Péter utódai?
Évszázadokon keresztül Róma polgárai saját joguknak tartották Róma püspökének megválasztását. Ez azt bizonyítja, hogy Róma püspökének
fennhatósága kizárólag Róma területére korlátozódott. Ha ez az egész egyházra vonatkozott volna, akkor az egyháznak kellett volna őt megválasztania, ahogy ma is ez a gyakorlat. Amikor megtagadták Róma polgáraitól saját püspökük megválasztásának jogát, rendszerint fellázadtak, és akaratukat rákényszerítették a társadalmi és egyházi vezetésre is. Lehet a tömegnek ezt az erőszakos nyomását a Szentlélek vezetése általi apostoli folytonosságnak nevezni?
Háborúk törtek ki befolyásos családok között (Colonna, Orsini, Annibaldi, Conti, Caetani stb.), akik évszázadokon keresztül harcoltak a pápai trónért. VIII. Bonifácnak például, aki Caetani volt, meg kellett küzdenie a Colonnákkal ahhoz, hogy hatalmon maradhasson. Sikerének csúcsán az egész nyugati világ kereszténysége Rómába ment az 1300. év századfordulójának megünneplésére. Azonban 1303-ban Franciaország királyának, IV. (Szép) Fülöpnek titkos fegyveresei elfogták, és Róma francia uralom alá került. Ennek következtében a pápaság átköltözött Franciaországba, és 1309-77 között franciák ültek a pápai trónon, és székhelyük Avignon volt. Az apostoli folytonosságnak aligha képezhetik részét az ilyen politikai manőverek!
A pápákat vagy világi hadseregek, vagy a római tömegek emelték trónra, illetve fosztották meg trónjuktól. Néhányukat meggyilkolták. Voltak olyan pápák is, akiket féltékeny férjek öltek meg, mert ágyban találták őket feleségükkel - ez sem igazán nevezhető apostoli folytonosságnak. Nagyon gyakran a pénz vagy az erőszak, esetleg egyszerre mindkettő döntötte el, hogy ki lesz „Péter utódja”. Nem csoda, hogy a wormsi konkordátumban (ami II. Calixtus pápa és V. Henrik császár között köttetett 1122. szeptember 23-án) a pápát megeskették, hogy a
püspökök és az apátok megválasztása „erőszak nélkül” fog lezajlani, ugyanis gyakran ezek döntötték el a vitás egyházi ügyeket.
Voltak olyan időszakok, amikor több rivális pápa is igényt tartott a pápai trónra, mivel mindegyik azt állította, hogy egy törvényes tanács választotta meg legális úton. A kettős pápai uralom egy korai példáját láthatjuk Ursinus és Damasus pápáknál, akiket egy időben választott meg két egymással rivalizáló csoport. Ursinus híveinek komoly erőszak árán sikerült őt pápaként beiktatniuk, később azonban Damasusnak három napig tartó véres csata után a császár segítségével sikerült felülkerekednie, és így 18 éven keresztül ő volt „Krisztus helytartója” (366-384). Az „apostoli utódlás Péterig visszavezethető töretlen vonala” a fegyverek ereje által működne?
A sors iróniája, hogy Damasus volt az első, aki 382-ben a következő igerészt használta legfőbb szellemi tekintélyének igazolására: „te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat”. A véres kezű, gazdag, nagy hatalommal rendelkező és rendkívül korrupt Damasus olyan fényűzéssel vette magát körül, amely még egy császárnak is szégyenére válhatott volna. Semmilyen módon nem lehet Jézus Krisztussal kapcsolatba hozni, mégis ő képezi az egyik láncszemét annak az állítólagos töretlen vonalnak, amely visszavezethető egészen Péterig.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
