ember, minden egyes ember. Isten szeretete nemcsak kollektív, általános, nemcsak egy takaró, amit rádob az emberi nemre, hanem személyes. Mindannyiunk számára külön-külön szól, és azt kívánja, hogy mindannyian így feleljünk neki egyénileg, hit által.
Most nézzük meg a teljes jelentését ennek az Igének: "megízlelte a halált minden ember helyett". Először is a halál a bűn legvégső következménye. A Jakab 1,15 a kísértésről szól, és elénk tárja annak a végét, amikor valaki kísértésre, bűnre adja magát. A Jakab 1,14 azt mondja:
Hanem mindenki kísértetik, amikor vonja, édesgeti a tulajdon kívánsága.
Hanem mindenki kísértetik, amikor vonja, édesgeti a tulajdon kívánsága.
Két tényezőből áll a kísértés: kívülről jön a csábítás, belülről a kívánság. Az ördög támaszkodik a belső kívánságra, ami bennünk van, és ha valaki ennek alapján válaszol neki, akkor az bűn. Majd így folytatja a 15. versben:
Azután a kívánság megfoganván bűnt szül, a bún pedig teljességre jutván, halált nemz.
Nagyon fontos tény, figyeljétek meg, tartsátok az emlékezetetekben: a bűnnek vége mindig a halál. A Biblia soha nem beszél kis bűnről, nagy bűnről. Gonoszságról beszél, de soha nem beszél kis bűnről. Nincs olyan bűn, amit ha folytatunk, ne végződne halállal. A bűn bevégeztetése a halál. Ha nem bánjuk meg és nem fordulunk el tőle, elkerülhetetlen a halál, nincs más vége. Jézus "szerette őket, mindvégig szerette őket", mondja az írás, és mindvégig a
helyettesítőnk maradt.
Azután a kívánság megfoganván bűnt szül, a bún pedig teljességre jutván, halált nemz.
Nagyon fontos tény, figyeljétek meg, tartsátok az emlékezetetekben: a bűnnek vége mindig a halál. A Biblia soha nem beszél kis bűnről, nagy bűnről. Gonoszságról beszél, de soha nem beszél kis bűnről. Nincs olyan bűn, amit ha folytatunk, ne végződne halállal. A bűn bevégeztetése a halál. Ha nem bánjuk meg és nem fordulunk el tőle, elkerülhetetlen a halál, nincs más vége. Jézus "szerette őket, mindvégig szerette őket", mondja az írás, és mindvégig a
helyettesítőnk maradt.
