A Golgotától a királyi főpapi trónusig
Nagy fantázia szükséges ahhoz, hogy ebből az egyszerű állításból: „ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat”, eredeztessük a „péteri hivatalt”, az apostoli utódlást, a pápai csalatkozhatatlanságot és mindazt a pompát, ceremóniát és hatalmat, ami ma a pápát körülveszi. Ahogy egy katolikus író kellő iróniával megjegyzi: „...nagyon nagy ügyesség kellett ahhoz, hogy egy szegény ácsnak egy éppoly szegény halásznak mondott szavait egy királyi főpapra vonatkoztassák, akit nem sokkal ezután a világ urának neveztek”.
Mégis ez az egyedüli bibliai alap, amelyre a római katolikus egyház egész felépítménye épül. Ez magába foglalja a pápaság csalatkozhatatlanságát, az apostoli szukcessziót (a szentelésről szentelésre tovább adott kegyelemközvetítési örökséget), a papok, püspökök, érsekek, bíborosok bonyolult hierarchiáját, a püspökök magisztériumát (tanítóhivatalát), aminek kizárólagos joga van a Biblia értelmezésére, valamint azt a feltételezést, hogy ha a pápa a hit és erkölcs kérdéseivel kapcsolatban „ex cathedra” szól az egész egyháznak, akkor érvényesül állítólagos csalatkozhatatlansága stb. Sem a Máté 16,18, sem más bibliai idézetek még csak megközelítőleg sem támasztják alá, nemhogy kifejezetten állítanák a fent említett gyakorlatokat. A katolicizmus védelmezői mindezzel nem törődnek, és a tradícióban keresnek támogatást. Ezáltal azonban a hitetés és a megcsalattatás útvesztőjébe kerülnek.