A házasság Isten terve volt, és csak ŐVELE működik úgy, ahogyan ő eltervezte. Mihelyt azt első emberpár eltávolodott Istentől, azonnal vétkeztek, és egymást hibáztatták. A szerelem helyére az állandó veszekedés lépett. Az igazi szeretet Istentől jön, és a házasság vagy erre épül fel, és akkor mennyország lesz, vagy e nélkül, és akkor pokol lesz mindkét fél számára. Az isteni szeretet az egyetlen „ragasztó”, amely egyben tud tartani két embert. Ez viszont szuper-erős ragasztó! A házasság egy három szálból sodort kötél: a férj, a feleség és Isten hármas kötele. Ebben a kapcsolatban Isten biztosítja, hogy az isteni szeretet „áramoljon” a két szív között. Ha a férj és a feleség kötele meggyengül is, a harmadik kötél, Isten, erősen tartja őket. Ő a házasságban is az Erős Szikla, amely mozdíthatatlan. Ha eddig még nem hívtátok be őt a kapcsolatotokba, próbáljátok meg vele! REINHARD BONNKE
A kereszténység nem más, mint a Szent Szellem kiáradása „minden testre”. Ezzel az erővel és energiával tört be az akkori világba. Ahova eljutott, ébredést és megújulást hozott. Ez az erő nem valami különleges dolog, ami a hétköznapi kereszténységben nem jelentkezik. A kereszténység maga az ébredés. Nem adatik két Szent Szellem, az egyik az újjászületéskor, a másik - mint mondják -, az ébredés Szelleme, amely kivételes látogatásokkor árad ki a mennyből, és fejti ki munkáját. Isten Szelleme 2000 éve kiáradt a Földre, és azóta sem vonult vissza. Nem látogatóba jön néhanapján, hanem állandóan itt tartózkodik. Rá is igaz Jézus mondása: aki az eke szarvára teszi a kezét, az nem nézhet hátra. Ébredés mindig ott van, ahol az Isten Igéjét hirdetik, és a Szellem jelen van. REINHARD BONNKE
Szent Szellem keresztség nem egy száraz, rideg doktrína. János a Jordán hűs vizébe keresztelt, Krisztus azonban forró tűzlávába. A jeruzsálemi templom oltárán tűzifa égett, Krisztus viszont isteni tüzet gyújt az emberi szívek oltárán. Ez látványosan megmutatja a különbséget a rideg vallásos rendszerek és Isten valóságos jelenléte között, aki „emésztő tűz”. Ezt azóta számtalan hívő élte már át. Ma már történelem: Jézus első követőiben lángra kapott a hit, és „elmentek, hirdették az Igét mindenütt, az Úr pedig együtt munkálkodott velük, megerősítette az igehirdetést a nyomában járó jelekkel”. (Márk 16,20) Amerre mentek, mennyei tüzet gyújtottak a sötét, kegyetlen pogány világban. Ezzel a tűzzel megolvasztották a Római Birodalom vas tartópilléreit és győztek üldözőik felett. Uralkodók estek térdre a Názáreti Jézus előtt, akit mint gonosztevőt megfeszítettek. Mi más, ha nem Isten hatalma vitte végbe ezt a csodálatos változást? És kiket használt mindehhez? Közönséges embereket, akik égtek Istenért, akiket Jézus megkeresztelt tűzzel és Szent Szellemmel. Készen állsz? REINHARD BONNKE
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
2013. június 30., vasárnap
R. Liardon - Maria Woodworth-Etter 3.
Isten ma is sok nőt hív el, hogy szolgálják Őt különféle területeken. Soha ne engedd, hogy egy vallásos szellem kitörölje belőled, amit Isten mondott neked! A vallás szereti elnyomni a nőket és szolgálatukat, különösen a fiatalokat. Meg kell tanulnod kérdés nélkül engedelmeskedni Istennek. Elképzelhető, hogy ha Maria fiatal kora óta engedelmeskedett volna Istennek, akkor a gyermekei nem haltak volna meg. Nem azt mondom, hogy Isten ölte meg a gyerekeket, hanem arról van szó, hogy ha nyíltan engedetlenek vagyunk Istennek, akkor cselekedeteinkkel ajtót nyitunk az ördög munkája előtt. Az ő munkája pedig a pusztítás. Isten ezzel szemben életet ad. Tanuld meg, hogy bátran engedelmeskedj Istennek! A bátorság felgerjeszti Isten erejét, és vádlóid elnémulnak a jelenlétedben. Ezenfelül keress olyan erős asszonyokat, akiknek stabil szolgálatuk van, és tanulj tőlük! Engedd, hogy Etter testvérnőnek ezek a szavai felkavarják a szívedet:
„Kedves testvérnő a Krisztusban, kívánom, hogy amikor hallod ezeket a szavakat, Isten Szelleme rád szálljon, és akard megcselekedni azt, amit Isten kijelölt számodra. Itt az ideje, hogy az asszonyok hagyják a bennük levő fényességet ragyogni, hogy előhozzák elásva rozsdásodó talentumaikat, és használják ezeket Isten dicsőségére. Tegyenek meg mindent, ami kezük ügyébe esik, bízván az Úrban, aki erőt ad, aki azt mondta: ‘Soha nem hagylak el.’ Ne hivatkozzunk a gyengeségünkre! Isten a világ erőtleneit használja, hogy megsemmisítse a bölcseket. Mi a Magasságos Isten fiai és leányai vagyunk. Nem kellene-e megbecsülnünk a mennyei elhívást és megtennünk mindent, hogy megmentsük azokat, akik a halál völgyében és árnyékában ülnek? Nem küldte-e Isten Mózest, Áront és Mirjámot vezetőkül? Bárák nem mert szembeszállni az ellenséggel, csak ha Debóra vezeti az élcsapatot.
Az Úr a saját választása szerint támasztott férfiakat, nőket és gyerekeket - ilyen volt Hanna, Hulda, Anna, Fébé, Nárcissus, Triféna, Persis, Júlia, a Máriák és a Pál apostollal együttműködő nőtestvérek. Vajon ma kevésbé kellene a nőknek munkálkodni Krisztus országában és szőlőjében, mint akkor?'”
Keresd Isten Szellemét! Ha hív, válaszolnod kell. Kérdés nélkül engedelmeskedj Istennek! Ő majd foglalkozik a részletekkel.
„Kedves testvérnő a Krisztusban, kívánom, hogy amikor hallod ezeket a szavakat, Isten Szelleme rád szálljon, és akard megcselekedni azt, amit Isten kijelölt számodra. Itt az ideje, hogy az asszonyok hagyják a bennük levő fényességet ragyogni, hogy előhozzák elásva rozsdásodó talentumaikat, és használják ezeket Isten dicsőségére. Tegyenek meg mindent, ami kezük ügyébe esik, bízván az Úrban, aki erőt ad, aki azt mondta: ‘Soha nem hagylak el.’ Ne hivatkozzunk a gyengeségünkre! Isten a világ erőtleneit használja, hogy megsemmisítse a bölcseket. Mi a Magasságos Isten fiai és leányai vagyunk. Nem kellene-e megbecsülnünk a mennyei elhívást és megtennünk mindent, hogy megmentsük azokat, akik a halál völgyében és árnyékában ülnek? Nem küldte-e Isten Mózest, Áront és Mirjámot vezetőkül? Bárák nem mert szembeszállni az ellenséggel, csak ha Debóra vezeti az élcsapatot.
Az Úr a saját választása szerint támasztott férfiakat, nőket és gyerekeket - ilyen volt Hanna, Hulda, Anna, Fébé, Nárcissus, Triféna, Persis, Júlia, a Máriák és a Pál apostollal együttműködő nőtestvérek. Vajon ma kevésbé kellene a nőknek munkálkodni Krisztus országában és szőlőjében, mint akkor?'”
Keresd Isten Szellemét! Ha hív, válaszolnod kell. Kérdés nélkül engedelmeskedj Istennek! Ő majd foglalkozik a részletekkel.
Tom Marshall - Tisztességre teremtve 4.
A jellem értéke
A második értékmérő, amit fel kell ismernünk, a jellem értéke. “Kívánatosabb a jó hírnév nagy gazdagságnál mondja a Példabeszédek könyve. “A te neved énekli a menyasszony szerelmesének az Énekek Énekében kiöntött drága kenet.” A Bibliában a nevek mindig személyiséget vagy jellemet fejeznek ki. A jellemnek szóló tisztelet és megbecsülés az egyik dolog társadalmunkban, amelynek olyan kétségbeejtő szüksége lenne helyreállításra.
A mai társadalomban az intellektuális képesség, a sportban való ügyesség, a művészi tehetség, az üzleti vagy politikai érzék és a személyiség vonzereje sokkal nagyobb elismerésben részesül, mint a jellem, sőt ezeket időnként mentségnek vagy igazolásnak tekintik az erkölcsi érzék hiányára. Még az egyház is meghajolt a társadalom gondolkodásmódja előtt, mert az ajándékokat és a szolgálatot sokkal többre értékeli, mint az Isten szerinti jellemet.
Az Újszövetség nem az ajándékokra, a képességekre vagy a tehetségre, hanem a jellemre helyezi a hangsúlyt. Nem a karizma, hanem a jellem a személyiség igazi próbája. Például nagyon kevés szó esik az Igében arról, hogy mi a dolga a presbiternek, vagy mi a funkciója az elöljárónak. A Biblia sokkal nagyobb figyelmet szentel annak a kérdésnek, hogy milyen embernek kell lennie. Ennek az az oka, hogy a vezetőknek elsősorban igazgatási feladatuk van, nekik kell felállítaniuk a keresztény életnek a keresztény közösségre vonatkozó irányelveit, és nekik kell példát mutatniuk ezekben. Nem sok vezetőség érti meg ezt a felelősséget. Egy alkalommal meghívtak egy gyülekezetbe, amely évek óta küszködött a viszály és a keserűség sok problémájával. Traumákat éltek át pásztorokkal, vezetőkkel és a közösség rangidős tagjaival. Amikor megbeszéltük, valójában mi is a vének feladata, eljutottunk a probléma igazi gyökeréhez. Ezeknek az embereknek soha nem volt bátorságuk, hogy szembenézzenek a helyzettel, mivel egyéni életükben is ugyanilyen problémákkal küszködtek. Ez elég volt ahhoz, hogy befogja a szájukat, és megfossza őket tekintélyüktől. Miután őszinte szívvel leszámoltak ezzel az Úr előtt, összehívták a gyülekezetet, megvallották, hogy a gyülekezet vezetése terén kudarcot vallottak, majd világosan meghatározták a harmóniának és az elfogadásnak azokat a bibliai irányelveit, melyeket Isten határozott meg népe számára. A problémák szinte azonnal megszűntek.
Amikor a jellemre gondolok, gyakran eszembe jut az apám. Munkásember volt, egész életében dolgozott, és szűk családi körén, valamint a helyi baptista gyülekezeten kívül, ahova járt, szinte senki sem ismerte. Mégis, amikor meghalt, négy gyermeket hagyott hátra, akik valamennyien keresztények voltak, és keresztény házasságban éltek. Annyi hibával távozott Istenhez, ahány gyom volt a kertjében (a kertészkedés volt a nagy szenvedélye). Néha elgondolkodom azon, milyen más maradandó értéket alkothat az ember élete során.
De a jellemnek csak akkor lesz értéke a következő nemzedék szemében, ha azt a jelen generáció is értéknek tekinti. Ha a személyiséget, a sikert, vagy a gazdagságot a jellem fölé helyezzük, akkor ne lepődjünk meg, ha gyermekeink is a mi példánkat követik.
A második értékmérő, amit fel kell ismernünk, a jellem értéke. “Kívánatosabb a jó hírnév nagy gazdagságnál mondja a Példabeszédek könyve. “A te neved énekli a menyasszony szerelmesének az Énekek Énekében kiöntött drága kenet.” A Bibliában a nevek mindig személyiséget vagy jellemet fejeznek ki. A jellemnek szóló tisztelet és megbecsülés az egyik dolog társadalmunkban, amelynek olyan kétségbeejtő szüksége lenne helyreállításra.
A mai társadalomban az intellektuális képesség, a sportban való ügyesség, a művészi tehetség, az üzleti vagy politikai érzék és a személyiség vonzereje sokkal nagyobb elismerésben részesül, mint a jellem, sőt ezeket időnként mentségnek vagy igazolásnak tekintik az erkölcsi érzék hiányára. Még az egyház is meghajolt a társadalom gondolkodásmódja előtt, mert az ajándékokat és a szolgálatot sokkal többre értékeli, mint az Isten szerinti jellemet.
Az Újszövetség nem az ajándékokra, a képességekre vagy a tehetségre, hanem a jellemre helyezi a hangsúlyt. Nem a karizma, hanem a jellem a személyiség igazi próbája. Például nagyon kevés szó esik az Igében arról, hogy mi a dolga a presbiternek, vagy mi a funkciója az elöljárónak. A Biblia sokkal nagyobb figyelmet szentel annak a kérdésnek, hogy milyen embernek kell lennie. Ennek az az oka, hogy a vezetőknek elsősorban igazgatási feladatuk van, nekik kell felállítaniuk a keresztény életnek a keresztény közösségre vonatkozó irányelveit, és nekik kell példát mutatniuk ezekben. Nem sok vezetőség érti meg ezt a felelősséget. Egy alkalommal meghívtak egy gyülekezetbe, amely évek óta küszködött a viszály és a keserűség sok problémájával. Traumákat éltek át pásztorokkal, vezetőkkel és a közösség rangidős tagjaival. Amikor megbeszéltük, valójában mi is a vének feladata, eljutottunk a probléma igazi gyökeréhez. Ezeknek az embereknek soha nem volt bátorságuk, hogy szembenézzenek a helyzettel, mivel egyéni életükben is ugyanilyen problémákkal küszködtek. Ez elég volt ahhoz, hogy befogja a szájukat, és megfossza őket tekintélyüktől. Miután őszinte szívvel leszámoltak ezzel az Úr előtt, összehívták a gyülekezetet, megvallották, hogy a gyülekezet vezetése terén kudarcot vallottak, majd világosan meghatározták a harmóniának és az elfogadásnak azokat a bibliai irányelveit, melyeket Isten határozott meg népe számára. A problémák szinte azonnal megszűntek.
Amikor a jellemre gondolok, gyakran eszembe jut az apám. Munkásember volt, egész életében dolgozott, és szűk családi körén, valamint a helyi baptista gyülekezeten kívül, ahova járt, szinte senki sem ismerte. Mégis, amikor meghalt, négy gyermeket hagyott hátra, akik valamennyien keresztények voltak, és keresztény házasságban éltek. Annyi hibával távozott Istenhez, ahány gyom volt a kertjében (a kertészkedés volt a nagy szenvedélye). Néha elgondolkodom azon, milyen más maradandó értéket alkothat az ember élete során.
De a jellemnek csak akkor lesz értéke a következő nemzedék szemében, ha azt a jelen generáció is értéknek tekinti. Ha a személyiséget, a sikert, vagy a gazdagságot a jellem fölé helyezzük, akkor ne lepődjünk meg, ha gyermekeink is a mi példánkat követik.
2013. június 27., csütörtök
Reinhard Bonnke - Napi gondolatok
Sámson Timnába mentében szembe találta magát egy ordító oroszlánkölyökkel (Bírák 14,5-6). Isten embere azonban nem szaladt el, mivel történt valami, amiről az oroszlán persze nem tudhatott: „megszállta őt az Úr Szelleme”. A menekülő áldozat kergetése az oroszlán étvágyát felgerjeszti, de Sámson nem menekült, hanem szembefordult az oroszlánnal. A kíméletlen vadállat egy kíméletlen emberrel került szembe. Mondhatjuk, „emberére talált”. Az oroszlánnak még elsomfordálni sem volt ideje, erős kezek ragadták meg. Sámson puszta kézzel „kettészakította, mintha csak egy kecskegidát szakított volna ketté”. Az Egyház nem védekezésre van megalkotva: a pokol kapuit nem elkerülnünk kell, hanem lerohannunk. Itt is igaz, hogy a legjobb védekezés a támadás. Ahelyett, hogy abban bizakodnánk, hogy az ördög támadásakor valahogy majd csak megvédjük magunkat, ki kellene rohannunk a harcmezőre, és támadást kellene intéznünk az ördög által uralt területek ellen, annak tudatában, hogy Jézus velünk van. REINHARD BONNKE
Derek Prince - A váltság a kereszten 6.
Az 1. Zsoltárban azt mondja a szerző: minden munkájában jó szerencsés lesz. Ez minden hívőre szól, aki betölti a feltételeket. Nem különleges ószövetségi szereplőről van szó, amikor ezt olvassuk:
Zsoltár 1,1-3: Boldog ember az, aki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül. Hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az Ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal. És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, amely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el, és minden munkájában jó szerencsés lesz.
Tehát ez nem hagy semmilyen hiányt. Elég egyszerű, hogy elhigyjem.
5 Mózes 28,9: Az Úr felkészít magának szent néppé, amiképpen megesküdt néked, ha megtartod az Úrnak, a Te Istenednek a parancsolatait, és az Ő útjain jársz.
A szentség része az Úr áldásának, azt jelenti, hogy el van választva az ember. Nem él Egyiptomban, egy más területen, nem ott, ahol a legyek, nem ott, ahol a sötétség, a betegség, oda ezek nem jöhetnek, ahol az áldott ember él. 10.
vers: És megérti majd a földnek minden népe, hogy az Úrnak nevéről neveztetel, és félnek tőled.
Ha keresztények vagyunk, akkor nekünk azt kell bemutatnunk, hogy Jézus Krisztus nevéről neveztetünk, hogy megéri kereszténynek lenni. Nekünk reklámoznunk kell az Urat, ahogyan élünk az áldásokkal. Az embereket iriggyé kell tenni arra, amink van. Pál azt mondta a pogány keresztényeknek, hogy megpróbállak felrázni benneteket, hogy élvezzétek Isten áldását, hogy az én zsidó testvéreimet elcsábítsátok. 19 századon keresztül nagyon kevés olyat láttak a zsidók, amire irigyek lehettek volna. Most kezdünk bemutatni valamit abból, amit Isten tett értünk.
5 Mózes 28,11-13: És bövölködővé tesz téged az Úr minden jóban: a te méhednek gyümölcsében, a te barmodnak gyümölcsében és a te földednek gyümölcsében, azon a földön, amely felöl megesküdött az Úr a te atyáidnak, hogy néked adja azt. (Nemcsak egy egyszerű megelégedettség.) Megnyitja néked az Úr az ő drága kincses házát, az eget, hogy esőt adjon a te földednek alkalmas időben, és megáldja kezednek minden munkáját, és kölcsönt adsz sok népnek, te pedig nem veszel kölcsön. (Ha ez nem csodálatos, akkor nem tudom mi az!) És fejjé tesz téged az Úr és nem farokká, és mindinkább feljebbvaló leszel és nem alábbvaló.
Hatalmas dolog van ebben. A fej a kezdeményező, a farok csak követi a fejet.
Megértettem, hogy Isten népe kezdeményező kell, hogy legyen. Nem hagyhatjuk, hogy a körülmények uralkodjanak rajtunk, kezdeményezőnek kell lennünk. Egyik fő célja, amiért tanítom ezt a sorozatot, mert Isten népének legnagyobb része elveszítette a kezdeményezést. A cél az, hogy mi hozzuk a döntéseket, a világ körülöttünk forogjon. Mi vagyunk Isten céljának a középpontja. De ennek megvalósulásához ki kell mondanod valamit. Meg kell alapozni, hogy te légy a fej. Ne légy farok, ami várja, hogy mi következik, mi fog megütni, milyen probléma jön? Isten azt mondja, "ne légy farok, légy fej!" Légy a dolgok fölött és nem pedig alatta. Valaki megkérdezett egy hívőt: "Hogy vagy?" Azt válaszolta: "A körülmények alatt." A másik azt kérdezi: "De hát miért vagy te a körülmények alatt? Neked fölötte kellene járni és nem alatta.”
És ez az igazság. De ez akkor jön, ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, és nem távozol el egyetlen egy parancsolattól sem, amit parancsolt néked. Azt mondhatom, hogy egyre inkább megtanulom, hogy megtegyem azt, amit Isten mond, és nem aggodalmaskodom arról, hogy az emberek mit gondolnak, vagy az egyház hagyományai mik, hogy az emberek hogyan reagálnak. Az én épségem Istennel való engedelmességemben van és én tökéletesen védett vagyok, amikor ezt teszem.
Zsoltár 1,1-3: Boldog ember az, aki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül. Hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az Ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal. És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, amely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el, és minden munkájában jó szerencsés lesz.
Tehát ez nem hagy semmilyen hiányt. Elég egyszerű, hogy elhigyjem.
5 Mózes 28,9: Az Úr felkészít magának szent néppé, amiképpen megesküdt néked, ha megtartod az Úrnak, a Te Istenednek a parancsolatait, és az Ő útjain jársz.
A szentség része az Úr áldásának, azt jelenti, hogy el van választva az ember. Nem él Egyiptomban, egy más területen, nem ott, ahol a legyek, nem ott, ahol a sötétség, a betegség, oda ezek nem jöhetnek, ahol az áldott ember él. 10.
vers: És megérti majd a földnek minden népe, hogy az Úrnak nevéről neveztetel, és félnek tőled.
Ha keresztények vagyunk, akkor nekünk azt kell bemutatnunk, hogy Jézus Krisztus nevéről neveztetünk, hogy megéri kereszténynek lenni. Nekünk reklámoznunk kell az Urat, ahogyan élünk az áldásokkal. Az embereket iriggyé kell tenni arra, amink van. Pál azt mondta a pogány keresztényeknek, hogy megpróbállak felrázni benneteket, hogy élvezzétek Isten áldását, hogy az én zsidó testvéreimet elcsábítsátok. 19 századon keresztül nagyon kevés olyat láttak a zsidók, amire irigyek lehettek volna. Most kezdünk bemutatni valamit abból, amit Isten tett értünk.
5 Mózes 28,11-13: És bövölködővé tesz téged az Úr minden jóban: a te méhednek gyümölcsében, a te barmodnak gyümölcsében és a te földednek gyümölcsében, azon a földön, amely felöl megesküdött az Úr a te atyáidnak, hogy néked adja azt. (Nemcsak egy egyszerű megelégedettség.) Megnyitja néked az Úr az ő drága kincses házát, az eget, hogy esőt adjon a te földednek alkalmas időben, és megáldja kezednek minden munkáját, és kölcsönt adsz sok népnek, te pedig nem veszel kölcsön. (Ha ez nem csodálatos, akkor nem tudom mi az!) És fejjé tesz téged az Úr és nem farokká, és mindinkább feljebbvaló leszel és nem alábbvaló.
Hatalmas dolog van ebben. A fej a kezdeményező, a farok csak követi a fejet.
Megértettem, hogy Isten népe kezdeményező kell, hogy legyen. Nem hagyhatjuk, hogy a körülmények uralkodjanak rajtunk, kezdeményezőnek kell lennünk. Egyik fő célja, amiért tanítom ezt a sorozatot, mert Isten népének legnagyobb része elveszítette a kezdeményezést. A cél az, hogy mi hozzuk a döntéseket, a világ körülöttünk forogjon. Mi vagyunk Isten céljának a középpontja. De ennek megvalósulásához ki kell mondanod valamit. Meg kell alapozni, hogy te légy a fej. Ne légy farok, ami várja, hogy mi következik, mi fog megütni, milyen probléma jön? Isten azt mondja, "ne légy farok, légy fej!" Légy a dolgok fölött és nem pedig alatta. Valaki megkérdezett egy hívőt: "Hogy vagy?" Azt válaszolta: "A körülmények alatt." A másik azt kérdezi: "De hát miért vagy te a körülmények alatt? Neked fölötte kellene járni és nem alatta.”
És ez az igazság. De ez akkor jön, ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, és nem távozol el egyetlen egy parancsolattól sem, amit parancsolt néked. Azt mondhatom, hogy egyre inkább megtanulom, hogy megtegyem azt, amit Isten mond, és nem aggodalmaskodom arról, hogy az emberek mit gondolnak, vagy az egyház hagyományai mik, hogy az emberek hogyan reagálnak. Az én épségem Istennel való engedelmességemben van és én tökéletesen védett vagyok, amikor ezt teszem.
Dave Hunt - Meghamisított történelem 4.
„Feddhetetlenség” illetve „csalatkozhatatlanság”
A pápák és a papság kijelentéseibe vetett vak hit megkövetelését jogosnak tüntetik fel azon az alapon, hogy a római katolikus egyház a legnagyobb és a legrégibb. Az nem lehet, hogy az elmúlt 1500 évben élt több milliárd vallásos ember mind tévedett! Ezt a hitet azzal is alátámasztják, hogy a római katolikus egyház az egyedül igaz egyház, az egyetlen, amelyik az apostolokig vezethető vissza, és amely a pápai hatalmat Péteren keresztül egyenesen Krisztustól eredezteti.
Ennek bizonyítékaként az egyház a pápák listáját hozza fel (eddig 263 volt), amelyet egészen Péter apostolig vezetnek vissza. Kevés katolikus tudja, hogy a pápák egymással vitatkoztak és harcoltak, kiátkozták és néha még meg is ölték egymást. Az V. század után élt pápák között csak elvétve lehet olyat találni, aki fel tudta mutatni az alapvető keresztény értékeket. A Katolikus Enciklopédiában leírt életük olyan, mintha az ember egy hihetetlen folytatásos regényt olvasna, amely kéjvággyal, őrültséggel, pusztítással és gyilkossággal van tele.
Mégis ezeket a bűnözőket, méregkeverőket, házasságtörőket és tömeggyilkosokat csalatkozhatatlannak tartották, amikor „ex cathedra” szóltak - vagyis, amikor hitbéli dogmákat nyilatkoztattak ki az egész egyház számára.
A katolicizmus védelmezői úgy érvelnek, hogy különbség van a jellembeli és magatartásbeli feddhetetlenség, amivel a pápák kétségtelenül nem rendelkeztek, illetve a hit és erkölcs kérdéseiben való csalatkozhatatlanság között, és minden katolikusnak hinnie kell, hogy a pápák rendelkeznek az utóbbival. Óriási tévedés azt hinni, hogy egy ember, aki az életvitelével tagadja a hitet, cselekedeteiben pedig erkölcstelen, csalatkozhatatlan, amikor a hittel és az erkölccsel kapcsolatban nyilatkozik!
A tájékozott katolikusok készséggel beismerik, hogy nagyon sok pápa hihetetlenül gonosz volt. Azonban ez a tény - érvelésük szerint - egyszerűen csak azt bizonyítja, hogy emberek voltak, és ebből kifolyólag csináltak olyan dolgokat, amikkel nem kell feltétlenül egyetértenünk. Egy katolikus számára a klérus tagadhatatlan gonoszsága ellenére teljesen egyértelmű, hogy az emberiség egyedüli reménysége nem lehet más, csak a római katolikus egyház. Végtére is, maga Jézus Krisztus alapította, aki Pétert tette az első pápává. Ezt a következő bibliai idézettel akarják bizonyítani: „te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat” (Máté 16,18). Ezt az igerészt részetesen is meg fogjuk vizsgálni.
A pápák és a papság kijelentéseibe vetett vak hit megkövetelését jogosnak tüntetik fel azon az alapon, hogy a római katolikus egyház a legnagyobb és a legrégibb. Az nem lehet, hogy az elmúlt 1500 évben élt több milliárd vallásos ember mind tévedett! Ezt a hitet azzal is alátámasztják, hogy a római katolikus egyház az egyedül igaz egyház, az egyetlen, amelyik az apostolokig vezethető vissza, és amely a pápai hatalmat Péteren keresztül egyenesen Krisztustól eredezteti.
Ennek bizonyítékaként az egyház a pápák listáját hozza fel (eddig 263 volt), amelyet egészen Péter apostolig vezetnek vissza. Kevés katolikus tudja, hogy a pápák egymással vitatkoztak és harcoltak, kiátkozták és néha még meg is ölték egymást. Az V. század után élt pápák között csak elvétve lehet olyat találni, aki fel tudta mutatni az alapvető keresztény értékeket. A Katolikus Enciklopédiában leírt életük olyan, mintha az ember egy hihetetlen folytatásos regényt olvasna, amely kéjvággyal, őrültséggel, pusztítással és gyilkossággal van tele.
Mégis ezeket a bűnözőket, méregkeverőket, házasságtörőket és tömeggyilkosokat csalatkozhatatlannak tartották, amikor „ex cathedra” szóltak - vagyis, amikor hitbéli dogmákat nyilatkoztattak ki az egész egyház számára.
A katolicizmus védelmezői úgy érvelnek, hogy különbség van a jellembeli és magatartásbeli feddhetetlenség, amivel a pápák kétségtelenül nem rendelkeztek, illetve a hit és erkölcs kérdéseiben való csalatkozhatatlanság között, és minden katolikusnak hinnie kell, hogy a pápák rendelkeznek az utóbbival. Óriási tévedés azt hinni, hogy egy ember, aki az életvitelével tagadja a hitet, cselekedeteiben pedig erkölcstelen, csalatkozhatatlan, amikor a hittel és az erkölccsel kapcsolatban nyilatkozik!
A tájékozott katolikusok készséggel beismerik, hogy nagyon sok pápa hihetetlenül gonosz volt. Azonban ez a tény - érvelésük szerint - egyszerűen csak azt bizonyítja, hogy emberek voltak, és ebből kifolyólag csináltak olyan dolgokat, amikkel nem kell feltétlenül egyetértenünk. Egy katolikus számára a klérus tagadhatatlan gonoszsága ellenére teljesen egyértelmű, hogy az emberiség egyedüli reménysége nem lehet más, csak a római katolikus egyház. Végtére is, maga Jézus Krisztus alapította, aki Pétert tette az első pápává. Ezt a következő bibliai idézettel akarják bizonyítani: „te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat” (Máté 16,18). Ezt az igerészt részetesen is meg fogjuk vizsgálni.
Rodney H. Browne - A jó pásztor jellemzői 3.
Bizony, bizony mondom néktek: Aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem máshonnan hatol be, tolvaj az és rabló. János 10:2
4. Egy pásztornak/szolgálónak isteni kenettel kell rendelkeznie.
a. Egy hatékony pásztornak/szolgálónak isteni vezetésre és segítségre van szüksége. Nem támaszkodhat, ill. nem teheti bizalmát emberi tudásba, emberi bölcsességbe, kíváló beszédképességbe, ill. önerőbe. A pásztornak/szolgálónak a Szent Szellem által felkentnek kell lennie, és teljesen a Szent Szellem vezetése alatt kell állnia. A Lukács 11:11-13-ban Jézus azt mondja, hogy ha kérjük a mennyi Atyától a Szent Szellemet, Ő megadja nekünk. A Szent Szellem a Vígasztalónk, Tanácsadónk, Segítőnk, Közbenjárónk, Képviselőnk, Erősítünk és Támaszunk. A Szent Szellem nélkül semmit sem tehetünk. Ő ken fel, Ő vezet, Ő erősít meg bennünket, hogy Isten akaratát és az Ő munkáját cselekedjük.
A János 14:12-18-ban Jézus a következőt mondta: "Aki hisz Énbennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket Én cselekszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál. Akármit kértek majd az Én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban. Ha Engem szerettek, az Én parancsolataimat megtartsátok. És Én elküldöm néktek a Szent Szellemet, Aki mindig nálatok lakik és bennetek marad." A János 14:26-ban Jézus azt mondta, hogy az Atya fogja elküldeni a Szent Szellemet Jézus nevében - Őhelyette, hogy a Szent Szellem képviselje Őt és hogy Ő cselekedjen Jézus helyett -, hogy tanítson, hogy emlékeztessen benn Jézus szavaira. A János 15:26-ban Jézus azt mondta, hogy a Szent Szellem az Igazság Szelleme - az Atyától jön, és Jézusról tesz bizonyságot. A János 7:37-39-ben Jézus hangosan ezt kiáltotta: "Ha valaki szomjazik, jöjjön Énhozzám és igyék. Aki hisz Énbennem, amint az Írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből." Jézus itt a Szent Szellemről beszélt, Akit még nem küldött el az Atya, mert Jézus még nem dicsőíttetett meg. A Máté 3:11-ben Keresztelő János azt mondta, hogy Jézus fogja a tanítványokat megkeresztelni tűzzel és Szent Szellemmel! A lukács 24:49-ben Jézus azt mondta a tanítványoknak, hogy maradjanak Jeruzsálemben, amíg fel nem ruháztatnak mennyei erővel. Az Apostolok Cselekedetei 1:8-ban Jézus azt mondta, hogy amikor a Szent Szellem eljön, erőt - képességet, hatékonyságot és hatalmat - fogunk kapni, és tanuk leszünk szülővárosunktól elkezdve egészen a föld végső határáig! A Szent Szellem adja az erőt és a képességet, hogy bátran hirdessük az evangéliumot mindenhol, ahova az Úr küld bennünket.
b. A pásztornak/szolgálónak Isten Igéjét a Szent Szellem kenete alatt kell prédikálnia - nem emberi elképzeléseket emberi módon (1 Korinthus 2:1-10)
1 Korinthus 2:1-5 - Azt tettem pedig fel magamban, hogy nem megyek közétek ismét szomorúsággal. 2 Mert ha én megszomorítlak titeket, ugyan ki az, aki megvidámít engem, hanemha akit én megszomorítok? 3 És azért írtam néktek éppen azt, hogy mikor odamegyek, meg ne szomoríttassam azok miatt, akiknek örülnöm kellene; meg lévén győződve mindenitek felől, hogy az én örömöm mindnyájatoké. 4 Mert sok szorongattatás és szívbeli háborgás között ítam néktek sok könnyhullatással, nem hogy megszomoríttassatok, hanem hogy megismerjétek azt a szeretetet, amellyel kiváltképpen irántatok viseltetem. 5 Ha pedig valaki megszomorított, nem engem szomorított meg, hanem részben, hogy azt ne terheljem, titeket mindnyájatokat.
c. A szellemi ajándékokat, amelyekre a pásztornak/szolgálónak szüksége van ahhoz, hogy hatékonyan szolgáljon, a Szent Szellem adja Isten irányítása szerint.
1 Korinthus 12:5-11 - A szolgálatokban is különbség van, de ugyanaz az Úr. 6 És különbség van a cselekedetekben is, de ugyanaz az Isten, aki cselekszi mindezt mindenkiben. 7 Mindenkinek azonban haszonra adatik a Szellemnek kijelentése. 8 Némelyiknek ugyanis bölcsességnek beszéde adatik a Szellem által; másiknak pedig tudománynak beszéde ugyanazon Szellem szerint; 9 Egynek hit ugyanazon Szellem által; másnak pedig gyógyítás ajándékai azon egy Szellem által; 10 Némelyiknek csodatévő erőknek munkái; némelyiknek meg prófétálás; némelyiknek pedig szellemeknek megítélése; másiknak nyelvek nemei; másnak pedig nyelvek magyarázása; 11 De mindezeket egy és ugyanaz a Szellem cselekszi, osztogatván mindenkinek külön, amint akarja.
d. A pásztornak/szolgálónak élő levélnek kell lennie - szükséges, hogy Isten törvényei a szívére legyenek írva -, és bárhol legyen is, lényével Jézust kell visszatükröznie (2 Korinthus 3:1-8)
2 Korinthus 3:5-6 - Nem mintha magunktól volnánk alkalmatosak valamit gondolni, úgy mint magunkból; ellenkezőleg, a mi alkalmatos voltunk az Istentől van: 6 Aki alkalmatosokká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem szellemé; mert a betű megöl, a Szellem pedig megelevenít.
e. A pásztornak/szolgálónak teljesen át kell adnia magát a Szent Szellemnek, hogy azt tegye és azt mondja, amit az Úr akar - hogy akkor és ott prédikáljon, ahova Isten vezeti őt -, és hogy ne legyen emberektől akadályoztatva.
2 Timótheus 4:1-5 - Kérlek azért az Isten és Krisztus Jézus színe előtt, Aki ítélni fog élőket és holtakat az Ő eljövetelekor és az Ő országában. 2 Hirdesd az Igét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással. 3 Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük; 4 és az igazságtól elfordítják az ő fülüket, de a mesékhez odafordulnak. 5 De te józan légy mindenekben, szenvedj, az evangélista munkáját cselekedd, szolgálatodat teljesen betöltsd.
4. Egy pásztornak/szolgálónak isteni kenettel kell rendelkeznie.
a. Egy hatékony pásztornak/szolgálónak isteni vezetésre és segítségre van szüksége. Nem támaszkodhat, ill. nem teheti bizalmát emberi tudásba, emberi bölcsességbe, kíváló beszédképességbe, ill. önerőbe. A pásztornak/szolgálónak a Szent Szellem által felkentnek kell lennie, és teljesen a Szent Szellem vezetése alatt kell állnia. A Lukács 11:11-13-ban Jézus azt mondja, hogy ha kérjük a mennyi Atyától a Szent Szellemet, Ő megadja nekünk. A Szent Szellem a Vígasztalónk, Tanácsadónk, Segítőnk, Közbenjárónk, Képviselőnk, Erősítünk és Támaszunk. A Szent Szellem nélkül semmit sem tehetünk. Ő ken fel, Ő vezet, Ő erősít meg bennünket, hogy Isten akaratát és az Ő munkáját cselekedjük.
A János 14:12-18-ban Jézus a következőt mondta: "Aki hisz Énbennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket Én cselekszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál. Akármit kértek majd az Én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban. Ha Engem szerettek, az Én parancsolataimat megtartsátok. És Én elküldöm néktek a Szent Szellemet, Aki mindig nálatok lakik és bennetek marad." A János 14:26-ban Jézus azt mondta, hogy az Atya fogja elküldeni a Szent Szellemet Jézus nevében - Őhelyette, hogy a Szent Szellem képviselje Őt és hogy Ő cselekedjen Jézus helyett -, hogy tanítson, hogy emlékeztessen benn Jézus szavaira. A János 15:26-ban Jézus azt mondta, hogy a Szent Szellem az Igazság Szelleme - az Atyától jön, és Jézusról tesz bizonyságot. A János 7:37-39-ben Jézus hangosan ezt kiáltotta: "Ha valaki szomjazik, jöjjön Énhozzám és igyék. Aki hisz Énbennem, amint az Írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből." Jézus itt a Szent Szellemről beszélt, Akit még nem küldött el az Atya, mert Jézus még nem dicsőíttetett meg. A Máté 3:11-ben Keresztelő János azt mondta, hogy Jézus fogja a tanítványokat megkeresztelni tűzzel és Szent Szellemmel! A lukács 24:49-ben Jézus azt mondta a tanítványoknak, hogy maradjanak Jeruzsálemben, amíg fel nem ruháztatnak mennyei erővel. Az Apostolok Cselekedetei 1:8-ban Jézus azt mondta, hogy amikor a Szent Szellem eljön, erőt - képességet, hatékonyságot és hatalmat - fogunk kapni, és tanuk leszünk szülővárosunktól elkezdve egészen a föld végső határáig! A Szent Szellem adja az erőt és a képességet, hogy bátran hirdessük az evangéliumot mindenhol, ahova az Úr küld bennünket.
b. A pásztornak/szolgálónak Isten Igéjét a Szent Szellem kenete alatt kell prédikálnia - nem emberi elképzeléseket emberi módon (1 Korinthus 2:1-10)
1 Korinthus 2:1-5 - Azt tettem pedig fel magamban, hogy nem megyek közétek ismét szomorúsággal. 2 Mert ha én megszomorítlak titeket, ugyan ki az, aki megvidámít engem, hanemha akit én megszomorítok? 3 És azért írtam néktek éppen azt, hogy mikor odamegyek, meg ne szomoríttassam azok miatt, akiknek örülnöm kellene; meg lévén győződve mindenitek felől, hogy az én örömöm mindnyájatoké. 4 Mert sok szorongattatás és szívbeli háborgás között ítam néktek sok könnyhullatással, nem hogy megszomoríttassatok, hanem hogy megismerjétek azt a szeretetet, amellyel kiváltképpen irántatok viseltetem. 5 Ha pedig valaki megszomorított, nem engem szomorított meg, hanem részben, hogy azt ne terheljem, titeket mindnyájatokat.
c. A szellemi ajándékokat, amelyekre a pásztornak/szolgálónak szüksége van ahhoz, hogy hatékonyan szolgáljon, a Szent Szellem adja Isten irányítása szerint.
1 Korinthus 12:5-11 - A szolgálatokban is különbség van, de ugyanaz az Úr. 6 És különbség van a cselekedetekben is, de ugyanaz az Isten, aki cselekszi mindezt mindenkiben. 7 Mindenkinek azonban haszonra adatik a Szellemnek kijelentése. 8 Némelyiknek ugyanis bölcsességnek beszéde adatik a Szellem által; másiknak pedig tudománynak beszéde ugyanazon Szellem szerint; 9 Egynek hit ugyanazon Szellem által; másnak pedig gyógyítás ajándékai azon egy Szellem által; 10 Némelyiknek csodatévő erőknek munkái; némelyiknek meg prófétálás; némelyiknek pedig szellemeknek megítélése; másiknak nyelvek nemei; másnak pedig nyelvek magyarázása; 11 De mindezeket egy és ugyanaz a Szellem cselekszi, osztogatván mindenkinek külön, amint akarja.
d. A pásztornak/szolgálónak élő levélnek kell lennie - szükséges, hogy Isten törvényei a szívére legyenek írva -, és bárhol legyen is, lényével Jézust kell visszatükröznie (2 Korinthus 3:1-8)
2 Korinthus 3:5-6 - Nem mintha magunktól volnánk alkalmatosak valamit gondolni, úgy mint magunkból; ellenkezőleg, a mi alkalmatos voltunk az Istentől van: 6 Aki alkalmatosokká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem szellemé; mert a betű megöl, a Szellem pedig megelevenít.
e. A pásztornak/szolgálónak teljesen át kell adnia magát a Szent Szellemnek, hogy azt tegye és azt mondja, amit az Úr akar - hogy akkor és ott prédikáljon, ahova Isten vezeti őt -, és hogy ne legyen emberektől akadályoztatva.
2 Timótheus 4:1-5 - Kérlek azért az Isten és Krisztus Jézus színe előtt, Aki ítélni fog élőket és holtakat az Ő eljövetelekor és az Ő országában. 2 Hirdesd az Igét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással. 3 Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük; 4 és az igazságtól elfordítják az ő fülüket, de a mesékhez odafordulnak. 5 De te józan légy mindenekben, szenvedj, az evangélista munkáját cselekedd, szolgálatodat teljesen betöltsd.
R. Liardon - Maria Woodworth-Etter 2.
A polgárháború alatt Maria megismerte P. H. Woodworth-t, akit egy fejsérülés miatt leszereltek és hazaküldtek. Viharos gyorsasággal egymásba szerettek, és hamarosan összeházasodtak. Farmerkodni kezdtek, de munkájuk során semmi sem jött össze. Úgy tűnt, minden összeomlóban van.
Az évek során Mariának hat gyermeke született. Megpróbált tehát rendes családi otthont teremteni, mialatt az Úr folyamatosan hívta őt. Maria fájlalta, de hitvesi és anyai szerepe miatt nem tudott válaszolni Isten hívására. Olyan emberhez ment feleségül, aki nem vágyódott a szolgálat után, hat gyermeket nevelt, és eléggé beteges is volt. Hirtelen hatalmas tragédia rázta meg otthonát. A hat Woodworth gyerek közül öt meghalt betegségben. Maria képes volt összeszedni magát ezután a szörnyű esemény után, de férje soha nem tudta kiheverni a fájdalmat. Maria mindent megtett, hogy segítsen rajta, miközben nevelte egyetlen megmaradt lányát. Ezekben a szörnyű pillanatokban sem keseredett meg Isten felé, és nem keményítette meg a szívét a veszteség miatt.
Maria választ akart kapni arra, hogy miért sújtották ezek a csapások a családját. Nem adta fel, hanem elkezdte tanulmányozni Isten Igéjét. Ahogy olvasta, megértette, hogy Isten nemegyszer használt nőket a Bibliában. Elolvasta Jóel próféciáját arról, hogy Isten ki fogja tölteni a Szellemét férfiakra ÉS nőkre. Maria felnézett az égre, és azt mondta: „Uram, én nem tudok prédikálni! Nem tudom, mit mondjak, és nincs semmi végzettségem.”
De folytatta az olvasást, és további igazságokat talált Isten Igéjében, mialatt az elhívásával küszködött. Később így írt erről: „Minél tovább kutattam, annál erősebben vádolt a lelkiismeretem.” Eközben Mariának volt egy csodálatos látomása. Angyalok jöttek a szobájába, és elvitték nyugatra - prériken, tavakon, erdőkön, folyókon keresztül. Egy hosszú, széles földet látott, melyen arany kalászok ringtak. Ahogy kitárult a kép, elkezdett prédikálni - a kalászok pedig földig hajoltak! Jézus azt mondta neki: „Ahogy a gabona eldőlt, úgy fognak az emberek is eldőlni” - a prédikációja gyümölcseként. Végül Maria rájött, hogy soha nem lesz boldog addig, amíg nem adja meg magát Isten hívásának. Ez után a nagy látomás után alázatosan „igen”-t mondott Isten elhívására, és kérte Őt, hogy kenje fel nagy erővel.
Az évek során Mariának hat gyermeke született. Megpróbált tehát rendes családi otthont teremteni, mialatt az Úr folyamatosan hívta őt. Maria fájlalta, de hitvesi és anyai szerepe miatt nem tudott válaszolni Isten hívására. Olyan emberhez ment feleségül, aki nem vágyódott a szolgálat után, hat gyermeket nevelt, és eléggé beteges is volt. Hirtelen hatalmas tragédia rázta meg otthonát. A hat Woodworth gyerek közül öt meghalt betegségben. Maria képes volt összeszedni magát ezután a szörnyű esemény után, de férje soha nem tudta kiheverni a fájdalmat. Maria mindent megtett, hogy segítsen rajta, miközben nevelte egyetlen megmaradt lányát. Ezekben a szörnyű pillanatokban sem keseredett meg Isten felé, és nem keményítette meg a szívét a veszteség miatt.
Maria választ akart kapni arra, hogy miért sújtották ezek a csapások a családját. Nem adta fel, hanem elkezdte tanulmányozni Isten Igéjét. Ahogy olvasta, megértette, hogy Isten nemegyszer használt nőket a Bibliában. Elolvasta Jóel próféciáját arról, hogy Isten ki fogja tölteni a Szellemét férfiakra ÉS nőkre. Maria felnézett az égre, és azt mondta: „Uram, én nem tudok prédikálni! Nem tudom, mit mondjak, és nincs semmi végzettségem.”
De folytatta az olvasást, és további igazságokat talált Isten Igéjében, mialatt az elhívásával küszködött. Később így írt erről: „Minél tovább kutattam, annál erősebben vádolt a lelkiismeretem.” Eközben Mariának volt egy csodálatos látomása. Angyalok jöttek a szobájába, és elvitték nyugatra - prériken, tavakon, erdőkön, folyókon keresztül. Egy hosszú, széles földet látott, melyen arany kalászok ringtak. Ahogy kitárult a kép, elkezdett prédikálni - a kalászok pedig földig hajoltak! Jézus azt mondta neki: „Ahogy a gabona eldőlt, úgy fognak az emberek is eldőlni” - a prédikációja gyümölcseként. Végül Maria rájött, hogy soha nem lesz boldog addig, amíg nem adja meg magát Isten hívásának. Ez után a nagy látomás után alázatosan „igen”-t mondott Isten elhívására, és kérte Őt, hogy kenje fel nagy erővel.
2013. június 26., szerda
Reinhard Bonnke - Napi gondolatok
A Biblia Istenét hidegen hagyják a vallások. Őt az EMBEREK érdeklik. Jézus az emberekért jött, az emberekért élt, és az emberekért halt meg, és most az emberek szívének ajtaja előtt áll és kopogtat (Jelenések 3,20). Miért? Mert be akar menni hozzájuk, és része akar lenni az életüknek. És ha már egyszer bent van, alaposan rendet is rak odabenn. Jézuson kívül valójában senki sincs, aki teljesen önzetlen szándékkal akarná megnyerni a szívedet. Kérlek, engedd be Őt! REINHARD BONNKE
Jézus azt mondta: „tanuljátok meg tőlem...”. Amit róla tanulunk, azt tőle tanuljuk. Krisztus Szelleme tanít minket lépésről lépésre. Máshogy nem működik. A keresztény hit nem egy teológiai képzés során sajátítható el, hanem a Jézussal való napi szeretetközösségben. REINHARD BONNKE
Jézus azt mondta: „tanuljátok meg tőlem...”. Amit róla tanulunk, azt tőle tanuljuk. Krisztus Szelleme tanít minket lépésről lépésre. Máshogy nem működik. A keresztény hit nem egy teológiai képzés során sajátítható el, hanem a Jézussal való napi szeretetközösségben. REINHARD BONNKE
Derek Prince - A váltság a kereszten 5.
Sok Jézus Krisztusban hívő, ahelyett, hogy élvezné az áldást, ragaszkodik az átokhoz. Néha teológiájuk annyira görbe, hogy úgy is nevezik az átkot, hogy áldás. Pl. ha a betegség áldás, akkor miért gyógyíttatod magadat? Miért mész az orvoshoz, hogy megszabadulj a betegségtől? Miért? Ha ez Isten akarata, akkor miért küzdesz Isten akarata ellen? Miért kéred, hogy az orvos gyógyítson meg? Ráadásul, nemcsak te küzdesz Isten akarata ellen, hanem még az orvost is bevonod. Légy logikus. Ha ez áldás, akkor mindenkinek kívánd ezt, és ne légy önző, add tovább, add másnak is. Az emberek nem hiszik el, hogy az egyetlen hely, ahol ilyen ostobán beszélnek, az egyház, ami szerencsétlen módon nagy kárt okoz. A Biblia abszolút világos.
A betegség egyike az átok sok formájának. Nézzük meg egy pillanatra, hogy ez csak egy szempont. Ha az 5 Mózes 28-at megnézzük, látjuk, hogy az első versben teljes engedelmességről szól, a másodikban elkezdi a teljes engedelmesség eredményeit felsorolni, és ez a 13-as versig folytatódik, és ezt nagyon jó olvasni. Ezek az áldások mind rád szállnak és megteljesednek rajtad. Tudjátok, olyan messzire lehet jutni, hogy nem lehet megszökni Isten áldása elől, amikor igazán engedelmes úton járunk. Magam is tapasztaltam. Amikor teljes harmóniában járok Isten akaratával, akkor elborítanak az áldások. Nem is kell imádkozni értük. Egyszerűen csak csodálkozom, hogy honnan jönnek. Nem számít, hogy 75-el utazok, az áldások 85-tel jönnek és elfognak engem. A keresztények szeretik a 23. Zsoltárt: "bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napjaiban." Tehát elborítanak az áldások, megelőznek.
5 Mózes 28,2-6: És reád szállnak mind ezek az áldások, és megteljesednek rajtad, ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek a szavára. Áldott leszel a városban, és áldott leszel a mezőben. Áldott lesz a te méhednek gyümölcse és a te földednek gyümölcse, és a te barmodnak gyümölcse, a te teheneidnek fajzása és a te juhaidnak ellése. Áldott lesz a te kosarad és a te sütő tekenőd. Áldott leszel bejöttödben, és áldott leszel kimentedben.
Zsoltár 121,8: Megőrzi az Úr a te ki és bemeneteleidet, mostantól fogva mind örökké!
Vissza az 5 Mózes 28,7 verséhez: Az Úr megszalasztja előled a te ellenségeidet, akik reád támadnak, egy úton jönnek ki reád, és hét úton futnak előled. (Tehát semmilyen ellenség nem tud megállni előtted. 8-as vers: Áldást parancsol melléd az Úr a te csűreidben, és mindenben amire rá teszed a kezedet, és megáld téged azon a földön, amelyet ad az Úr, a te Istened.
Nemcsak megadja Isten az áldást, hanem parancsolja is! Ha Isten megparancsol valamit, akkor annak úgy kell lenni. Azt mondja az Ige a Zsoltár 33-ban, hogy parancsolt és meglett, szólt és előállott. Tehát amikor Isten parancsol melléd valamit, akkor nincs olyan erő, ami azt el tudja venni. Semmit nem tehetsz, ami nincs megáldva.
5 Mózes 28,2-6: És reád szállnak mind ezek az áldások, és megteljesednek rajtad, ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek a szavára. Áldott leszel a városban, és áldott leszel a mezőben. Áldott lesz a te méhednek gyümölcse és a te földednek gyümölcse, és a te barmodnak gyümölcse, a te teheneidnek fajzása és a te juhaidnak ellése. Áldott lesz a te kosarad és a te sütő tekenőd. Áldott leszel bejöttödben, és áldott leszel kimentedben.
Zsoltár 121,8: Megőrzi az Úr a te ki és bemeneteleidet, mostantól fogva mind örökké!
Vissza az 5 Mózes 28,7 verséhez: Az Úr megszalasztja előled a te ellenségeidet, akik reád támadnak, egy úton jönnek ki reád, és hét úton futnak előled. (Tehát semmilyen ellenség nem tud megállni előtted. 8-as vers: Áldást parancsol melléd az Úr a te csűreidben, és mindenben amire rá teszed a kezedet, és megáld téged azon a földön, amelyet ad az Úr, a te Istened.
Nemcsak megadja Isten az áldást, hanem parancsolja is! Ha Isten megparancsol valamit, akkor annak úgy kell lenni. Azt mondja az Ige a Zsoltár 33-ban, hogy parancsolt és meglett, szólt és előállott. Tehát amikor Isten parancsol melléd valamit, akkor nincs olyan erő, ami azt el tudja venni. Semmit nem tehetsz, ami nincs megáldva.
Megjelent: Hillsong - Glorious Ruins: Deluxe Edition (2013)
Tracklist:
01. Always Will (Intro)
02. Always Will
03. You Never Fail
04. Christ Is Enough
05. Where The Spirit Of The Lord Is
06. Glorious Ruins
07. Closer
08. God Who Saves
09. To Be Like You
10. Man Of Sorrows
11. We Glorify Your Name
12. You Crown The Year (Psalm 65:11)
13. Anchor
14. Lift You Higher (Bonus)
15. Only You (Bonus)
Tom Marshall - Tisztességre teremtve 3.
A legelső érték, amit létre kell hozni a gyermekekben, az ennek a belső értéknek a tudata. Meg kell érteniük, hogy saját magukért, nem valamilyen más okból értékesek. Semmiféle elvárásnak nem kell megfelelniük, hogy ezt kiérdemeljék. Saját jogukon birtokolják ezt az értéket és fontosságot. Ennek a belső értéknek a megértése alapvető a gyermek biztonságérzete és önértékelése szempontjából.
Az ember belső értékének tisztelete annyira fontos, hogy ezt nem lehet túlhangsúlyozni. Lehet valaki bármilyen ostoba, aljas, tehetségtelen, vagy rokkant, akkor is rendelkezik belső értékkel. Ez nem azt jelenti, hogy az az ember a társadalom vagy bármi más számára értékes. Önmagában értékes, és ezt az értéket mindig tiszteletben kell tartanunk. Van egy olyan méltósága, amely az Isten képére alkotott halhatatlan személyiséghez tartozik, aki ugyan elbukott, de megváltásban részesült, és képes arra, hogy örökkévaló kapcsolatra lépjen Istennel. Ennek az alapvető felismerésnek a hiánya rejtőzik a mai világban tapasztalható sok jogtalanság és elnyomás mögött. Ide tartozik az abortusz, a nyomor, a faji megkülönböztetés, a prostitúció és a pornográfia.
A személyiségnek ez a tisztelete azonban megköveteli tőlünk, hogy különbséget tegyünk a személy és cselekedetei között. Jézus mindig így tett, és ennek egyik legfigyelemreméltóbb példája a samáriai asszonnyal történt találkozása volt, amiről János evangéliuma 4. fejezetében olvashatunk. Amikor Jézus ezt mondta: “Öt férjed volt (minden valószínűség szerint elvált, nem megözvegyült), és a mostani nem férjed”, akkor a nő nem vágta őt pofon, nem sértődött meg, és nem válaszolt így: “Semmi közöd hozzá”. Ezt mondta: “Uram, látom, hogy te próféta vagy”.4 Ez ámulatba ejti az embert. Hiszem, hogy azért viselkedett így, mert tudta, hogy Jézus megbecsüli őt, mint emberi lényt. Jézus, amikor megszólította, pontosan ugyanazokat a kifejezéseket használta, mint amikor édesanyjához beszélt a kánai menyegzőn, annak ellenére, hogy nagyon is jól tudta, milyen életet élt az asszony. Mélységesen érdekelte a sorsa, ezért szembe kellett néznie erkölcsi bukásával, de a nő, mivel biztonságban érezte magát, hiszen Jézus elfogadta, nem érezte magát elutasítottnak, amikor szembeállította őt saját magával. Mintha egymás mellett állva néznék az asszony életét. Jézus így szól: “Ez bizony alaposan el van rontva”, a nő pedig így válaszol: “Igen Uram, rettenetesen el van rontva”.
Ez a fajta tisztelet a lényege minden olyan kapcsolatnak, ahol az egyik ember segíteni akar a másiknak, de ezt nem lehet büntetlenül megjátszani. Az emberek nagyon érzékenyek attitűdjeinkre. Viszont azt tapasztaltam, hogy ha ez a tisztelet valóban ott van a szívedben, akkor olyan egyenesen és nyersen fejezheted ki magad a másik ember életstílusával kapcsolatban, amennyire csak kell, mégsem érzi majd magát elutasítottnak. Lehet, hogy vitatja véleményedet, érvel álláspontja mellett, de nem érzi majd, hogy idegenkedsz tőle csak azért, mert te másként látod a dolgokat. De ha ez a tisztelet hiányzik, és nem tudjuk különválasztani az embert az életstílusától, akkor problémákkal fogunk találkozni. Az egyik az lesz, hogy amikor elítéljük azt az életmódot, akkor ezzel együtt azt a személyt is elutasítjuk. A másik az, hogy amikor el akarjuk fogadni a személyt, nem tudunk majd mit kezdeni az életmódjával. Nem lesz válaszunk, amikor ezt mondja: “El kell fogadnod engem olyannak, amilyen vagyok, és ebbe beletartozik az is, hogy homoszexuális, kábítószerélvező, vagy csaló vagyok. Ne merészeld ezeket a dolgokat kritizálni, mert akkor ítélkezni fogsz, a keresztények pedig nem ítélkezhetnek!”
Az, hogy tudunk-e bánni az emberekkel a munkahelyünkön vagy a gyülekezetben, ugyanettől az alapvető különbségtételtől függ. Ezt így fejezhetném ki: “Emberi lényként teljesen és fenntartás nélkül elfogadlak. Minden feltétel nélkül elfogadlak testvéremnek Krisztusban. De azt, ahogyan élsz, nem tudom és nem is akarom elfogadni, ezügyben tenned kell valamit.”
Az ember belső értékének tisztelete annyira fontos, hogy ezt nem lehet túlhangsúlyozni. Lehet valaki bármilyen ostoba, aljas, tehetségtelen, vagy rokkant, akkor is rendelkezik belső értékkel. Ez nem azt jelenti, hogy az az ember a társadalom vagy bármi más számára értékes. Önmagában értékes, és ezt az értéket mindig tiszteletben kell tartanunk. Van egy olyan méltósága, amely az Isten képére alkotott halhatatlan személyiséghez tartozik, aki ugyan elbukott, de megváltásban részesült, és képes arra, hogy örökkévaló kapcsolatra lépjen Istennel. Ennek az alapvető felismerésnek a hiánya rejtőzik a mai világban tapasztalható sok jogtalanság és elnyomás mögött. Ide tartozik az abortusz, a nyomor, a faji megkülönböztetés, a prostitúció és a pornográfia.
A személyiségnek ez a tisztelete azonban megköveteli tőlünk, hogy különbséget tegyünk a személy és cselekedetei között. Jézus mindig így tett, és ennek egyik legfigyelemreméltóbb példája a samáriai asszonnyal történt találkozása volt, amiről János evangéliuma 4. fejezetében olvashatunk. Amikor Jézus ezt mondta: “Öt férjed volt (minden valószínűség szerint elvált, nem megözvegyült), és a mostani nem férjed”, akkor a nő nem vágta őt pofon, nem sértődött meg, és nem válaszolt így: “Semmi közöd hozzá”. Ezt mondta: “Uram, látom, hogy te próféta vagy”.4 Ez ámulatba ejti az embert. Hiszem, hogy azért viselkedett így, mert tudta, hogy Jézus megbecsüli őt, mint emberi lényt. Jézus, amikor megszólította, pontosan ugyanazokat a kifejezéseket használta, mint amikor édesanyjához beszélt a kánai menyegzőn, annak ellenére, hogy nagyon is jól tudta, milyen életet élt az asszony. Mélységesen érdekelte a sorsa, ezért szembe kellett néznie erkölcsi bukásával, de a nő, mivel biztonságban érezte magát, hiszen Jézus elfogadta, nem érezte magát elutasítottnak, amikor szembeállította őt saját magával. Mintha egymás mellett állva néznék az asszony életét. Jézus így szól: “Ez bizony alaposan el van rontva”, a nő pedig így válaszol: “Igen Uram, rettenetesen el van rontva”.
Ez a fajta tisztelet a lényege minden olyan kapcsolatnak, ahol az egyik ember segíteni akar a másiknak, de ezt nem lehet büntetlenül megjátszani. Az emberek nagyon érzékenyek attitűdjeinkre. Viszont azt tapasztaltam, hogy ha ez a tisztelet valóban ott van a szívedben, akkor olyan egyenesen és nyersen fejezheted ki magad a másik ember életstílusával kapcsolatban, amennyire csak kell, mégsem érzi majd magát elutasítottnak. Lehet, hogy vitatja véleményedet, érvel álláspontja mellett, de nem érzi majd, hogy idegenkedsz tőle csak azért, mert te másként látod a dolgokat. De ha ez a tisztelet hiányzik, és nem tudjuk különválasztani az embert az életstílusától, akkor problémákkal fogunk találkozni. Az egyik az lesz, hogy amikor elítéljük azt az életmódot, akkor ezzel együtt azt a személyt is elutasítjuk. A másik az, hogy amikor el akarjuk fogadni a személyt, nem tudunk majd mit kezdeni az életmódjával. Nem lesz válaszunk, amikor ezt mondja: “El kell fogadnod engem olyannak, amilyen vagyok, és ebbe beletartozik az is, hogy homoszexuális, kábítószerélvező, vagy csaló vagyok. Ne merészeld ezeket a dolgokat kritizálni, mert akkor ítélkezni fogsz, a keresztények pedig nem ítélkezhetnek!”
Az, hogy tudunk-e bánni az emberekkel a munkahelyünkön vagy a gyülekezetben, ugyanettől az alapvető különbségtételtől függ. Ezt így fejezhetném ki: “Emberi lényként teljesen és fenntartás nélkül elfogadlak. Minden feltétel nélkül elfogadlak testvéremnek Krisztusban. De azt, ahogyan élsz, nem tudom és nem is akarom elfogadni, ezügyben tenned kell valamit.”
2013. június 25., kedd
Reinhard Bonnke - Napi gondolatok
Jézus a születése által részese lett az emberiség családjának, hogy mi, emberek részesei lehessünk Isten családjának. Isten Fia Emberfiává lett, hogy mi, az emberek fiai Isten fiaivá lehessünk. Nem csodálatos ez? REINHARD BONNKE
Egy szép napon Jézus vissza fog térni. Azt kérdezzük, mikor lesz ez, és beteljesedett-e már ennek minden jele? Mi egy időbeni menetrendet képzelünk el, események egymás utáni láncolatát, és úgy gondoljuk, hogy Jézusnak majd akkor kell visszatérnie, ha már az utolsó jelen is túl leszünk. Pedig ami lehetetlen a fizikai világban, az nem lehetetlen az időtlenségben. Az örökkévalóság és a földi idő, a Menny és a Föld határa párhuzamosan halad egymás mellett. Jézus mindkettőhöz tartozik. Emberi teste van, és ő Isten, tehát szellem is, ezért bármelyik pillanatban átléphet a Mennyből a Földre, az örökkévalóságból az időbe. És amikor majd eljön, magával visz minket az órák és naptárak világából az örökké tartó dicsőség, az örökké tartó öröm és az örökké tartó gyönyörűség dimenziójába. És akkor, ahogy az ének mondja: „Tízezer éve már, hogy itt vagyunk / fényesen ragyogva, mint csillagunk / Nem fogytak a napok, hogy énekeljük Isten dicséretét / Mióta először kezdtük el”. Tízezer évet élni az időben nem lenne kellemes megtapasztalás. A Szentírás viszont az mondja, hogy Isten az örökkévalóságot helyezte el a szívünkben - nem arra lettünk teremtve, hogy ezen a Földön éljünk végtelenül hosszú ideig, hanem hogy Krisztussal legyünk együtt örökké. REINHARD BONNKE
Egy szép napon Jézus vissza fog térni. Azt kérdezzük, mikor lesz ez, és beteljesedett-e már ennek minden jele? Mi egy időbeni menetrendet képzelünk el, események egymás utáni láncolatát, és úgy gondoljuk, hogy Jézusnak majd akkor kell visszatérnie, ha már az utolsó jelen is túl leszünk. Pedig ami lehetetlen a fizikai világban, az nem lehetetlen az időtlenségben. Az örökkévalóság és a földi idő, a Menny és a Föld határa párhuzamosan halad egymás mellett. Jézus mindkettőhöz tartozik. Emberi teste van, és ő Isten, tehát szellem is, ezért bármelyik pillanatban átléphet a Mennyből a Földre, az örökkévalóságból az időbe. És amikor majd eljön, magával visz minket az órák és naptárak világából az örökké tartó dicsőség, az örökké tartó öröm és az örökké tartó gyönyörűség dimenziójába. És akkor, ahogy az ének mondja: „Tízezer éve már, hogy itt vagyunk / fényesen ragyogva, mint csillagunk / Nem fogytak a napok, hogy énekeljük Isten dicséretét / Mióta először kezdtük el”. Tízezer évet élni az időben nem lenne kellemes megtapasztalás. A Szentírás viszont az mondja, hogy Isten az örökkévalóságot helyezte el a szívünkben - nem arra lettünk teremtve, hogy ezen a Földön éljünk végtelenül hosszú ideig, hanem hogy Krisztussal legyünk együtt örökké. REINHARD BONNKE
Dave Hunt - Meghamisított történelem 3.
A tridenti zsinat elítélte a reformációt, és több mint 100 anatémát (kiközösítést, átkot - a ford.) mondott ki az evangéliumi hitre. Isten kegyelmi evangéliumának elutasítását a II. vatikáni zsinat elfogadta és megerősítette. Ami a pápát illeti, a II. vatikáni zsinat világosan kimondja:
"Ez a csalatkozhatatlanság megvan a római pápában, a püspöki kollégium fejében tisztsége és nem szent élete folytán, valahányszor végérvényesen meghatároz és kihirdet egy hittani vagy erkölcstani igazságot, mint az összes keresztények legfőbb pásztora és tanítója...
Döntéseiről tehát méltán mondhatjuk, hogy megmásíthatatlanok..., nem szorulnak mások jóváhagyására és nem tűrnek fellebbezést bármi más ítélőszékhez...; a hívőknek pedig egyet kell érteniük azzal a nyilatkozattal, amelyet hit és erkölcs dolgában püspökük Krisztus nevében terjeszt elő -
és vallásos odaadó lelkülettel kell ragaszkodniuk ahhoz.
Ezt az akarati és értelmi engedelmességet különösképp meg kell adni a római püspök hivatalos tanítói tisztének még akkor is, ha nem „ex cathedra” beszél. Vagyis tisztelettel el kell ismerni legfőbb tanítói tisztét, és őszintén ragaszkodni kell az általa előterjesztett állásfoglalásokhoz, kifejtett elgondolásának és akaratának megfelelően."
A hívőknek pedig egyet kell érteniük azzal a nyilatkozattal, amelyet hit és erkölcs dolgában püspökük Krisztus nevében terjeszt elő... az akarati és értelmi engedelmességet különösképp meg kell adni...! Ez óriási hatalmat ad Rómának a hithű katolikusok fölött. Nem az a lényeg, hogy nem minden katolikus engedelmeskedik Rómának, hanem az, hogy ez az egyház változhatatlan tanítása és célja nemcsak a tagjai, hanem az egész emberiség számára.
Sok katolikus az egyház bizonyos doktrínáit nem fogadja el, de névlegesen mégis az egyházhoz tartozó marad annak ellenére, hogy talán csak karácsonykor vagy húsvétkor megy el misére. Amikor viszont arról a reménységről van szó, hogy egy nap majd elhagyják a „purgatóriumot”, és bejutnak a mennybe, egyetlenegy katolikus sem kérdőjelezheti meg egyháza szerepét, mert különben kikerül annak védelme alól, és ezért elkárhozik. A II. vatikáni zsinat világosan kijelenti:
"A zsinat... azt tanítja, hogy az... egyház szükséges az üdvösségre... Nem üdvözülhetnek tehát azok, akik nem akarnak belépni az egyházba, vagy nem akarnak megmaradni benne, noha jól tudják, hogy Isten, Jézus Krisztus által, az üdvösség szükséges intézményének alapította meg a katolikus egyházat."
Ne felejtsük el, hogy Hitler és Mussolini mindvégig megmaradtak katolikusnak, és az egyház sohasem közösítette ki őket. Ugyanez a helyzet a náci háborús bűnösök ezreivel is, akiket a Vatikán kicsempészett Európából Dél-Amerika biztonságos rejtekhelyeire. Ezeket a bűnözőket, akárcsak a maffia tagjait, katolikus szertartással temetik el.
Azzal a biztos tudattal halnak meg, hogy egyházuk miséket fog mondani értük, hogy kikerülhessenek a „purgatóriumból”, és aztán a mennybe jussanak. Ez egy olyan biztosítási rendszer, amit csak nagyon kevesen törölnek ki emlékezetükből.
"Ez a csalatkozhatatlanság megvan a római pápában, a püspöki kollégium fejében tisztsége és nem szent élete folytán, valahányszor végérvényesen meghatároz és kihirdet egy hittani vagy erkölcstani igazságot, mint az összes keresztények legfőbb pásztora és tanítója...
Döntéseiről tehát méltán mondhatjuk, hogy megmásíthatatlanok..., nem szorulnak mások jóváhagyására és nem tűrnek fellebbezést bármi más ítélőszékhez...; a hívőknek pedig egyet kell érteniük azzal a nyilatkozattal, amelyet hit és erkölcs dolgában püspökük Krisztus nevében terjeszt elő -
és vallásos odaadó lelkülettel kell ragaszkodniuk ahhoz.
Ezt az akarati és értelmi engedelmességet különösképp meg kell adni a római püspök hivatalos tanítói tisztének még akkor is, ha nem „ex cathedra” beszél. Vagyis tisztelettel el kell ismerni legfőbb tanítói tisztét, és őszintén ragaszkodni kell az általa előterjesztett állásfoglalásokhoz, kifejtett elgondolásának és akaratának megfelelően."
A hívőknek pedig egyet kell érteniük azzal a nyilatkozattal, amelyet hit és erkölcs dolgában püspökük Krisztus nevében terjeszt elő... az akarati és értelmi engedelmességet különösképp meg kell adni...! Ez óriási hatalmat ad Rómának a hithű katolikusok fölött. Nem az a lényeg, hogy nem minden katolikus engedelmeskedik Rómának, hanem az, hogy ez az egyház változhatatlan tanítása és célja nemcsak a tagjai, hanem az egész emberiség számára.
Sok katolikus az egyház bizonyos doktrínáit nem fogadja el, de névlegesen mégis az egyházhoz tartozó marad annak ellenére, hogy talán csak karácsonykor vagy húsvétkor megy el misére. Amikor viszont arról a reménységről van szó, hogy egy nap majd elhagyják a „purgatóriumot”, és bejutnak a mennybe, egyetlenegy katolikus sem kérdőjelezheti meg egyháza szerepét, mert különben kikerül annak védelme alól, és ezért elkárhozik. A II. vatikáni zsinat világosan kijelenti:
"A zsinat... azt tanítja, hogy az... egyház szükséges az üdvösségre... Nem üdvözülhetnek tehát azok, akik nem akarnak belépni az egyházba, vagy nem akarnak megmaradni benne, noha jól tudják, hogy Isten, Jézus Krisztus által, az üdvösség szükséges intézményének alapította meg a katolikus egyházat."
Ne felejtsük el, hogy Hitler és Mussolini mindvégig megmaradtak katolikusnak, és az egyház sohasem közösítette ki őket. Ugyanez a helyzet a náci háborús bűnösök ezreivel is, akiket a Vatikán kicsempészett Európából Dél-Amerika biztonságos rejtekhelyeire. Ezeket a bűnözőket, akárcsak a maffia tagjait, katolikus szertartással temetik el.
Azzal a biztos tudattal halnak meg, hogy egyházuk miséket fog mondani értük, hogy kikerülhessenek a „purgatóriumból”, és aztán a mennybe jussanak. Ez egy olyan biztosítási rendszer, amit csak nagyon kevesen törölnek ki emlékezetükből.
David Wilkerson - AZ ÚJ SZÖVETSÉG ÉS A BENNÜNK LAKÓ SZENT SZELLEM EREJE 9.
MINDEZEK A
SZÖVETSÉGES ÍGÉRETEK A MESSIÁS ELJÖVETELÉNEK IDEJÉHEZ KÖTŐDNEK – VAGYIS AHHOZ
AZ IDŐHÖZ, AMELYBEN MA ÉLÜNK.
A
Biblia egyértelműen közli, hogy Ezékiel látomása nem az akkori korra
vonatkozott, hanem a miénkre. Isten így szólt a prófétához: „Ez a sok csont
Izrael egész háza...” (Ez 37,11). Ezékiel tudta, hogy Isten nem a természet
szerinti Izraelről, hanem a szellemi Izraelről beszél.
Tudjuk,
hogy Izrael királya, Dávid jóval Ezékiel kora előtt meghalt. Ezért világos,
hogy amikor Ezékiel Dávidról prófétált, akkor Dávid megígért utódjáról, az
eljövendő Messiásról, Jézus Krisztusról beszélt. „Az én szolgám, Dávid lesz a
királyuk: egy pásztoruk lesz mindnyájuknak. Akkor az én törvényeim szerint
élnek, rendelkezéseimet megtartják és teljesítik... szolgám, Dávid lesz a
fejedelmük örökre.” (24-25. v.)
Gondoljunk
bele: A természet szerinti Izraelben semmi sem valósult meg ezekből a
próféciákból. A népnek sosem volt örökös királya, sem olyan pásztora, aki
folyamatosan uralkodik a nép között. Ezékiel ugyanis az örökkévaló királyságról
beszélt – arról, amelynek uralkodója Krisztus, a nagy Pásztor.
Esetleg
ellenvetést tehetsz, mondván: Mi a helyzet akkor a 14. vers szerinti ígérettel,
amely ezt mondja: „Szellememet adom belétek, életre keltek, és letelepítelek benneteket
a saját földeteken.” Nem az derül ki ebből, hogy ez az ígéret csakis a
természet szerinti Izraelre vonatkozik, mivel a saját földjük egy meghatározott
hely? – Nem, egyáltalán nem így van. A héber nyelvben az e helyen használt
„föld” szó biztos alapot, szilárd, rendíthetetlen helyet jelent. Így hát Isten
ezt mondja ebben a versben: Olyan helyre viszlek titeket, ahol hitben teljesen
szilárdak lehettek. Szilárd alap lesz az, ahol semmi sem rendíti meg a
lelketeket.
Ezékiel
megértette ezt. Ismernie kellett Ézsaiás jövendölését arról az országról, ahová
Isten beviszi népét. Ezt írta Ézsaiás: „Nem mondanak többé elhagyottnak,
országodat sem mondják pusztaságnak, hanem úgy hívnak, hogy gyönyörűségem,
országodat pedig úgy, hogy férjnél van [beulah]. Mert gyönyörködik majd benned
az Úr, és országodnak ő lesz a férje” (Ézs. 62,4).
A beulah jelentése e helyen: „feleség,
akinek a férje az ura”. Ezt is jelenti még: „benne van gyönyörűségem”. Ez az
ige nyilvánvalóan a megváltott egyházra utal, amely Krisztus uralma alatt áll.
Az
Istennel kötött szövetség szerint ma mindenki, aki igazán hisz Jézus Krisztusban,
szilárd és rendíthetetlen talajon áll, urának teljes irányítása alatt.
Önmagunktól nem tudjuk alávetni magunkat neki; rá kell bíznunk ezt a munkát a
Szent Szellemre. A Szellem az, aki mondja: Beviszlek téged Beulah országba,
hogy Urad, Jézus fennhatósága alatt élj, és teljesítsd minden kívánságát.
Olyan
korban élünk majd, amikor a fejedelem uralkodik – amikor egyetlen pásztor áll a
nép élén: Jézus. A Szent Szellem még ma is vezeti a sokaságot az ígéret Beulah
földjére. Ez a föld szilárdan áll, mert kősziklán nyugszik, aki a Krisztus.
Ebben az országban nem leszünk többé démoni hatalmak zsákmánya. Isten igéje
szerint sosem leszünk többé az ördög áldozatai. Most már teljesen betöltött
minket a Szent Szellem, és munkálkodik az életünkben.
„De
én megszabadítom juhaimat, és nem esnek többé zsákmányul... Egyetlen pásztort
rendelek föléjük, hogy legeltesse őket: szolgámat, Dávidot... Én, az Úr Istenük
leszek, szolgám, Dávid pedig a fejedelmük lesz... Szövetséget kötök velük, hogy
békéjük legyen: kipusztítom az országból a vadállatokat, biztonságban lakhatnak
majd a pusztában, és az erdőkben is alhatnak... Nem esnek többé zsákmányul a
népeknek, és nem falják fel őket a vadállatok, hanem biztonságban lakhatnak,
mert senki sem rémítgeti őket... Akkor megtudják, hogy én, az Úr, az ő Istenük,
velük vagyok, és hogy ők, Izrael háza, az én népem – így szól az én Uram, az
Úr.” (Ez 34,22-25.28.30)
A
mi Urunk úgy adta nekünk ezt a békeszövetséget, hogy kiűzött minden gonosz
vadállatot az életünkből. Minden régi kísértet, az összes kínzó gondolat, a
minket kísértő bűnöknek még az emléke is eltávozott. Szabaddá váltunk arra,
hogy a kereszt győzelmére összpontosítsuk figyelmünket – és a bennünk lakó
Szent Szellem erejére.
R. Liardon - Maria Woodworth-Etter 1.
„Az Úr egy különleges elhívást adott nekem arra, hogy a szeretet és az egység szellemével szolgáljak... Isten olyan embereket támaszt az egész földön, akik kinyújtják a kezüket Isten után, hogy többet megismerjenek belőle, és azt mondják: ‘Jöjj és segíts nekünk! Akarjuk a szeretet szellemét. Akarjuk a jeleket és a csodákat!”
Az apostolok cselekedetei óta a pünkösdi mozgalom történetében soha senki nem mutatta be látványosabban a Szent Szellem működését, mint Maria Woodworth-Etter. Hihetetlen látással és szellemi erővel rendelkezett, És az ellene való támadások közepette is megállt; felemelte pici kezét és hagyta hogy a Szent Szellem tüze kiáradjon. Etter testvérnő a szellem birodalmában élt, Isten természetfeletti vezetésének és megnyilvánulásának erőteljes edénye volt. A Menny hűséges barátjaként hagyta elveszni földi jó hírét azért, hogy elnyerje a szellemit.
Maria 1844-ben született egy farmon, az ohiobeli Lisbonban. Tizenhárom évesen született újjá a Harmadik Nagy Ébredés elején. A prédikátor, aki az Úrhoz vezette, azt imádkozta érte, hogy az élete „tündöklő világosság legyen.” Nem is sejtette, hogy a kislány, akiért épp imádkozik, később az egész világra kiterjedő pünkösdi mozgalom „nagymamájává” válik.
Maria azonnal hallotta az Úr hívását, és odaszánta az életét Neki. Erről később a következőket írta: „Hallottam Jézus hangját, ahogy azt mondja, menjek ki az utakra és az utak mellé, és gyűjtsem össze az elveszett bárányokat.” Egy dolog azonban visszatartotta őt: nő volt. Abban az időben ugyanis nők nem prédikálhattak. A 19. század derekán a nők még a nemzeti választásokon sem szavazhattak, így egy női prédikátor mindenképpen rosszallást váltott volna ki. Ráadásul egyedülálló nőként szolgálni — ez kizárt dolog volt.
Ezért Maria sokat gondolkodott azon, amit az Úr mondott neki, és úgy döntött, hogy egy misszionáriushoz kell feleségül mennie, ha be akarja tölteni az elhívását. Eltervezte tehát, hogy folytatni fogja a tanulmányait, és beiratkozik egy főiskolára, hogy jól felkészüljön.
Ekkor azonban nagy tragédia rázta meg a szorosan összetartó családot. Édesapját munka közben meggyilkolták a farmján, így Maria azonnal hazatért, hogy segítse családját. Ezzel reményei - hogy intézményes keretek közt tanulmányozhassa a Bibliát - szertefoszlottak; ezért úgy kezdett el élni, ahogy a „normális” keresztény életet elgondolta.
Az apostolok cselekedetei óta a pünkösdi mozgalom történetében soha senki nem mutatta be látványosabban a Szent Szellem működését, mint Maria Woodworth-Etter. Hihetetlen látással és szellemi erővel rendelkezett, És az ellene való támadások közepette is megállt; felemelte pici kezét és hagyta hogy a Szent Szellem tüze kiáradjon. Etter testvérnő a szellem birodalmában élt, Isten természetfeletti vezetésének és megnyilvánulásának erőteljes edénye volt. A Menny hűséges barátjaként hagyta elveszni földi jó hírét azért, hogy elnyerje a szellemit.
Maria 1844-ben született egy farmon, az ohiobeli Lisbonban. Tizenhárom évesen született újjá a Harmadik Nagy Ébredés elején. A prédikátor, aki az Úrhoz vezette, azt imádkozta érte, hogy az élete „tündöklő világosság legyen.” Nem is sejtette, hogy a kislány, akiért épp imádkozik, később az egész világra kiterjedő pünkösdi mozgalom „nagymamájává” válik.
Maria azonnal hallotta az Úr hívását, és odaszánta az életét Neki. Erről később a következőket írta: „Hallottam Jézus hangját, ahogy azt mondja, menjek ki az utakra és az utak mellé, és gyűjtsem össze az elveszett bárányokat.” Egy dolog azonban visszatartotta őt: nő volt. Abban az időben ugyanis nők nem prédikálhattak. A 19. század derekán a nők még a nemzeti választásokon sem szavazhattak, így egy női prédikátor mindenképpen rosszallást váltott volna ki. Ráadásul egyedülálló nőként szolgálni — ez kizárt dolog volt.
Ezért Maria sokat gondolkodott azon, amit az Úr mondott neki, és úgy döntött, hogy egy misszionáriushoz kell feleségül mennie, ha be akarja tölteni az elhívását. Eltervezte tehát, hogy folytatni fogja a tanulmányait, és beiratkozik egy főiskolára, hogy jól felkészüljön.
Ekkor azonban nagy tragédia rázta meg a szorosan összetartó családot. Édesapját munka közben meggyilkolták a farmján, így Maria azonnal hazatért, hogy segítse családját. Ezzel reményei - hogy intézményes keretek közt tanulmányozhassa a Bibliát - szertefoszlottak; ezért úgy kezdett el élni, ahogy a „normális” keresztény életet elgondolta.
2013. június 24., hétfő
Reinhard Bonnke - Napi gondolatok
Mindenki vágyik a nyugodt, révbe ért életre. Ki ne érezné, hogy valami hiányzik az életéből? A minőségibb élet azonban nem a még több dolog megszerzésében van, különösen nem, ha egész életed egy söröshordó körül kering. Egy gyülekezeti hirdetőtáblán ez állt: „Ha belefáradtál a bűnbe, jöjj be hozzánk!”, de egy mókás kedvű graffitis ráfirkálta az üvegre: „Ha meg nem, akkor tárcsázd ezt a számot...” Jézus a Lukács 12,15-ben azt mondja: „ha bőségben is él valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg.” Ha arról álmodozol, hogy egyszer elég gazdag legyél ahhoz, hogy semmit ne kelljen dolgoznod, az szegényes gazdagság lenne. Nem csinálni semmit pokolian unalmas. Jézus élete egy percig nem volt unalmas: mindenen otthagyta a kézjegyét, mint Isten graffitijét, és kiásta az embereket meghitt zugaikból, hogy az örök élet hírvivőiként szétküldje őket a világba. Ki a nagybetűs életbe. REINHARD BONNKE
Az üdvösség több mint amit érzékelünk belőle: kihat egész mostani életünkre, minden életkörülményünkre, és örökkévaló létünkre is. Jézus neve egyet jelent a szabadítással. Falként védelmezi az életünket a Sátán minden gonosz áradatával szemben. Ahogy a Szentírás mondja: „Erős torony az Úr neve, oda fut az igaz, és védelmet talál” (Péld 18,10). A szabadítás mikéntjéről a Mózes második könyvében olvashatunk, amikor Isten kiszabadította Izraelt Egyiptomból. Ez a történet bemutatja Isten korlátlan erejét és hatalmát: hogyan törte le a rabszolgaság bilincseit, hogyan semmisítette meg Egyiptom félelmetes haderejét, és hogyan tette magatehetetlenné a nagy Fáraót birodalma trónján. És ez csak előképe volt annak a hatalmas szabadításnak, amelyet Jézus által a Golgotán vitt véghez, ahol Isten ereje elképzelhetetlen mértékben szabadult fel. Ha segítségül hívjuk az Úr Jézus Krisztus nevét (Róma 10,13), az életünk felszabadul minden ellenséges erőtől, ami addig fogva tartott minket, és védelmet kapunk arra is, hogy soha többé ne uralkodjanak felettünk. Jézus azt ígérte: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek”. Isten áldjon és oltalmazzon benneteket! REINHARD BONNKE
Az üdvösség több mint amit érzékelünk belőle: kihat egész mostani életünkre, minden életkörülményünkre, és örökkévaló létünkre is. Jézus neve egyet jelent a szabadítással. Falként védelmezi az életünket a Sátán minden gonosz áradatával szemben. Ahogy a Szentírás mondja: „Erős torony az Úr neve, oda fut az igaz, és védelmet talál” (Péld 18,10). A szabadítás mikéntjéről a Mózes második könyvében olvashatunk, amikor Isten kiszabadította Izraelt Egyiptomból. Ez a történet bemutatja Isten korlátlan erejét és hatalmát: hogyan törte le a rabszolgaság bilincseit, hogyan semmisítette meg Egyiptom félelmetes haderejét, és hogyan tette magatehetetlenné a nagy Fáraót birodalma trónján. És ez csak előképe volt annak a hatalmas szabadításnak, amelyet Jézus által a Golgotán vitt véghez, ahol Isten ereje elképzelhetetlen mértékben szabadult fel. Ha segítségül hívjuk az Úr Jézus Krisztus nevét (Róma 10,13), az életünk felszabadul minden ellenséges erőtől, ami addig fogva tartott minket, és védelmet kapunk arra is, hogy soha többé ne uralkodjanak felettünk. Jézus azt ígérte: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek”. Isten áldjon és oltalmazzon benneteket! REINHARD BONNKE
Derek Prince - A váltság a kereszten 4.
Most nézzük meg a váltság ötödik szempontját a Galata 3,13-14 alapján. Ez világos példája az egyetemes váltságnak, hogy a gonosz Jézusra ment, a jó pedig elérhetővé vált számunkra.
"Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká lévén érettünk, amint meg van írva: Átkozott minden, aki fán függ. Hogy az Ábrahám áldása Krisztus Jézusban legyen a pogányokon, hogy a Szellem ígéretét elnyerjük hit által."
Mi itt a váltság? Két dolog között van: az átok és az áldás között. Mivé lett Krisztus Jézus? Átokká lett, hogy mi az áldást megkaphassuk. Megint egy világos váltság. Ez nem ködös, homályos, hanem egészen pontos. Mózes törvénye úgy szólt, hogy ha egy embert úgy végeztek ki, hogy a fán függött, akkor nem volt szabad egész éjszaka a fán hagyni, mert az egy átok. Jézus függött a kereszten, ami az egész Izraelnek - akik ismerték a törvényt - szóló látható kinyilvánítása volt annak, hogy Jézus átokká lett. Ég és föld között függött. Az ég nem fogadta be, és a föld kivetette magából. Nem volt hely a számára sehol. Kivettetett, átokká lett a megtört törvény miatt.
Galata 3,10: Mert akik a törvény cselekedeteiből vannak, átok alatt vannak: mint ahogy meg van Írva: Átkozott minden, aki meg nem marad mindazokban, amik megírattak a törvény könyvében, hogy azokat cselekedje.
Érdemes ezen elidőzni egy pillanatig. Fontos, hogy a hívő megértse ezt: ha te a törvény alá jössz, és kezdesz felelősséget érezni, hogy megtartsd a törvény egy részét, akkor meg kell tartanod az egész törvényt. Nem kérdés, hogy csak egy kis részét tartsd-e meg a törvénynek vagy az egészet. A Biblia azt mondja, hogy ha te a törvény alatt vagy, és nem tartod meg a törvényt mindig, akkor te átok alatt vagy. Átkozott mindenki, aki nem marad meg mindazokban, amik megírattak a törvény könyvében.
Nemcsak a tízparancsolatról van szó, hanem mindenről, ami benne van a törvény könyvében. Ha nem tartod meg és alatta vagy, akkor átok alatt vagy. Nagyon veszélyes tehát visszamenni a törvény alá a hívőnek. Automatikusan átok alá viszed magad, és meg kell tartani az egész törvényt. De dicsőség Istennek, nem vagyunk törvény alatt. Megmenekültünk Krisztus halála által a törvénytől. Jézus mindazokat megszabadította, akik átok alatt voltak, mivel megtörték Isten törvényét. Ő lett az átok, Őt tették átokká. A megtört törvény átka nagyon nagy, és teljes részletességgel le van írva az 5 Mózes 28-ik fejezetében. Néhány ember áldásnak nevezi azt, amit Isten átoknak, ezért ahelyett, hogy az áldást élvezné, átok alatt van.
"Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká lévén érettünk, amint meg van írva: Átkozott minden, aki fán függ. Hogy az Ábrahám áldása Krisztus Jézusban legyen a pogányokon, hogy a Szellem ígéretét elnyerjük hit által."
Mi itt a váltság? Két dolog között van: az átok és az áldás között. Mivé lett Krisztus Jézus? Átokká lett, hogy mi az áldást megkaphassuk. Megint egy világos váltság. Ez nem ködös, homályos, hanem egészen pontos. Mózes törvénye úgy szólt, hogy ha egy embert úgy végeztek ki, hogy a fán függött, akkor nem volt szabad egész éjszaka a fán hagyni, mert az egy átok. Jézus függött a kereszten, ami az egész Izraelnek - akik ismerték a törvényt - szóló látható kinyilvánítása volt annak, hogy Jézus átokká lett. Ég és föld között függött. Az ég nem fogadta be, és a föld kivetette magából. Nem volt hely a számára sehol. Kivettetett, átokká lett a megtört törvény miatt.
Galata 3,10: Mert akik a törvény cselekedeteiből vannak, átok alatt vannak: mint ahogy meg van Írva: Átkozott minden, aki meg nem marad mindazokban, amik megírattak a törvény könyvében, hogy azokat cselekedje.
Érdemes ezen elidőzni egy pillanatig. Fontos, hogy a hívő megértse ezt: ha te a törvény alá jössz, és kezdesz felelősséget érezni, hogy megtartsd a törvény egy részét, akkor meg kell tartanod az egész törvényt. Nem kérdés, hogy csak egy kis részét tartsd-e meg a törvénynek vagy az egészet. A Biblia azt mondja, hogy ha te a törvény alatt vagy, és nem tartod meg a törvényt mindig, akkor te átok alatt vagy. Átkozott mindenki, aki nem marad meg mindazokban, amik megírattak a törvény könyvében.
Nemcsak a tízparancsolatról van szó, hanem mindenről, ami benne van a törvény könyvében. Ha nem tartod meg és alatta vagy, akkor átok alatt vagy. Nagyon veszélyes tehát visszamenni a törvény alá a hívőnek. Automatikusan átok alá viszed magad, és meg kell tartani az egész törvényt. De dicsőség Istennek, nem vagyunk törvény alatt. Megmenekültünk Krisztus halála által a törvénytől. Jézus mindazokat megszabadította, akik átok alatt voltak, mivel megtörték Isten törvényét. Ő lett az átok, Őt tették átokká. A megtört törvény átka nagyon nagy, és teljes részletességgel le van írva az 5 Mózes 28-ik fejezetében. Néhány ember áldásnak nevezi azt, amit Isten átoknak, ezért ahelyett, hogy az áldást élvezné, átok alatt van.
Dave Hunt - Meghamisított történelem 2.
Feltétel nélküli engedelmesség
A katolikus egyház és annak feje, a pápa tévedhetetlennek tartja magát. Egy hétköznapi hívő nem kérdőjelezheti meg, amit egyháza mond a hit és erkölcs kérdéseivel kapcsolatban. A különböző zsinatok és katekizmusok évszázadok óta kinyilvánították az ilyen jellegű alávetés szükségességét, és ehhez mind a mai napig ragaszkodnak. Az I. vatikáni zsinat idején a The Catholic World minden, az Egyesült Államokban élő római katolikust emlékeztetett az alábbiakra:
"A hitet és a Törvényt mindenkinek az egyháztól kell nyernie..., amely feltétlen engedelmességben, az értelem és az akarat alávetésében nyilvánul meg... Nincs jogunk kérdőre vonni az egyházat, ugyanúgy, ahogy a mindenható Istent sem... Feltétlen alázatossággal kell elfogadnunk minden olyan tanítást, amit az egyház ad számunkra."
Itt az egyén erkölcsi felelősségének tagadásáról van szó, ahogyan a legtöbb kultusz esetében is. A II. vatikáni zsinat is ugyanezt a feltétlen engedelmességet követeli. Az egyházi törvénykönyv is megerősíti:
"...a hűséges keresztény tudatában van saját felelősségének, keresztény engedelmességgel tartozik követni a szent lelkipásztorokat mint Krisztus képviselőit, akiket a hit tanítóinak kell tartania, és úgy kell rájuk tekintenie, mint az egyház vezetőire."
Amikor hitről, erkölcsről vagy az üdvösség útjáról van szó, a katolikusoknak alá kell vetni magukat az egyház tekintélyének, és azt kell elfogadniuk, amit az egyház mond. Még a Bibliát sem tanulmányozhatják szabad belátásuk szerint, mert csak az egyház Tanítóhivatala értelmezheti azt. Az ember lelkiismereti szabadságának ilyen jellegű megregulázása nyilvánvalóan az alapvető emberi jogok sárba tiprásával egyenlő, ami mindig is célja volt a római katolicizmusnak.
Ahhoz, hogy megértsük a római katolicizmust, figyelmen kívül kell hagynunk azt a pózolást és azt a közvélemény megnyerését szolgáló arculatot, amelyet a katolikus egyház felvett magára. Rómának a világ felé mutatott arca minden országban más és más attól függően, hogy az adott országban milyen hatalma van, illetve milyen befolyással rendelkezik. Ehelyett inkább a katolicizmus hivatalos doktrínáit kell megvizsgálnunk, amelyek soha nem változnak. A legtöbb katolikus és nem katolikus egyaránt úgy gondolja, hogy a II. vatikáni zsinat liberalizálta a katolicizmust. Valójában azonban megerősítette az előző kulcsfontosságú zsinatok, a II. niceai zsinat, a firenzei zsinat és a tridenti zsinat
határozatait.
A katolikus egyház és annak feje, a pápa tévedhetetlennek tartja magát. Egy hétköznapi hívő nem kérdőjelezheti meg, amit egyháza mond a hit és erkölcs kérdéseivel kapcsolatban. A különböző zsinatok és katekizmusok évszázadok óta kinyilvánították az ilyen jellegű alávetés szükségességét, és ehhez mind a mai napig ragaszkodnak. Az I. vatikáni zsinat idején a The Catholic World minden, az Egyesült Államokban élő római katolikust emlékeztetett az alábbiakra:
"A hitet és a Törvényt mindenkinek az egyháztól kell nyernie..., amely feltétlen engedelmességben, az értelem és az akarat alávetésében nyilvánul meg... Nincs jogunk kérdőre vonni az egyházat, ugyanúgy, ahogy a mindenható Istent sem... Feltétlen alázatossággal kell elfogadnunk minden olyan tanítást, amit az egyház ad számunkra."
Itt az egyén erkölcsi felelősségének tagadásáról van szó, ahogyan a legtöbb kultusz esetében is. A II. vatikáni zsinat is ugyanezt a feltétlen engedelmességet követeli. Az egyházi törvénykönyv is megerősíti:
"...a hűséges keresztény tudatában van saját felelősségének, keresztény engedelmességgel tartozik követni a szent lelkipásztorokat mint Krisztus képviselőit, akiket a hit tanítóinak kell tartania, és úgy kell rájuk tekintenie, mint az egyház vezetőire."
Amikor hitről, erkölcsről vagy az üdvösség útjáról van szó, a katolikusoknak alá kell vetni magukat az egyház tekintélyének, és azt kell elfogadniuk, amit az egyház mond. Még a Bibliát sem tanulmányozhatják szabad belátásuk szerint, mert csak az egyház Tanítóhivatala értelmezheti azt. Az ember lelkiismereti szabadságának ilyen jellegű megregulázása nyilvánvalóan az alapvető emberi jogok sárba tiprásával egyenlő, ami mindig is célja volt a római katolicizmusnak.
Ahhoz, hogy megértsük a római katolicizmust, figyelmen kívül kell hagynunk azt a pózolást és azt a közvélemény megnyerését szolgáló arculatot, amelyet a katolikus egyház felvett magára. Rómának a világ felé mutatott arca minden országban más és más attól függően, hogy az adott országban milyen hatalma van, illetve milyen befolyással rendelkezik. Ehelyett inkább a katolicizmus hivatalos doktrínáit kell megvizsgálnunk, amelyek soha nem változnak. A legtöbb katolikus és nem katolikus egyaránt úgy gondolja, hogy a II. vatikáni zsinat liberalizálta a katolicizmust. Valójában azonban megerősítette az előző kulcsfontosságú zsinatok, a II. niceai zsinat, a firenzei zsinat és a tridenti zsinat
határozatait.
Tom Marshall - Tisztességre teremtve 2.
A tisztelet értékmérői
Ha a tisztelet vagy megbecsülés az ember értékének felismerését jelenti, akkor meg kell állapítanunk, miből származik és mitől növekszik ez az érték. Minden érték tulajdonított érték. Minden annyit ér, mint amennyire azt becsülik. Én elkölthetek egymillió dollárt is egy fantasztikus találmány kifejlesztésére, legyártására és forgalomba hozatalára, de ha senki sem vásárol belőle, akkor az legfeljebb annyit ér, mint amennyi az elkészítéséhez felhasznált anyag ára. A másik oldalon viszont az emberek elképesztő összegeket képesek fizetni egy ritka bélyegért, amelynek értéke anyagának árában kifejezve nulla. Ezért az, hogy az emberek mit mennyire becsülnek vagy tisztelnek, nagyon világosan kifejezi azokat az értékeket, amelyeken egy adott társadalom vagy közösség nyugszik. Ennek alapján összehasonlíthatjuk társadalmunkat más társadalmakkal, vagy a mai világot régebbi korszakokkal. Egyértelmű, hogy a nyugati társadalom a szórakozást, a sportot és az anyagi gazdagságot tartja a legértékesebb dolgoknak, mivel azok részesülnek tiszteletben és elismerésben, akik ezeken a területeken sikeresek.
De vajon hiteles-e ez az értékmérő, és szolgálhat-e az emberi lény megítélésének alapjául? Ha nem, akkor mi lehet az a standard, amelyet használnunk kell? Az ember megítélésére szolgáló bibliai értékrendnek három értékmérője van. Most ezeket fogjuk megvizsgálni.
Ha a tisztelet vagy megbecsülés az ember értékének felismerését jelenti, akkor meg kell állapítanunk, miből származik és mitől növekszik ez az érték. Minden érték tulajdonított érték. Minden annyit ér, mint amennyire azt becsülik. Én elkölthetek egymillió dollárt is egy fantasztikus találmány kifejlesztésére, legyártására és forgalomba hozatalára, de ha senki sem vásárol belőle, akkor az legfeljebb annyit ér, mint amennyi az elkészítéséhez felhasznált anyag ára. A másik oldalon viszont az emberek elképesztő összegeket képesek fizetni egy ritka bélyegért, amelynek értéke anyagának árában kifejezve nulla. Ezért az, hogy az emberek mit mennyire becsülnek vagy tisztelnek, nagyon világosan kifejezi azokat az értékeket, amelyeken egy adott társadalom vagy közösség nyugszik. Ennek alapján összehasonlíthatjuk társadalmunkat más társadalmakkal, vagy a mai világot régebbi korszakokkal. Egyértelmű, hogy a nyugati társadalom a szórakozást, a sportot és az anyagi gazdagságot tartja a legértékesebb dolgoknak, mivel azok részesülnek tiszteletben és elismerésben, akik ezeken a területeken sikeresek.
De vajon hiteles-e ez az értékmérő, és szolgálhat-e az emberi lény megítélésének alapjául? Ha nem, akkor mi lehet az a standard, amelyet használnunk kell? Az ember megítélésére szolgáló bibliai értékrendnek három értékmérője van. Most ezeket fogjuk megvizsgálni.
Belső érték
A belső érték az adott személy vagy tárgy lényegéhez tartozó érték. Például ha van egy arany ékszered, azt összetörheted kalapáccsal, szétszórhatod a porba, beledobhatod a tűzbe, akkor is van egy olyan értéke, amely minden pusztítást túlél. Ez pedig az aranynak az értéke. Ezt jelenti a belső érték. Ezt nem lehet csökkenteni, elvitatni, vagy elpusztítani.
Az én belső értékem, amennyit én emberként érek, teljesen független a képességeimtől, az anyagi helyzetemtől, vagy a teljesítményemtől. Ezt az örökkévaló értéket és fontosságot Istentől kaptam, tehát ez is tulajdonított érték. Nem tehetek semmit, amivel növelhetném vagy csökkenthetném ezt az értéket. Amint Isten feltétel nélkül szeret engem, hasonló módon feltétel nélkül megadja nekem a fontosságot is. Világosan emlékszem arra az időre, amikor elkezdtem ezt megérteni. Most már tudom, hogy ha mostantól kezdve én lennék a legtehetségesebb és legsikeresebb ember, aki valaha is élt ezen a földön, azzal sem tudnék hozzáadni belső értékemhez egy jottányit sem. Ezt az értéket kapjuk, nem megszolgáljuk vagy kiérdemeljük. De ha mostantól kezdve mindenben kudarcot vallanék, ha elveszíteném a hírnevemet, az egészségemet, a vagyonomat, barátaimat, szolgálatomat, vagy a józan eszemet, mindez szikrányit sem veszélyeztetné örökkévaló, belső értékemet. Nem sok olyan igazság van, amely akkora biztonságérzést adott volna nekem, mint ez.
A belső érték az adott személy vagy tárgy lényegéhez tartozó érték. Például ha van egy arany ékszered, azt összetörheted kalapáccsal, szétszórhatod a porba, beledobhatod a tűzbe, akkor is van egy olyan értéke, amely minden pusztítást túlél. Ez pedig az aranynak az értéke. Ezt jelenti a belső érték. Ezt nem lehet csökkenteni, elvitatni, vagy elpusztítani.
Az én belső értékem, amennyit én emberként érek, teljesen független a képességeimtől, az anyagi helyzetemtől, vagy a teljesítményemtől. Ezt az örökkévaló értéket és fontosságot Istentől kaptam, tehát ez is tulajdonított érték. Nem tehetek semmit, amivel növelhetném vagy csökkenthetném ezt az értéket. Amint Isten feltétel nélkül szeret engem, hasonló módon feltétel nélkül megadja nekem a fontosságot is. Világosan emlékszem arra az időre, amikor elkezdtem ezt megérteni. Most már tudom, hogy ha mostantól kezdve én lennék a legtehetségesebb és legsikeresebb ember, aki valaha is élt ezen a földön, azzal sem tudnék hozzáadni belső értékemhez egy jottányit sem. Ezt az értéket kapjuk, nem megszolgáljuk vagy kiérdemeljük. De ha mostantól kezdve mindenben kudarcot vallanék, ha elveszíteném a hírnevemet, az egészségemet, a vagyonomat, barátaimat, szolgálatomat, vagy a józan eszemet, mindez szikrányit sem veszélyeztetné örökkévaló, belső értékemet. Nem sok olyan igazság van, amely akkora biztonságérzést adott volna nekem, mint ez.
HÁROMNAPOS KONFERENCIA A HIT PARKBAN június 28–30-án
HÁROMNAPOS KONFERENCIA A HIT PARKBAN június 28–30-án.
- június 28. péntek; 18:00 (Téma: Társválasztás és Házasélet – Mit mond erről Isten Igéje)
- június 29. szombat; 10:00 és 18:00
- június 30. vasárnap; 10:00 – ÉLŐ ADÁS
(szombaton vagy vasárnap úrvacsorára is sor kerül)
Mindenkit szeretettel várunk!
- június 28. péntek; 18:00 (Téma: Társválasztás és Házasélet – Mit mond erről Isten Igéje)
- június 29. szombat; 10:00 és 18:00
- június 30. vasárnap; 10:00 – ÉLŐ ADÁS
(szombaton vagy vasárnap úrvacsorára is sor kerül)
Mindenkit szeretettel várunk!
2013. június 23., vasárnap
Reinhard Bonnke - Napi gondolatok
JÉZUS MINDENKIT AZONOS MÉRTÉKBEN TÖLT BE SZENT SZELLEMMEL. Nem ad egyiknek többet, a másiknak pedig kevesebbet, hanem „mindnyájan az Ő teljességéből kaptunk”. Az, hogy Isten mégis némelyeket nagyobb mértékben tud használni, mint másokat, csak az ő hitüknek köszönhető. REINHARD BONNKE
Az imádság több mint szavak. Ima alatt a szellemünk kerül élő kapcsolatban Isten Szellemével. Ahogy a fény állandóan árad a Napból, úgy árad Istenből állandóan az élet. Amikor imádkozunk, fokozottan kitesszük magunkat az isteni élet sugarainak, és mintegy napozunk szeretetének melegében. Magunkba szívjuk jóságát, amely behatol a lényünk legmélyére. Ez a fentről való élet. Imádkozz! REINHARD BONNKE
Az imádság több mint szavak. Ima alatt a szellemünk kerül élő kapcsolatban Isten Szellemével. Ahogy a fény állandóan árad a Napból, úgy árad Istenből állandóan az élet. Amikor imádkozunk, fokozottan kitesszük magunkat az isteni élet sugarainak, és mintegy napozunk szeretetének melegében. Magunkba szívjuk jóságát, amely behatol a lényünk legmélyére. Ez a fentről való élet. Imádkozz! REINHARD BONNKE
Dave Hunt - Meghamisított történelem 1.
Minden egyházi személy köteles engedelmeskedni a pápának, még akkor is, ha az, amit parancsol, bűn; mert senki sem ítélheti meg a pápát.
III. Ince pápa (1198-1216)
Szentszéket [Rómát vagy a pápaságot] senki nem ítélheti meg. Csak magának a római pápának van joga megítélni... azokat, akik az állam legmagasabb hivatalát foglalják el... Nem lehet sem fellebbezni, sem megkérdőjelezni a római pápa döntését, illetve határozatát.
Részlet az Egyházi törvénykönyvből
Nagyon gyakran a római pápa volt a világ legbefolyásosabb vallási és politikai szereplője. Ez még ma is igaz, bár már nem állnak többé rendelkezésére a korábbi pápák hadseregei és hadiflottái. A római katolicizmusnak szerves részét képezi a pápaság, amely rendkívül fontos szerepet fog betölteni a Jézus második eljövetelét megelőző utolsó időkben. Ezért időt kell szakítanunk arra, hogy megértsük a pápaságnak mind az egyházhoz, mind a világhoz fűződő viszonyát. Hogyan jött létre a pápai hivatal? Milyen jelentőséggel bír a mai korban?
A Vatikánt támogató 980 millió hívő legalább háromszor annyit tesz ki, mint bármely nyugati demokrácia állampolgárainak a száma, és ennél csak Kína népessége több. Ami ennél is fontosabb, hogy ez a 980 millió hívő a világ minden részén megtalálható és közülük sokan magas politikai, katonai és gazdasági pozíciókkal rendelkeznek a nem katolikus országokban is. Ezenkívül több ezer titkos ügynök dolgozik a pápának világszerte. Ide tartoznak a jezsuiták, a Kolumbusz Lovagrend, a Máltai Lovagrend, az Opus Dei és mások. A Vatikán titkosszolgálata és háttérszervezetei a legjobbak a világon.
A pápa politikai hatalmát legtöbbször a színfalak mögött gyakorolja, néha együttműködik a CIA-val, a brit titkosszolgálattal, az izraeli Moszaddal és más titkosszolgálatokkal, gyakran azonban ezek tevékenységével pontosan ellentétesen működik. Ne felejtsük el, hogy a pápa 980 millió híve vallási kötelékekkel kötődik hozzá, amelyek sokkal erősebbek, mint bármilyen politikai kötődés. Egyetlenegy világi kormány sem tudja felvenni a versenyt a vallásos hit motiváló erejével.
Egy átlagos római katolikus, bár lehet, hogy nem ért egyet az egyházával olyan kérdésekben, mint a homoszexualitás, az abortusz, a házasságon kívüli szexuális kapcsolat, a fogamzásgátlás és a gyónás, hisz abban, hogy amikor meg kell halnia, akkor az egyedüli reménységet Róma jelenti számára. A pápa - mint Krisztus földi helytartója - látható és gyakorlati módon táplálja ezt a reménységet. Annak a tömör megfogalmazását, hogy mit jelent az egyháztagok számára a pápa személye és hivatala, egy XIX. század közepéről származó pápai okiratban olvashatjuk, amit a La Civilta Cattolica, az „Egyház doktrínájának legtisztább sajtóorgánuma” a következőképpen kommentál:
Az nem elég, hogy az emberek csak azt tudják, hogy a pápa az egyház feje...; azt is meg kell érteniük, hogy hitük és vallási életük is belőle fakad; hogy benne található az a kötelék, amely egymáshoz köti a katolikusokat, az az erő, amely megerősíti, az a fény, amely vezeti őket; ő az isteni kegyelem sáfára, hitünk áldásainak közvetítője, az igazság fenntartója, az elnyomottak védelmezője.
Hasonló szavakkal jellemezték követői Joseph Smitht, Sun Myung Moont és más kultuszok vezetőit is. A pápa a hívők számára egy „másik Krisztus”, „Isten földi képviselője”, és ahogy a II. vatikáni zsinat mondja: „döntései nem szorulnak mások jóváhagyására, és nem tűrnek fellebbezést bármi más ítélőszékhez”.
III. Ince pápa (1198-1216)
Szentszéket [Rómát vagy a pápaságot] senki nem ítélheti meg. Csak magának a római pápának van joga megítélni... azokat, akik az állam legmagasabb hivatalát foglalják el... Nem lehet sem fellebbezni, sem megkérdőjelezni a római pápa döntését, illetve határozatát.
Részlet az Egyházi törvénykönyvből
Nagyon gyakran a római pápa volt a világ legbefolyásosabb vallási és politikai szereplője. Ez még ma is igaz, bár már nem állnak többé rendelkezésére a korábbi pápák hadseregei és hadiflottái. A római katolicizmusnak szerves részét képezi a pápaság, amely rendkívül fontos szerepet fog betölteni a Jézus második eljövetelét megelőző utolsó időkben. Ezért időt kell szakítanunk arra, hogy megértsük a pápaságnak mind az egyházhoz, mind a világhoz fűződő viszonyát. Hogyan jött létre a pápai hivatal? Milyen jelentőséggel bír a mai korban?
A Vatikánt támogató 980 millió hívő legalább háromszor annyit tesz ki, mint bármely nyugati demokrácia állampolgárainak a száma, és ennél csak Kína népessége több. Ami ennél is fontosabb, hogy ez a 980 millió hívő a világ minden részén megtalálható és közülük sokan magas politikai, katonai és gazdasági pozíciókkal rendelkeznek a nem katolikus országokban is. Ezenkívül több ezer titkos ügynök dolgozik a pápának világszerte. Ide tartoznak a jezsuiták, a Kolumbusz Lovagrend, a Máltai Lovagrend, az Opus Dei és mások. A Vatikán titkosszolgálata és háttérszervezetei a legjobbak a világon.
A pápa politikai hatalmát legtöbbször a színfalak mögött gyakorolja, néha együttműködik a CIA-val, a brit titkosszolgálattal, az izraeli Moszaddal és más titkosszolgálatokkal, gyakran azonban ezek tevékenységével pontosan ellentétesen működik. Ne felejtsük el, hogy a pápa 980 millió híve vallási kötelékekkel kötődik hozzá, amelyek sokkal erősebbek, mint bármilyen politikai kötődés. Egyetlenegy világi kormány sem tudja felvenni a versenyt a vallásos hit motiváló erejével.
Egy átlagos római katolikus, bár lehet, hogy nem ért egyet az egyházával olyan kérdésekben, mint a homoszexualitás, az abortusz, a házasságon kívüli szexuális kapcsolat, a fogamzásgátlás és a gyónás, hisz abban, hogy amikor meg kell halnia, akkor az egyedüli reménységet Róma jelenti számára. A pápa - mint Krisztus földi helytartója - látható és gyakorlati módon táplálja ezt a reménységet. Annak a tömör megfogalmazását, hogy mit jelent az egyháztagok számára a pápa személye és hivatala, egy XIX. század közepéről származó pápai okiratban olvashatjuk, amit a La Civilta Cattolica, az „Egyház doktrínájának legtisztább sajtóorgánuma” a következőképpen kommentál:
Az nem elég, hogy az emberek csak azt tudják, hogy a pápa az egyház feje...; azt is meg kell érteniük, hogy hitük és vallási életük is belőle fakad; hogy benne található az a kötelék, amely egymáshoz köti a katolikusokat, az az erő, amely megerősíti, az a fény, amely vezeti őket; ő az isteni kegyelem sáfára, hitünk áldásainak közvetítője, az igazság fenntartója, az elnyomottak védelmezője.
Hasonló szavakkal jellemezték követői Joseph Smitht, Sun Myung Moont és más kultuszok vezetőit is. A pápa a hívők számára egy „másik Krisztus”, „Isten földi képviselője”, és ahogy a II. vatikáni zsinat mondja: „döntései nem szorulnak mások jóváhagyására, és nem tűrnek fellebbezést bármi más ítélőszékhez”.
David Wilkerson - AZ ÚJ SZÖVETSÉG ÉS A BENNÜNK LAKÓ SZENT SZELLEM EREJE 8.
AHOGYAN JÉZUS
NEM TUDOTT MIT KEZDENI AZOKKAL, AKIK NEM HITTEK BENNE, ÚGY A SZENT SZELLEM SEM
TUD TENNI SEMMIT AZ ÉLETÜNKBEN, HA HITETLENSÉG REJTŐZIK BENNÜNK.
Életbevágóan
fontos Jézus minden követőjének, hogy ne múltbéli tapasztalatai alapján ítélje
meg Isten új szövetségi ígéreteit. Ha teljesen átadjuk magunkat a
szövetségkötéskor tett ígéreteknek – egész lényünkkel hiszünk bennük, bízunk
abban, hogy Isten táplálja a hitünket, és megtartja a szavát a Szellem
vonatkozásában -, akkor tudni fogjuk, hogy az eredmény teljesen Istenen múlik.
És így megállhatunk majd az ítélet napján, mert hűségesek maradunk. Nem szabad
lemondanunk arról, hogy vágyakozzunk Isten megígért áldásai után.
Volt
az életemben egy pont, amikor örökkévaló jövőmet Isten szövetséges ígéreteire
kellett bíznom. Elhatároztam, hogy lelkemet kockáztatva rábízom magam az ő
esküjére. így fordultam a mindenható Istenhez: „Uram, elhiszem, hogy Szent
Szellemedet adtad nekem. Hiszem, hogy egyedül ő szabadíthat meg engem a
láncoktól, amelyek megkötöznek. Hiszem, hogy meggyőz, vezet, és győzelemre
segít. Hiszem, hogy általa engedelmeskedni tudok a te szavadnak. És abban is
hiszek, hogy sosem hagy el engem, és azt sem engedi, hogy én magam elszakadjak
tőled. Nem akarom akadályozni Szellemed munkáját az életemben. Várok rá, hívom
őt, és bízom benne – akár éljek, akár haljak.”
Nekünk is azt kell tennünk, amit Ezékielnek parancsolt
az Úr: imában kérni a szövetséget. Emlékeztetnünk kell a Szent Szellemet arra, hogy
mi mindent ígért nekünk Isten. Ezt kell mondanunk neki: „Szent Szellem, a
mennyei Atya azt ígérte, hogy szívembe költözöl, és én komolyan vettem ezt az
ígéretet. Átengedem magam, és együttműködök veled, mert szent akarok lenni. Azt
mondtad, hogy segítesz nekem az Úr útján járni és engedelmeskedni minden
szavának. Nem tudom, miként tervezed ezt véghezvinni – de megesküdtél, és te
nem hazudhatsz. Mindez meg van írva, Szent Szellem. Jöjj hát, és végezd el
bennem a munkát! Lelkemet teljesen rábíztam erre az ígéretre.”
2013. június 20., csütörtök
Reinhard Bonnke - Napi gondolatok
A Szent Szellem soha nem jön félgőzzel, kicentizve, módjával. Mint a tenger hulláma a homokba írt szavakat, úgy mossa el a kudarcainkat; túlárad az életünkben. E mérce alá soha nem kerül, a tökéletesnél kevesebbet soha nem tesz. Nem létezik olyan, hogy erőtlen kereszténység. Ha mégis erőtlen, akkor az nem kereszténység. REINHARD BONNKE
Nem tudunk a Szent Szellem erejével prédikálni, ha nem az Igét prédikáljuk, mert a Szent Szellem az Igét keni fel. Ő nem pusztán „kedves jelenlét”, vagy „szelíd atmoszféra” megteremtője az összejöveteleinken, hanem ő az Isten és az Ige közötti kapocs. A Szent Szellem benne van az Igében, ott van az evangélium üzenetében, amikor prédikáljuk. Az evangélium hirdetése által ugyanazt mondjuk ki, mint Isten a teremtéskor: „Legyen világosság!”, és mint mikor a Nap felkel a horizonton, úgy gyúl fel világosság a hallgatóinkban, mert a Szent Szellem munkálkodik az Ige által a szívekben. A Szent Szellem által felkent igehirdetés nem csak szenvedélyes, de teremtő erejű is. Ahogyan a teremtéskor Isten szavát a Szent Szellem hajtotta végre, azóta is ezt teszi minden alkalommal, amikor a világban Isten Igéjét hirdetik. Az emberek a Szellem-Ige együttes teremtő munkája nyomán születnek újjá, és nem az igehirdetők nagyszerű üzenetétől. Az Ige használja a Szellemet, a Szellem pedig az Igét, amelyet ugyanazzal az energiával és erővel tölt meg, amelyet a teremtés napjától kezdve láthatunk. Az igehirdetésben a Szent Szellem biztosítja a természetfölöttiséget. REINHARD BONNKE
Nem tudunk a Szent Szellem erejével prédikálni, ha nem az Igét prédikáljuk, mert a Szent Szellem az Igét keni fel. Ő nem pusztán „kedves jelenlét”, vagy „szelíd atmoszféra” megteremtője az összejöveteleinken, hanem ő az Isten és az Ige közötti kapocs. A Szent Szellem benne van az Igében, ott van az evangélium üzenetében, amikor prédikáljuk. Az evangélium hirdetése által ugyanazt mondjuk ki, mint Isten a teremtéskor: „Legyen világosság!”, és mint mikor a Nap felkel a horizonton, úgy gyúl fel világosság a hallgatóinkban, mert a Szent Szellem munkálkodik az Ige által a szívekben. A Szent Szellem által felkent igehirdetés nem csak szenvedélyes, de teremtő erejű is. Ahogyan a teremtéskor Isten szavát a Szent Szellem hajtotta végre, azóta is ezt teszi minden alkalommal, amikor a világban Isten Igéjét hirdetik. Az emberek a Szellem-Ige együttes teremtő munkája nyomán születnek újjá, és nem az igehirdetők nagyszerű üzenetétől. Az Ige használja a Szellemet, a Szellem pedig az Igét, amelyet ugyanazzal az energiával és erővel tölt meg, amelyet a teremtés napjától kezdve láthatunk. Az igehirdetésben a Szent Szellem biztosítja a természetfölöttiséget. REINHARD BONNKE
Derek Prince - A váltság a kereszten 3.
3 János 2: Szeretett barátom, kívánom, hogy mindenben jól legyen dolgod, és légy egészséges, amint jó dolga van a lelkednek.
Ez egy jó kívánság, hogy mindenben, anyagilag, fizikailag is légy egészséges, amint jól van dolga a lelkednek. Ha ez nem jó hír, akkor nem tudom, mi a jó hír. Tudjátok, az evangélium az jó hír. És ha valaha valami olyasmit hallotok, ami nem jó hír, akkor emlékezzetek, hogy az nem az evangélium. Sok ember megy a templomba, hallanak ott prédikációt, és nézd meg az arcukat, amikor kijönnek, olyan, mintha nem jó hírt hallottak volna, vagy ha hallottak, nem fogadták el. Sok esetben, amit nekünk ajánlanak evangélium gyanánt, az egyáltalán nem jó hír.
Egy előző tanulmányban is említettem már talán, hogy egy ismerős felesége, aki dékán volt a Moody Bibliaiskolában, komoly veseproblémába került, és az orvosok lemondtak róla. Kétségbeesésében elment a Moody könyvesboltba, hogy a gyógyulásról találjon könyvet, és azt mondta, hogy tizennégy könyvet kapott arról, hogy hogyan kell szenvedni, de egy könyv sem volt a gyógyulásról. Ez nem jó hír, ez nem az evangélium. Később bibliai keresztény létére elment az episzkopális egyházba, pedig egy fundamentalista számára ez furcsa dolog. Egy episzkopális lelkész és Winkle testvér megkenték olajjal és az Úr azonnal meggyógyította őt. Visszament ugyanahhoz a zsidó ateista professzorhoz, akinél korábban járt, és az orvos elismerte, hogy csoda történt a testében. Ez a jó hír, az evangélium. Emlékezzetek, hogy Isten szeret bennünket, és úgy tekint ránk, mint fiaira és leányaira.
Az Ő akarata számunkra teljesen jó. Az Ő akarata, azt mondja Pál a Római levélben, jó, elfogadható, tökéletes. Figyeljük meg ugyanazt a különbséget, amit láttunk az előzőekben a bűnök és a bűn között. Ugyanaz a különbség a betegségek, bajok és a betegségre való hajlamosság között, egyes számban.
Nézzük meg a 2 Mózes 15,26-ot és szeretném, ha összehasonlítanátok ezt a 2 Mózes 23,25-el.
Ez egy jó kívánság, hogy mindenben, anyagilag, fizikailag is légy egészséges, amint jól van dolga a lelkednek. Ha ez nem jó hír, akkor nem tudom, mi a jó hír. Tudjátok, az evangélium az jó hír. És ha valaha valami olyasmit hallotok, ami nem jó hír, akkor emlékezzetek, hogy az nem az evangélium. Sok ember megy a templomba, hallanak ott prédikációt, és nézd meg az arcukat, amikor kijönnek, olyan, mintha nem jó hírt hallottak volna, vagy ha hallottak, nem fogadták el. Sok esetben, amit nekünk ajánlanak evangélium gyanánt, az egyáltalán nem jó hír.
Egy előző tanulmányban is említettem már talán, hogy egy ismerős felesége, aki dékán volt a Moody Bibliaiskolában, komoly veseproblémába került, és az orvosok lemondtak róla. Kétségbeesésében elment a Moody könyvesboltba, hogy a gyógyulásról találjon könyvet, és azt mondta, hogy tizennégy könyvet kapott arról, hogy hogyan kell szenvedni, de egy könyv sem volt a gyógyulásról. Ez nem jó hír, ez nem az evangélium. Később bibliai keresztény létére elment az episzkopális egyházba, pedig egy fundamentalista számára ez furcsa dolog. Egy episzkopális lelkész és Winkle testvér megkenték olajjal és az Úr azonnal meggyógyította őt. Visszament ugyanahhoz a zsidó ateista professzorhoz, akinél korábban járt, és az orvos elismerte, hogy csoda történt a testében. Ez a jó hír, az evangélium. Emlékezzetek, hogy Isten szeret bennünket, és úgy tekint ránk, mint fiaira és leányaira.
Az Ő akarata számunkra teljesen jó. Az Ő akarata, azt mondja Pál a Római levélben, jó, elfogadható, tökéletes. Figyeljük meg ugyanazt a különbséget, amit láttunk az előzőekben a bűnök és a bűn között. Ugyanaz a különbség a betegségek, bajok és a betegségre való hajlamosság között, egyes számban.
Nézzük meg a 2 Mózes 15,26-ot és szeretném, ha összehasonlítanátok ezt a 2 Mózes 23,25-el.
2 Mózes 15,26: ...egyet sem bocsátok reád ama betegségek közül, amelyeket Egyiptomra bocsátottam, mert én vagyok az Úr, a te gyógyítód.
2 Mózes 23,25: És szolgáljátok az Urat a ti Isteneteket, akkor megáldja a te kenyeredet és vizedet, és eltávolítóm tiközületek a nyavalyát.
"A nyavalyát”, azaz a betegséget egyes számban, vagyis a betegségnek a természetét, nemcsak a különböző betegségeket, hanem magát a betegséget. Azt a dolgot, ami minden betegség mögött van, elveszem közületek. Az 5 Mózes 7,15- ben mind a két ígéret ott szerepel:
És távol tart az Úr tőled minden betegséget, és Egyiptomnak minden gonosz nyavalyáját, amelyeket ismersz, nem veti azokat tereád, hanem mind azokra, akik gyűlölnek téged.
"Minden betegséget” - egyes szám, minden "gonosz nyavalyát" - (az eredetiben) többes szám, tehát kétszeres szabadulás. Néhányan úgy gondolják, hogy jó volt ez az Ószövetségben Izrael számára, de nem szól a keresztényeknek az Újszövetségben. De a Biblia azt mondja, hogy az Újszövetség jobb szövetség, jobb ígéreteken alapszik. Néhány keresztény úgy mutatja be az evangéliumot, hogy jobb lett volna Mózes alatt élni, mint az evangélium alatt. De a 2 Korinthus 1,20-ban ez áll:
Mert Istennek valamennyi ígérete Őbenne lett igenné és Őbenne lett Ámenné az Isten dicsőségére miáltalunk.
Ami ígéret szerepel az Igében, az lehetővé vált a hívő számára Krisztusban. Tehát mi nem egy Mózes alatti időszakban élünk, s nem a milleneumra való várakozási időben, hanem az Isten bővölködő ígéreteinek a teljességében élünk, amelyek valóra válnak most.
2 Mózes 23,25: És szolgáljátok az Urat a ti Isteneteket, akkor megáldja a te kenyeredet és vizedet, és eltávolítóm tiközületek a nyavalyát.
"A nyavalyát”, azaz a betegséget egyes számban, vagyis a betegségnek a természetét, nemcsak a különböző betegségeket, hanem magát a betegséget. Azt a dolgot, ami minden betegség mögött van, elveszem közületek. Az 5 Mózes 7,15- ben mind a két ígéret ott szerepel:
És távol tart az Úr tőled minden betegséget, és Egyiptomnak minden gonosz nyavalyáját, amelyeket ismersz, nem veti azokat tereád, hanem mind azokra, akik gyűlölnek téged.
"Minden betegséget” - egyes szám, minden "gonosz nyavalyát" - (az eredetiben) többes szám, tehát kétszeres szabadulás. Néhányan úgy gondolják, hogy jó volt ez az Ószövetségben Izrael számára, de nem szól a keresztényeknek az Újszövetségben. De a Biblia azt mondja, hogy az Újszövetség jobb szövetség, jobb ígéreteken alapszik. Néhány keresztény úgy mutatja be az evangéliumot, hogy jobb lett volna Mózes alatt élni, mint az evangélium alatt. De a 2 Korinthus 1,20-ban ez áll:
Mert Istennek valamennyi ígérete Őbenne lett igenné és Őbenne lett Ámenné az Isten dicsőségére miáltalunk.
Ami ígéret szerepel az Igében, az lehetővé vált a hívő számára Krisztusban. Tehát mi nem egy Mózes alatti időszakban élünk, s nem a milleneumra való várakozási időben, hanem az Isten bővölködő ígéreteinek a teljességében élünk, amelyek valóra válnak most.
Dave Hunt - A hét hegyre épült város 16.
Nem az újjáépített Babilonról van szó
Néhányan úgy gondolják, hogy a Vatikán az iraki Babilonba fog költözni, amikor befejeződik annak újjáépítése. De miért tenné ezt? A Vatikán az elmúlt 1500 évben betöltötte János apostol prófétai látását, miszerint annak helye Rómában lesz. Ezenkívül rámutattunk azokra a kapcsolódási pontokra is, amelyek a Vatikánt az ősi Babilonhoz fűzik.
A Vatikán legfőbb jellemzője az elvilágiasodott kereszténység volt az egész történelem során. Ami az ókori Babilont illeti, az utóbbi 2300 évben még csak nem is létezett, így nem is „uralkodhatott a föld királyain”. Az ókori Babilon romokban hevert, míg a pogány Róma és később a katolikus Róma, az új Babilon, ténylegesen uralkodott a föld királyain.
Egy XVIII. századi történész 95 pápát számolt össze, akik kijelentették, hogy rendelkeznek azzal az isteni tekintéllyel, hogy királyokat és uralkodókat fosszanak meg trónjuktól. Walter James hittörténész azt írta, hogy III. Ince pápa (1198-1216) „egész Európát hálójában tartotta”, IX. Gergely (1227-41) pedig ellentmondást nem tűrő hangon kijelentette, hogy a pápa úr, mindenkinek és mindeneknek az ura. R. W. Southern történész ezt írja: „Az egész középkorban Rómában volt az egyetlen szellemi és világi hatalom (a pápaság), ami messze túlmutatott azon, aminek a római császárok valaha is a birtokában voltak”.
Vitathatatlan történelmi tény, hogy a pápák királyok fölött uralkodtak, és ezt az állítást később történelmi dokumentumokkal is alá fogjuk támasztani. Az is kétségtelen, hogy szörnyű és utálatos bűnöket követtek el, ahogy János apostol ezt előre látta. I. Miklós pápa (858-67) kijelentette: „Nekünk (pápáknak) van egyedül hatalmunk arra, hogy kössünk és oldjunk, hogy feloldozzuk Nérót vagy hogy elítéljük őt. A keresztények kiátkozás terhe mellett nem lehetnek más
véleményen mint mi, mert egyedül a mi ítéletünk csalatkozhatatlan”.
Miklós pápa a következőket írta, amikor az egyik királynak megparancsolta, hogy pusztítsa el a másikat:
Vallásunk nevében elrendeljük, hogy támadd meg országát, égesd
fel városait és mészárold le alattvalóit..
Az az információ, amit János apostol a Szentlélek ihletésére ad egy konkrét várost jelképező asszonyról, meggyőző és tagadhatatlan. Nincs még egy olyan múltbéli vagy jelenkori város ezen a földön, amelyikre ezek a meghatározások pontosan ráillenének, csak a katolikus Róma, vagy mai nevén a Vatikán. Ez a végkövetkeztetés egyre inkább nyilvánvalóvá válik, ahogy folytatjuk a tények feltárását.
Néhányan úgy gondolják, hogy a Vatikán az iraki Babilonba fog költözni, amikor befejeződik annak újjáépítése. De miért tenné ezt? A Vatikán az elmúlt 1500 évben betöltötte János apostol prófétai látását, miszerint annak helye Rómában lesz. Ezenkívül rámutattunk azokra a kapcsolódási pontokra is, amelyek a Vatikánt az ősi Babilonhoz fűzik.
A Vatikán legfőbb jellemzője az elvilágiasodott kereszténység volt az egész történelem során. Ami az ókori Babilont illeti, az utóbbi 2300 évben még csak nem is létezett, így nem is „uralkodhatott a föld királyain”. Az ókori Babilon romokban hevert, míg a pogány Róma és később a katolikus Róma, az új Babilon, ténylegesen uralkodott a föld királyain.
Egy XVIII. századi történész 95 pápát számolt össze, akik kijelentették, hogy rendelkeznek azzal az isteni tekintéllyel, hogy királyokat és uralkodókat fosszanak meg trónjuktól. Walter James hittörténész azt írta, hogy III. Ince pápa (1198-1216) „egész Európát hálójában tartotta”, IX. Gergely (1227-41) pedig ellentmondást nem tűrő hangon kijelentette, hogy a pápa úr, mindenkinek és mindeneknek az ura. R. W. Southern történész ezt írja: „Az egész középkorban Rómában volt az egyetlen szellemi és világi hatalom (a pápaság), ami messze túlmutatott azon, aminek a római császárok valaha is a birtokában voltak”.
Vitathatatlan történelmi tény, hogy a pápák királyok fölött uralkodtak, és ezt az állítást később történelmi dokumentumokkal is alá fogjuk támasztani. Az is kétségtelen, hogy szörnyű és utálatos bűnöket követtek el, ahogy János apostol ezt előre látta. I. Miklós pápa (858-67) kijelentette: „Nekünk (pápáknak) van egyedül hatalmunk arra, hogy kössünk és oldjunk, hogy feloldozzuk Nérót vagy hogy elítéljük őt. A keresztények kiátkozás terhe mellett nem lehetnek más
véleményen mint mi, mert egyedül a mi ítéletünk csalatkozhatatlan”.
Miklós pápa a következőket írta, amikor az egyik királynak megparancsolta, hogy pusztítsa el a másikat:
Vallásunk nevében elrendeljük, hogy támadd meg országát, égesd
fel városait és mészárold le alattvalóit..
Az az információ, amit János apostol a Szentlélek ihletésére ad egy konkrét várost jelképező asszonyról, meggyőző és tagadhatatlan. Nincs még egy olyan múltbéli vagy jelenkori város ezen a földön, amelyikre ezek a meghatározások pontosan ráillenének, csak a katolikus Róma, vagy mai nevén a Vatikán. Ez a végkövetkeztetés egyre inkább nyilvánvalóvá válik, ahogy folytatjuk a tények feltárását.
David Wilkerson - AZ ÚJ SZÖVETSÉG ÉS A BENNÜNK LAKÓ SZENT SZELLEM EREJE 7.
MI TETTE
LEHETŐVÉ, HOGY A SZENT SZELLEM BEKÖLTÖZZÖN, ÉS BETÖLTSE SZÜKSÉGEIKET, ÉS
BEVIGYE EZEKET A SZÁRAZ CSONTOKAT AZ ÚJ SZÖVETSÉG ÁLDÁSÁBA?
Jézus
világosan megmondja: „...mennyei Atyátok [ad] Szent Szellemet azoknak, akik
kérik tőle...” (Lk 11,13). A Szentírás azt is közli, mi a helyes módja annak,
hogy a Szent Szellemet kérjük.
Ezékielnek
nemcsak imádkoznia kellett: Jöjj, Szent Szellem, és töltsd meg ezeket a száraz
csontokat újra élettel! – hanem Isten határozottan utasította a prófétát:
„Prófétálj a Szellemnek (az én Szellememnek)... így szól az Úr: ... jöjj el
Szellem, és lehelj ezekre a megöltekre, hogy föléledjenek” Az Úr ezt mondta
Ezékielnek: Szólj a Szent Szellemhez, Ezékiel! Mondd neki: így szól az Úr: hozz
életet! – Emlékeztesd a szövetség ígéretére! Közöld vele, hogy ezt én esküvel
fogadtam neked! – Ezékiel először a csontoknak prófétált, most pedig arra
kapott utasítást, hogy prófétáljon, vagyis szóljon a Szent Szellemhez.
A
próféta világosan megértette, hogy a Szent Szellemet Isten szövetségi
ígéretével kell meghívnia. Ezt kellett mondania a Szellemnek: Meg van írva –
Isten megesküdött nekem: elküld téged, hogy lakj bennem. Szent Szellem, te
ihletted a szent embereket, hogy lejegyezzék ezeket a dicső ígéreteket. Megígérted
az általad ihletett igében, hogy teljesen új szívet adsz nekem, amelyben te
leszel az úr. Ezért teljes tisztelettel mondom neked, Szent Szellem: eskü köt
téged, hogy teljesítsd az ígéretet. Ez a mindenható Isten igéje – és én rábízom
a lelkemet.
Pál
apostol ezt írja: „...ha pedig a Szellemmel a hústest tetteit megölitek (a
halálba viszitek), éltek (majd)” (Róm 8,13). Pál nem száraz csontoknak mondta
ezeket a szavakat, hanem élő, lélegző hívőknek. Ebben az is benne volt azonban,
hogy nincsen valódi életük, ha még mindig uralkodik rajtuk a bűn. Ezt mondta
nekik: Ha a bűn hatalmában maradtok, valójában nincs bennetek élet. Belsőleg
halottak vagytok: megtértetek, de nem igazán éltek. És mindaddig ebben az
állapotban lesztek, amíg a makacs bűn el nem távozik az életetekből. Egyszerűen
nem ismerhetitek meg az élet célját addig, amíg Isten Szelleme meg nem öli
bennetek a bűnt.
Ezzel
szemben ti ezt mondhatjátok: „Dávid testvér, én tudom, hogy a Szent Szellem
bennem él. Betöltött engem, és megkeresztelt, testem az ő templomává lett. Nos,
ha megígérte, hogy segít nekem elhagyni az összes bűnömet és engedelmeskedni az
ő szavának, akkor miért nem érzem működni az erejét az életemben? Itt vagyok
én, aki szeretem Jézust, feltételezhetően olyan hívő vagyok, akit betöltött a
Szent Szellem – és még mindig nem szabadultam meg teljesen a bűn hatalmától.
Úgy érzem, egyedül harcolok azért, hogy igazságban járjak az Úr előtt. Mi a
probléma velem?”
Az
évek során sok ilyen Isten után szomjazó szenttel találkoztam, beleértve
pásztorokat is. Nagy vágy volt bennük, hogy igazán és tisztán éljenek az Úrral.
Mégis éveken át küszködtek valamilyen megrögzött bűnnel – talán ingerültség,
kapzsiság, emberektől való félelem, keserűség, féltékenység vagy testi vágy
kötözte meg őket. Ezek az emberek valószínűleg ezt mondanák nekem: „Tudom, hogy
bennem van Isten Szelleme. Még sincs meg bennem a szükséges erő, hogy legyőzzem
a bűnömet. Mondd meg nekem: ha Isten Szelleme bennem lakik, akkor hol van ez az
erő? Miért nem támad fel bennem? Olyan, mintha valami elfojtaná bennem a Szent
Szellem működését.”
Úgy
hiszem, ha egy keresztény sóvárog a szent élet után, ha egészen át akarja adni
magát az Úrnak, akkor csak egyetlen oka lehet annak, hogy mégsem élvezi a Szent
Szellem jelenlétéből fakadó megígért áldást és szabadságot. Ez az ok pedig a
hitetlenség.
Megjelent: Trin-I-Tee 5:7 - Hits (2013)
Tracklist:
Disc: 1
01. Heaven Hear My Heart
02. Get Away
03. Bring Your Praise
04. Love
05. I Need You Now
06. Blessing Me
07. Listen
08. Gods Grace (Remix)
09. Over and Over
10. My Body
11. There He Is
12. God's Grace (Standard)
Disc: 2
01. Listen
02. Get Away
03. God's Grace
04. Heaven Hear My Heart
05. Over And Over
06. Bring Your Praise
Tom Marshall - Tisztességre teremtve 1.
Ha a kapcsolat négy alkotóeleme közül a szeretet a legszívósabb és legállhatatosabb, a bizalom pedig a legtörékenyebb, akkor egészen biztos, hogy társadalmunkban a legmellőzöttebb és legelhanyagoltabb elem a tisztelet és a megbecsülés.
A Biblia azonban tele van a tisztelet megadására vonatkozó erőteljes felszólításokkal. Ezek nem javaslatok, hanem parancsok. A Biblia megparancsolja, hogy tiszteljük Istent, sokkal jobban, mint bárki mást. Pál azt írja a Róma 1: 21-ben, hogy az emberi bűn gyökere valójában abban rejlik, hogy bár az ember megismerte Istent, mégsem tisztelte vagy dicsőítette őt Istenként.
Ezenkívül tisztelnünk kell apánkat és anyánkat. A szülők iránti engedelmesség a gyermekkor tartozéka, a tisztelet parancsa azonban egész életünkön keresztül érvényes. Ez része az erkölcsi törvénynek, és valóban az első parancsolat, melyhez ígéret kapcsolódik. Később látni fogjuk ennek fontosságát. De tisztelnünk kell munkaadónkat, vezetőinket és a gyülekezet presbitereit is; a férjnek tisztelnie kell feleségét, a feleségnek pedig a férjét; és mindenkinek tisztelnie kell a házasság intézményét. Meglepő módon tisztelnünk kell a sikertelen és a hátrányos helyzetű embereket: az özvegyeket, az időseket, és a közösség szerényebb képességekkel rendelkező tagjait. Komolyan kell vennünk, hogy tisztelnünk kell egymást és mindenkit, függetlenül az érintett személy állapotától. De még ennél is meglepőbb, hogy nemcsak nekünk kell tisztelnünk Istent, hanem Isten is megadja nekünk a tiszteletet. Isten ezt mondja az Ő népéről: “Mivel kedves vagy az én szemeimben, becses vagy és szeretlek...”; egy másik helyen pedig: “Akik engem tisztelnek, azoknak tisztességet szerzek...” A Biblia egy olyan társadalom képét rajzolja fel előttünk, amely tagjainak kölcsönös tiszteletére és megbecsülésére épül.
A Biblia azonban tele van a tisztelet megadására vonatkozó erőteljes felszólításokkal. Ezek nem javaslatok, hanem parancsok. A Biblia megparancsolja, hogy tiszteljük Istent, sokkal jobban, mint bárki mást. Pál azt írja a Róma 1: 21-ben, hogy az emberi bűn gyökere valójában abban rejlik, hogy bár az ember megismerte Istent, mégsem tisztelte vagy dicsőítette őt Istenként.
Ezenkívül tisztelnünk kell apánkat és anyánkat. A szülők iránti engedelmesség a gyermekkor tartozéka, a tisztelet parancsa azonban egész életünkön keresztül érvényes. Ez része az erkölcsi törvénynek, és valóban az első parancsolat, melyhez ígéret kapcsolódik. Később látni fogjuk ennek fontosságát. De tisztelnünk kell munkaadónkat, vezetőinket és a gyülekezet presbitereit is; a férjnek tisztelnie kell feleségét, a feleségnek pedig a férjét; és mindenkinek tisztelnie kell a házasság intézményét. Meglepő módon tisztelnünk kell a sikertelen és a hátrányos helyzetű embereket: az özvegyeket, az időseket, és a közösség szerényebb képességekkel rendelkező tagjait. Komolyan kell vennünk, hogy tisztelnünk kell egymást és mindenkit, függetlenül az érintett személy állapotától. De még ennél is meglepőbb, hogy nemcsak nekünk kell tisztelnünk Istent, hanem Isten is megadja nekünk a tiszteletet. Isten ezt mondja az Ő népéről: “Mivel kedves vagy az én szemeimben, becses vagy és szeretlek...”; egy másik helyen pedig: “Akik engem tisztelnek, azoknak tisztességet szerzek...” A Biblia egy olyan társadalom képét rajzolja fel előttünk, amely tagjainak kölcsönös tiszteletére és megbecsülésére épül.
Mi a tisztelet vagy megbecsülés?
A tisztelet vagy megbecsülés a másik ember értékének elismerése. Amikor megadom valakinek a tiszteletet, akkor elismerem méltóságát és értékes voltát. Ezért kell Istent mindenek felett tisztelnünk, mivel Ő képviseli a legnagyobb értéket az egész univerzumban, sokkal többet ér, mint az egész világegyetem. De a tisztelet felismeri az Isten képére alkotott ember értékét is. Ez a tisztelet több okból is döntő fontosságú.
Először is azért, mert amikor felismerem az emberek értékét, akkor tudatára ébredek annak, milyen felfoghatatlanul gazdag az életem, mivel olyan sok értékes ember vesz körül és szerepel az életemben. Életem így értelmet és jelentőséget nyer. Ha nem adom meg másoknak a tiszteletet, vagy ami még ennél is rosszabb, gyalázom az engem körülvevő embereket, akkor nyomorba taszítom saját magamat, megfosztom életemet az értelmétől, mivel úgy viselkedem, mintha csak értéktelen emberekkel állnék kapcsolatban.
Másodszor: csak akkor érezhetem magam értékesnek, ha én magam is megkapom a tiszteletet másoktól. Letagadhatatlan, hogy közvetlen kölcsönhatás van a társadalmunkban élő, szegényes énképpel rendelkező emberek magas száma és a világban eluralkodott tiszteletlenség között. Gyalázzuk Istent és az Ő Igéjét, gyalázattal illetjük társadalmunk intézményeit, szidjuk a múltat, az erkölcsi értékeket, a szülői státuszt, a hatóságokat és mások jogait. Nem egyszerűen fitogtatják, hanem egyenesen dicsőítik a tiszteletlenséget és a gyalázkodást. A tömegtájékoztatásban sok ember ebből él. Mindent rossz és hamis színben tüntetnek fel. Aztán learatjuk azt, amit vetettünk, amint a zsoltáríró rámutat:
Köröskörül járnak a gonoszok, mihelyt az alávalóság felmagasztaltatik az emberek fiai közt.
De saját magunkban is aratjuk a következményeket. Gyalázatban részesülünk, önértékelési zavarokban szenvedünk, és lesújt bennünket az értéktelenség érzése.
És végül: ha megpróbálunk saját magunkban kialakítani egy normális énképet, zsákutcába jutunk. Ez lehetetlen. Nem adhatok magamnak tiszteletet, mondjanak bármit is az öngyógyításról szóló pszichológiai könyvek. Egymástól függünk, énképünk kapcsolatainkban formálódik ki. Ha valaki képtelen jó kapcsolatokat kialakítani és fenntartani, az a szegényes énkép jele, de a szegényes énkép kialakulásának oka is a rossz kapcsolatokban, vagy a jó kapcsolatok hiányában keresendő, és ez a hiány elsősorban a megerősítés vagy a tisztelet hiányát jelenti.
A tisztelet vagy megbecsülés a másik ember értékének elismerése. Amikor megadom valakinek a tiszteletet, akkor elismerem méltóságát és értékes voltát. Ezért kell Istent mindenek felett tisztelnünk, mivel Ő képviseli a legnagyobb értéket az egész univerzumban, sokkal többet ér, mint az egész világegyetem. De a tisztelet felismeri az Isten képére alkotott ember értékét is. Ez a tisztelet több okból is döntő fontosságú.
Először is azért, mert amikor felismerem az emberek értékét, akkor tudatára ébredek annak, milyen felfoghatatlanul gazdag az életem, mivel olyan sok értékes ember vesz körül és szerepel az életemben. Életem így értelmet és jelentőséget nyer. Ha nem adom meg másoknak a tiszteletet, vagy ami még ennél is rosszabb, gyalázom az engem körülvevő embereket, akkor nyomorba taszítom saját magamat, megfosztom életemet az értelmétől, mivel úgy viselkedem, mintha csak értéktelen emberekkel állnék kapcsolatban.
Másodszor: csak akkor érezhetem magam értékesnek, ha én magam is megkapom a tiszteletet másoktól. Letagadhatatlan, hogy közvetlen kölcsönhatás van a társadalmunkban élő, szegényes énképpel rendelkező emberek magas száma és a világban eluralkodott tiszteletlenség között. Gyalázzuk Istent és az Ő Igéjét, gyalázattal illetjük társadalmunk intézményeit, szidjuk a múltat, az erkölcsi értékeket, a szülői státuszt, a hatóságokat és mások jogait. Nem egyszerűen fitogtatják, hanem egyenesen dicsőítik a tiszteletlenséget és a gyalázkodást. A tömegtájékoztatásban sok ember ebből él. Mindent rossz és hamis színben tüntetnek fel. Aztán learatjuk azt, amit vetettünk, amint a zsoltáríró rámutat:
Köröskörül járnak a gonoszok, mihelyt az alávalóság felmagasztaltatik az emberek fiai közt.
De saját magunkban is aratjuk a következményeket. Gyalázatban részesülünk, önértékelési zavarokban szenvedünk, és lesújt bennünket az értéktelenség érzése.
És végül: ha megpróbálunk saját magunkban kialakítani egy normális énképet, zsákutcába jutunk. Ez lehetetlen. Nem adhatok magamnak tiszteletet, mondjanak bármit is az öngyógyításról szóló pszichológiai könyvek. Egymástól függünk, énképünk kapcsolatainkban formálódik ki. Ha valaki képtelen jó kapcsolatokat kialakítani és fenntartani, az a szegényes énkép jele, de a szegényes énkép kialakulásának oka is a rossz kapcsolatokban, vagy a jó kapcsolatok hiányában keresendő, és ez a hiány elsősorban a megerősítés vagy a tisztelet hiányát jelenti.
Reinhard Bonnke - Napi gondolatok
Jézus szereti azokat, akiket mások nem szeretnek, és azokat is, akik másokat nem szeretnek. Nem kell megfeszítenie magát, hogy szeresse őket (legalábbis ebben az értelemben...). Dögunalmas embereket választ ki magának, akik élik a maguk szürke kis életét, és különlegessé teszi őket. Ha jól odafigyelünk, az egész Biblia erről szól. Isten kiválasztja a nem sok jót ígérő embereket, magához öleli és értékeli őket: a legfiatalabb fiút, a meddő asszonyt, a hatalom és cím nélkülieket, a névteleneket, hogy a nevüket mindenki megjegyezze. Ez JÉZUS! REINHARD BONNKE
Az Ószövetség idején az emberek segítségül hívták az Úr nevét, de nem imádkoztak az ő nevében. Úgy jelentek meg Isten előtt, mint akik hisznek az ígéreteiben. Az Újszövetségben ezzel szemben Jézus azt tanította, hogy az ő nevében szabad utunk van Istenhez. Azt is mondhatnám, hogy a mennyben VIP bánásmódban részesülünk. Jézus neve megnyitja előttünk az ajtót, és Isten odafigyel a szavainkra. Ennek tudatában kellene imádkoznunk, és bíznunk a Jézus által elnyert kegyelemben. A mi nevünk tökéletlen személyeket jelöl, ha azonban Jézus nevében közeledünk, akkor az angyalok díszsorfalat állnak, miközben belépünk a trónterembe. Az ő nevében te megigazult és szent vagy, és Isten nem talál benned hibát. Krisztusban a tisztaság és szentség varratlan ruháját hordod, és ez a köntös soha nem szakad el, soha nem fakul ki, elnyűhetetlen, és tökéletesen illik rád, amikor a Király jelenlétében megjelensz! REINHARD BONNKE
Az Ószövetség idején az emberek segítségül hívták az Úr nevét, de nem imádkoztak az ő nevében. Úgy jelentek meg Isten előtt, mint akik hisznek az ígéreteiben. Az Újszövetségben ezzel szemben Jézus azt tanította, hogy az ő nevében szabad utunk van Istenhez. Azt is mondhatnám, hogy a mennyben VIP bánásmódban részesülünk. Jézus neve megnyitja előttünk az ajtót, és Isten odafigyel a szavainkra. Ennek tudatában kellene imádkoznunk, és bíznunk a Jézus által elnyert kegyelemben. A mi nevünk tökéletlen személyeket jelöl, ha azonban Jézus nevében közeledünk, akkor az angyalok díszsorfalat állnak, miközben belépünk a trónterembe. Az ő nevében te megigazult és szent vagy, és Isten nem talál benned hibát. Krisztusban a tisztaság és szentség varratlan ruháját hordod, és ez a köntös soha nem szakad el, soha nem fakul ki, elnyűhetetlen, és tökéletesen illik rád, amikor a Király jelenlétében megjelensz! REINHARD BONNKE
Derek Prince - A váltság a kereszten 2.
Nézzük meg az Ésaiás 52. utolsó verseit. Ezek a versek bevezetésül szolgálnak az 53-as fejezethez, ezért együtt őket kell olvasni. Az Ésaiás 52,13 így kezdődik:
"Íme, jó szerencsés lesz szolgám, magasságos, felséges és dicső lesz nagyon."
"Az én szolgám": ez a személy Jézus. Oly nevet adott neki Isten, ami minden név fölött való. De most nézzétek meg ezt a megdöbbentő ellentétet a következő versben: ...miképpen eliszonyodtak tőled sokan. Ez egy nagyon hatalmas szó: eliszonyodtak, akik láttak valamit, amit nem tudtak elviselni. "Oly rút, nem emberi volt ábrázatja, és alakja sem ember fiáé volt."
Az egyik fordítás azt mondja, hogy "elvesztette az emberi külsőnek a látványát." Amit láttak a kereszten, az egy összetört, vérző, összeroncsolt húsdarab volt. És ezt tartsuk szem előtt, mert ebben az igazságban van a fizikai gyógyulás, ami ugyanolyan valóság, mint a fizikai szenvedés. Ha te elszellemiesíted ezt a szenvedést, akkor a fizikai gyógyulást is elszellemiesíted, és ez gyakran előfordul az egyházban. Azután a 15. verset nézzük meg a képet kiegészítve: "Akképpen ejt bámulatba sok népeket. Meghinti őket drága vérével." Figyeljétek meg, hogy itt az evangélium továbbmegy a pogányokra: "...fölötte királyok befogják szájukat..." A történelem folyamán nagyon sok király, pogány uralkodó Jézust elfogadta Urának, míg Izrael vakságban maradt.
Az Ésaiás 1,5-6-ban újra ez a kép szerepel: tetőtől talpig nincs e testben épség. Nem volt semmi épség Őbenne, de miért volt ez? Hogy tökéletes épség lehessen bennünk. Az Ő nevében való hitben így adatik tökéletes épség mindannyiunk számára. Ha valakinek az életében ez megvalósul, az látható, az bebizonyítható, el lehet küldeni őt orvoshoz, és lehet külön vizsgálatot tartani, az minden próbát kiáll. Az épség a mi számunkra elérhetővé vált, mert nem volt Jézus testében épség. Ha megfigyeljük azokat a különböző fizikai szenvedéseket, amelyeket Jézus testének el kellett viselnie, akkor rájövünk, hogy ez egy szó szerinti leírás. Fejébe töviseket szúrtak és ahogyan azt belenyomták, a vér jött a fejéből, és a szakállán is lefolyt, ököllel verték az arcát, és bottal a fejét. Szakállát tépték, hátát 39-szer ütötték meg római korbáccsal, és ez még a csontokig is elhatott. Egész úton a teste meggörnyedt a kereszt alatt, amíg meg tudott állni, azután a kereszten a kezén és lábán keresztül szögeket szúrtak bele. Végül pedig oldalába lándzsát döftek. Ez szó szerinti fizikai szenvedés, mint ahogy van fizikai gyógyulás számunkra, elérhetővé vált a váltság által. Figyeljétek meg ennek a folyamatát: "Sebeit nem nyomták ki, be sem kötözték, olajjal sem lágyították”. Nem kapott semmilyen orvosi kezelést, semmilyen kötözést, és abban az éghajlatban ez nagyon gyorsan fertőződött.
Ez a képe Jézusnak a kereszten. Valóságos tragédia - véleményem szerint -, de a vallásos művészet teljesen félreábrázolta ezt, és valami széppé tette. Szörnyű, ami történt vele, de ez az eredménye az Ő azonosulásának mivelünk, bűneinkkel és a következményeivel. Azt mondtam az előző tanulmányomban, hogy Jézus a betegségeket magára vette, és ezzel Isten felajánlotta az egészséget nekünk. Ez Isten kijelentett akarata, a tökéletes épség, tökéletes egészség.
"Íme, jó szerencsés lesz szolgám, magasságos, felséges és dicső lesz nagyon."
"Az én szolgám": ez a személy Jézus. Oly nevet adott neki Isten, ami minden név fölött való. De most nézzétek meg ezt a megdöbbentő ellentétet a következő versben: ...miképpen eliszonyodtak tőled sokan. Ez egy nagyon hatalmas szó: eliszonyodtak, akik láttak valamit, amit nem tudtak elviselni. "Oly rút, nem emberi volt ábrázatja, és alakja sem ember fiáé volt."
Az egyik fordítás azt mondja, hogy "elvesztette az emberi külsőnek a látványát." Amit láttak a kereszten, az egy összetört, vérző, összeroncsolt húsdarab volt. És ezt tartsuk szem előtt, mert ebben az igazságban van a fizikai gyógyulás, ami ugyanolyan valóság, mint a fizikai szenvedés. Ha te elszellemiesíted ezt a szenvedést, akkor a fizikai gyógyulást is elszellemiesíted, és ez gyakran előfordul az egyházban. Azután a 15. verset nézzük meg a képet kiegészítve: "Akképpen ejt bámulatba sok népeket. Meghinti őket drága vérével." Figyeljétek meg, hogy itt az evangélium továbbmegy a pogányokra: "...fölötte királyok befogják szájukat..." A történelem folyamán nagyon sok király, pogány uralkodó Jézust elfogadta Urának, míg Izrael vakságban maradt.
Az Ésaiás 1,5-6-ban újra ez a kép szerepel: tetőtől talpig nincs e testben épség. Nem volt semmi épség Őbenne, de miért volt ez? Hogy tökéletes épség lehessen bennünk. Az Ő nevében való hitben így adatik tökéletes épség mindannyiunk számára. Ha valakinek az életében ez megvalósul, az látható, az bebizonyítható, el lehet küldeni őt orvoshoz, és lehet külön vizsgálatot tartani, az minden próbát kiáll. Az épség a mi számunkra elérhetővé vált, mert nem volt Jézus testében épség. Ha megfigyeljük azokat a különböző fizikai szenvedéseket, amelyeket Jézus testének el kellett viselnie, akkor rájövünk, hogy ez egy szó szerinti leírás. Fejébe töviseket szúrtak és ahogyan azt belenyomták, a vér jött a fejéből, és a szakállán is lefolyt, ököllel verték az arcát, és bottal a fejét. Szakállát tépték, hátát 39-szer ütötték meg római korbáccsal, és ez még a csontokig is elhatott. Egész úton a teste meggörnyedt a kereszt alatt, amíg meg tudott állni, azután a kereszten a kezén és lábán keresztül szögeket szúrtak bele. Végül pedig oldalába lándzsát döftek. Ez szó szerinti fizikai szenvedés, mint ahogy van fizikai gyógyulás számunkra, elérhetővé vált a váltság által. Figyeljétek meg ennek a folyamatát: "Sebeit nem nyomták ki, be sem kötözték, olajjal sem lágyították”. Nem kapott semmilyen orvosi kezelést, semmilyen kötözést, és abban az éghajlatban ez nagyon gyorsan fertőződött.
Ez a képe Jézusnak a kereszten. Valóságos tragédia - véleményem szerint -, de a vallásos művészet teljesen félreábrázolta ezt, és valami széppé tette. Szörnyű, ami történt vele, de ez az eredménye az Ő azonosulásának mivelünk, bűneinkkel és a következményeivel. Azt mondtam az előző tanulmányomban, hogy Jézus a betegségeket magára vette, és ezzel Isten felajánlotta az egészséget nekünk. Ez Isten kijelentett akarata, a tökéletes épség, tökéletes egészség.
R. Liardon - John Alexander Dowie 15.
Egy vezetőre nem az üldöztetés területén vár a legnagyobb próba, bár sokan elbuknak itt. Úgy vélem, az egyik legveszélyesebb csapdává a hatalom és a siker válhat. Soha nem juthat eszünkbe efféle gondolat: „Ez az! Megcsináltuk!” Az Istentől származó eredményeket pedig nem használhatjuk arra, hogy rákényszerítsük a hatalmunkat másokra. A siker nagyon sok válaszút és kockázatos vállalkozás elé állít bennünket. Ha elveszünk a siker nyújtotta sokféle lehetőség közepette, szellemi állóképességünk fejlesztéséről pedig lemondunk, bennünket is elragadhat a „forgószél”. Az erő használatával nem boríthatunk fátylat a múltra. Valahányszor eljutunk egy magasabb szintre, újra és újra meg kell alapoznunk állhatatosságunkat. Emiatt van, hogy bizonyos gyülekezetek eljutnak egy pontig, s ott vagy elkényelmesednek, vagy széthullanak.
A vezetők figyelmét túlontúl lekötik az előttük megnyílt lehetőségek, és nem fordítanak időt és fáradságot arra, hogy ők és a gyülekezeti tagok közelebb kerüljenek Istenhez.
Ha engedelmeskedünk Istennek, törvényszerű, hogy eredményekre jussunk - ne féljünk hát a sikertől! Ám ahhoz, hogy tudjunk bánni a sikerrel, le kell horgonyoznunk a Szellem erejében, s az Ő vezetésére kell hallgatnunk - nem mehetünk a magunk feje után! Csak a Szellem ereje és Isten iránti éhségünk tehet képessé arra, hogy kitartóan teljesítsük parancsait, és utat törjünk a következő szinthez.
Dowie hamarosan már az utolsó idők megújult egyháza Első Apostolának nevezte ki magát. Családnevét elvetette, s az okmányokat azontúl így írta alá: „John Alexander, Első Apostol.” Utolsó prédikációja közben azonban a szószék mögött szélütés érte, nem sokkal azután, hogy ilyenképpen előléptette magát. Ezután - míg Dowie valahol külföldön gyógyulást keresett - Sión városában egy gyűlést szerveztek, hogy kiszavazzák.
Utolsó leheletéig küzdött e határozat ellen, de pozícióját többé nem volt képes visszanyerni. Annyit megengedtek neki, hogy még több évig éljen otthonában, a Siló Házban - míg 1907. március 9-én el nem költözött az örökkévalóságba. V. V. Barnes bíró ekként számolt be haláláról:
„John Alexander a földön töltött utolsó éjszakáján szellemében újra itt állt ezen az emelvényen, s népe egybegyűlt sokaságához szólott. Egész éjjel prédikált - azt gondolta-, hogy ezrek előtt hirdeti az evangélium üzenetét.
Amint e régi igazságokat szólta... időnként elszunnyadt, de időről időre fölébredt, s akkor újra prédikált. Amikor a pirkadat lénye derengeni kezdett, életében utoljára dicséretet énekelt - ‘A kereszt katonája vagyok’ címűt. A jelenlévők azt figyelték, mik lesznek utolsó szavai. Ezt mondta: ‘Eljött a millennium; ezer évre visszatérek.' Ezek voltak utolsó szavai; a legutolsó mondat, amit kiejtett a száján."
Hogyan végződhetett ilyen szomorúan egy oly nagyszerű életút? Vajon kaphatunk választ erre a kérdésre? A válasz - újra csak ez a véleményem - a következő: a szellemi elvek félreértése miatt. Dowie-t Isten küldte Chicago városába. Amíg ott élt, és küldetését teljesítette, a fejedelemségek és hatalmasságok nem árthattak neki. De a hatalom iránti vágynak engedve elhagyta a várost, s ezzel szabad kezet adott az ördögnek, hogy tönkretegye őt. Amikor elhagyta azt a helyet, amelyhez elhívása kötötte; az ellenség becsapta, majd lerombolta az egész világra kiterjedő befolyását; megölte egyik családtagját, tönkretette házasságát - s miután testét megverte a betegség „összes létező fajtájával”, magát Dowie-t is elpusztította.
Hűségesnek kell lennünk ahhoz az eredeti tervhez, amelyet Isten az életünkre szabott, mert ez szabadítja föl a kenetet. Engednünk kell, hogy Ő határozza meg: milyen úton-módon teljesedjék be ez a terv. Dowie-nak talán gyülekezeteket és bibliaiskolákat kellett volna építenie egy egész város helyett. Áldásos befolyása alatt így ezrek és ezrek nőttek volna föl a szolgálatra. Mindennek ellenére Dowie békességben költözött az Úrhoz. Akik vele voltak végső óráiban, azt állítják: korábbi éveinek hite még egyszer felcsillant. Sokan pedig arról beszélnek, hogy szelíd, szeretetteljes emberré vált, s mintha mázsás súlyok emelkedtek volna fel róla. Sión Városa ma is áll Illinoisban, de testületi vezetés irányítja, mondván, hogy „senki sem léphet egymaga Dr. Dowie nyomdokaiba.”
A vezetők figyelmét túlontúl lekötik az előttük megnyílt lehetőségek, és nem fordítanak időt és fáradságot arra, hogy ők és a gyülekezeti tagok közelebb kerüljenek Istenhez.
Ha engedelmeskedünk Istennek, törvényszerű, hogy eredményekre jussunk - ne féljünk hát a sikertől! Ám ahhoz, hogy tudjunk bánni a sikerrel, le kell horgonyoznunk a Szellem erejében, s az Ő vezetésére kell hallgatnunk - nem mehetünk a magunk feje után! Csak a Szellem ereje és Isten iránti éhségünk tehet képessé arra, hogy kitartóan teljesítsük parancsait, és utat törjünk a következő szinthez.
Dowie hamarosan már az utolsó idők megújult egyháza Első Apostolának nevezte ki magát. Családnevét elvetette, s az okmányokat azontúl így írta alá: „John Alexander, Első Apostol.” Utolsó prédikációja közben azonban a szószék mögött szélütés érte, nem sokkal azután, hogy ilyenképpen előléptette magát. Ezután - míg Dowie valahol külföldön gyógyulást keresett - Sión városában egy gyűlést szerveztek, hogy kiszavazzák.
Utolsó leheletéig küzdött e határozat ellen, de pozícióját többé nem volt képes visszanyerni. Annyit megengedtek neki, hogy még több évig éljen otthonában, a Siló Házban - míg 1907. március 9-én el nem költözött az örökkévalóságba. V. V. Barnes bíró ekként számolt be haláláról:
„John Alexander a földön töltött utolsó éjszakáján szellemében újra itt állt ezen az emelvényen, s népe egybegyűlt sokaságához szólott. Egész éjjel prédikált - azt gondolta-, hogy ezrek előtt hirdeti az evangélium üzenetét.
Amint e régi igazságokat szólta... időnként elszunnyadt, de időről időre fölébredt, s akkor újra prédikált. Amikor a pirkadat lénye derengeni kezdett, életében utoljára dicséretet énekelt - ‘A kereszt katonája vagyok’ címűt. A jelenlévők azt figyelték, mik lesznek utolsó szavai. Ezt mondta: ‘Eljött a millennium; ezer évre visszatérek.' Ezek voltak utolsó szavai; a legutolsó mondat, amit kiejtett a száján."
Hogyan végződhetett ilyen szomorúan egy oly nagyszerű életút? Vajon kaphatunk választ erre a kérdésre? A válasz - újra csak ez a véleményem - a következő: a szellemi elvek félreértése miatt. Dowie-t Isten küldte Chicago városába. Amíg ott élt, és küldetését teljesítette, a fejedelemségek és hatalmasságok nem árthattak neki. De a hatalom iránti vágynak engedve elhagyta a várost, s ezzel szabad kezet adott az ördögnek, hogy tönkretegye őt. Amikor elhagyta azt a helyet, amelyhez elhívása kötötte; az ellenség becsapta, majd lerombolta az egész világra kiterjedő befolyását; megölte egyik családtagját, tönkretette házasságát - s miután testét megverte a betegség „összes létező fajtájával”, magát Dowie-t is elpusztította.
Hűségesnek kell lennünk ahhoz az eredeti tervhez, amelyet Isten az életünkre szabott, mert ez szabadítja föl a kenetet. Engednünk kell, hogy Ő határozza meg: milyen úton-módon teljesedjék be ez a terv. Dowie-nak talán gyülekezeteket és bibliaiskolákat kellett volna építenie egy egész város helyett. Áldásos befolyása alatt így ezrek és ezrek nőttek volna föl a szolgálatra. Mindennek ellenére Dowie békességben költözött az Úrhoz. Akik vele voltak végső óráiban, azt állítják: korábbi éveinek hite még egyszer felcsillant. Sokan pedig arról beszélnek, hogy szelíd, szeretetteljes emberré vált, s mintha mázsás súlyok emelkedtek volna fel róla. Sión Városa ma is áll Illinoisban, de testületi vezetés irányítja, mondván, hogy „senki sem léphet egymaga Dr. Dowie nyomdokaiba.”
Peter Horrobin - Hogyan lépnek be a démonok 13.
Eretnek hitbeli felfogások
Az eretnek hitbeli felfogások és a hamis vallások közötti határvonal nagyon vékony, de azért felismerhető. Például: számomra teljesen egyértelmű, hogy a szabadkőművességet a hamis vallások közé kell sorolni (a szabadkőművesség egy olyan istent imád, amelynek neve: Jahbulon, tartalmazza Baál, valamint a termékenység egyiptomi istennőjének nevét!), a Jehova tanúi, a mormonizmus és sok egyéb hamis vallás közé. Viszont nem szívesen sorolnék a hamis vallások közé olyan keresztény szervezeteket, amelyek nem fogadják el az ige tekintélyét, viszont a kereszténység fő irányvonalát képező többséghez tartoznak.
Láttuk, hogy az az elképzelés, hogy a keresztények nem lehetnek démonizáltak, egy démonok által előidézett megtévesztés, amelynek az a célja, hogy az embereket az ellenség kötelékeiben tartsa és megfossza őket a szabadulás általi gyógyulás reménységétől. Ha nem ismerjük fel az ellenség módszereit, akkor védekezni sem tudunk a támadásai ellen. Vannak azonban más hamis hitek is, ezek egy része széles körben elterjedt, amelyekre ebben a vonatkozásban szintén fel kell hívnunk a figyelmet.
Ennek a könyvnek a céljaiból úgy határozom meg az eretnek keresztény hitbeli felfogásokat mint a hitnek egy olyan aspektusát, amelyről a szolgálatunk során megállapítottuk, hogy jogokat biztosítanak vallásos démoni szellemeknek és amelyektől aztán az embereknek szabadulásra van szükségük. Elismerem, hogy ez a meghatározás a gyakorlati tapasztalatokra épül, viszont rendkívüli jelentőségű, különösen akkor, ha megértjük azt, hogy hatalmas mennyiségű gyakorlati tapasztalatról van szó, amelyre sok-sok olyan ember tett szert, akik a keresztény szolgálat különféle területein tevékenykednek, szerte a világon.
Ha egy hitbeli felfogás jogokat ad egy gonosz szellemnek (vagyis démoni belépési ponttá válik), és nem a Szent Szellem kenete számára nyitja meg az ajtót, akkor meglehetősen szilárd alappal rendelkezünk ahhoz, hogy megkérdőjelezzük annak a felfogásnak az eredetét és természetét. Magától értetődik, hogy résen kell lennünk a megtévesztéssel szemben, mert a Sátán arra törekszik, hogy megtévessze a Krisztus testét ezekben a kérdésekben. Ezért hangsúlyozom, hogy mindaz, amiről itt írok, nem egyetlen embernek a tapasztalata, aki valamiféle szellemi elszigeteltségben tevékenykedik, és aki ezért ki van téve a megtévesztés veszélyének. Ezt a tapasztalatot sok ember felé végzett szolgálat eredményeként szűrtük le és információinkat sok különféle forrásból és szolgálattól gyűjtöttük össze.
A következő oldalakon részletesen megvizsgálok olyan hitbeli felfogásokat, amelyek az igére, a Szent Szellem ajándékaira, a keresztségre és az univerzalizmusra vonatkoznak. Van még sok más olyan felfogás, amelyre érdemes lenne felhívni a figyelmet, de miután a kedves olvasó megtanulta felismerni az alapelveket, saját maga is felismerheti az egyéb eretnekségeket. Például a Jézus második eljövetelével, a teremtéssel, a mennyel és a pokollal, a szentségekkel, a felszenteléssel stb. kapcsolatos olyan hitbeli felfogások, amelyek ellentétesek az ige átfogó tanításával, elkerülhetetlenül démoni belépési pontoknak fognak bizonyulni azoknak a számára, akik ezeket a nézeteket képviselik. Nagyon oda kell figyelnünk arra, nehogy felfogásunk és gyakorlataink fontosabbakká váljanak mint a Jézussal való személyes kapcsolatunk vagy Isten igéjének tekintélye. Miután valaki igazságként elfogadott valamilyen igeellenes nézetet, nyitva áll az út a megtévesztés szelleme számára, hogy belépjen az elméjébe és még jobban eltérítse őt az igazságtól és egyre jobban megtévessze.
2013. június 18., kedd
Reinhard Bonnke - Napi gondolatok
Fel szokták tenni nekem a kérdést, hogy miért engedem meg, hogy nők is prédikáljanak az összejöveteleinken. Erre mindig ezt az egyszerű választ adom: „Ha, tegyük fel, fuldokolnék a tengerben, engem nem érdekelne, hogy aki utánam dobja a mentőövet az férfi, vagy nő.” Az evangelizálás is egy mentőakció, és Isten mindnyájunkat hív, hogy részt vegyünk benne. Én ezt teszem, minden erőmmel; és inkább szeretnék egyetlen lelket megnyerni, mint ezer vitát! Egyetértesz? REINHARD BONNKE
A korral nem jár együtt a kenet csökkenése. Isten nem úgy néz a nyugdíjasokra, mint akik már lefelé mennek a térképről - nem, ő feltölti őket Szent Szellemével, hogy továbbra is az ő elhívásában és akaratában járhassanak. Folytasd a járásodat Jézussal! Isten továbbra is áldani és használni fog! REINHARD BONNKE
Isten Igéje - az öröm forrása. A keresztények tudják, minek örülnek. A Szent Szellem nem boldogság-szérumot fecskendez belénk, hanem a Biblia igazságaira vezet el minket, és ez az, ami lángra lobbantja a szívünket. Legalább kétszáz alkalommal szólít fel minket a Szentírás az örvendezésre. Pál a filippibelieknek azt írja, „Mindenkor örüljetek!”, és jó okokat sorol fel rá, hogy miért: maga az Úr az örömünk legfőbb oka; ő minden gyönyörűség, szeretet és boldogság forrása és eredője. Nélküle az életünk napjai értelmetlenül hullanának le falinaptárunk lapjairól, mint ősszel az elsárgult levelek a fákról, vele viszont minden egyes napunk telve lesz Isten ránk figyelésének sok-sok bizonyítékával. Jézussal minden nap öröm! REINHARD BONNKE
A korral nem jár együtt a kenet csökkenése. Isten nem úgy néz a nyugdíjasokra, mint akik már lefelé mennek a térképről - nem, ő feltölti őket Szent Szellemével, hogy továbbra is az ő elhívásában és akaratában járhassanak. Folytasd a járásodat Jézussal! Isten továbbra is áldani és használni fog! REINHARD BONNKE
Isten Igéje - az öröm forrása. A keresztények tudják, minek örülnek. A Szent Szellem nem boldogság-szérumot fecskendez belénk, hanem a Biblia igazságaira vezet el minket, és ez az, ami lángra lobbantja a szívünket. Legalább kétszáz alkalommal szólít fel minket a Szentírás az örvendezésre. Pál a filippibelieknek azt írja, „Mindenkor örüljetek!”, és jó okokat sorol fel rá, hogy miért: maga az Úr az örömünk legfőbb oka; ő minden gyönyörűség, szeretet és boldogság forrása és eredője. Nélküle az életünk napjai értelmetlenül hullanának le falinaptárunk lapjairól, mint ősszel az elsárgult levelek a fákról, vele viszont minden egyes napunk telve lesz Isten ránk figyelésének sok-sok bizonyítékával. Jézussal minden nap öröm! REINHARD BONNKE
Derek Prince - A váltság a kereszten 1.
A következőkben Jézusról, az utolsó Ádámról beszélünk. Az előző tanulmányban kifejtettük, hogy Jézus egyik fő címe: Ádám fia, utolsó Ádám. Ő a saját választásából minden szempontból azonosult az ádámi nemmel. Nem az angyalok természetét vette magára, hanem Ábrahám leszármazottaiét. Ábrahámon keresztül Ádám leszármazottja lett. Ő lett a megváltónk, aki felvette a természetünket és a helyünkbe lépett. Mindez a kereszten érte el a tetőpontját. Ez az Ésaiás 53-ban szerepel. Az Úr ráhelyezte mindannyiunk vétkét, és lázadásunk minden következményét. Jézus, Isten Fia magára vette mindazt a gonoszt, ami igazság szerint Ádám fiait illette meg, hogy viszonzásképpen Ádám fiai megkaphassák mindazokat a jókat, amik örökkévaló jogon Jézuséi, Isten Fiáéi. A kereszt volt a váltság helye. Jézus magára vette a rosszat, hogy a hívő megkaphassa viszonzásképpen a jót. Az előző tanulmányban elkezdtük megvizsgálni a váltság néhány szempontját, ezt folytatjuk ebben a tanulmányban.
Ésaiás 1,5: Miért ostorozzalak tovább, holott a bűnt növelitek? Minden fej beteg, és minden test erőtelen.
A probléma, ahogyan mondtam, a lázadásban van (az angol fordításban ez a szószerepel), és ennek eredménye jelenik meg nagyon élénken az emberi test képében: "minden fej beteg, és minden szív erőtelen". Ez Izrael népe, ahogy Isten látta őket. Minden vallásosságuk, templomi istentiszteletük és áldozatuk ellenére teljesen romlottak, romlott közösség, romlott társadalom. Gyakran gondolok erre a keresztény egyházzal kapcsolatban, a himnuszéneklőkre, a templomba járókra. Úgy gondolom, hogy ahogy Isten ránéz ezekre a gyakorló keresztényekre, ugyanúgy látja őket, ahogyan látta Izraelt. Az Ésaiás 1-ben látjuk, hogy Izrael azt gondolta, hogy ők a törvény megtartói, az igaz Isten ismerői. Büszkék voltak vallásukra, áldozataikra, és teljesen elfogadhatatlan volt számukra, hogy Isten ítéletét hallják. Minden vallásosságuk ellenére szívük nem volt belül Isten felé lágy. Lázadók voltak a mindenható Isten felé, és ez a kétség minden árnyéka nélkül igaz a gyakorló keresztények millióira is, akik hitben lázadók.
Isten így mutatja be a lázadás következményeit: "Minden fej beteg és minden szív erőtelen." Angolban "az egész fej, az egész szív" szerepel (Ésaiás 1,6).
Emlékszem egy nap, amikor olvastam ezt a verset, gondolkoztam Izraelről és arról, hogy ez egy kép az Isten elleni emberi lázadásról, hirtelen a Szent Szellem megmutatta nekem, hogy valami több ez: Jézus Krisztus a kereszten.
Mert Jézus lett azonos minden gonoszsággal és lázadással. Ha újra átnézzük a kép minden részletét, látjuk, hogy Jézusról szól a kereszten. Az egész fej beteg, az egész szív erőtelen és tetőtől talpig nincs a testben épség. Csak seb, dagadás és kelevény. Ez egészen pontos leírása Jézusnak a kereszten. Ne hagyjátok, hogy megcsaljanak csinos vallásos képek. Jézus nem volt csinos.
Ésaiás 1,5: Miért ostorozzalak tovább, holott a bűnt növelitek? Minden fej beteg, és minden test erőtelen.
A probléma, ahogyan mondtam, a lázadásban van (az angol fordításban ez a szószerepel), és ennek eredménye jelenik meg nagyon élénken az emberi test képében: "minden fej beteg, és minden szív erőtelen". Ez Izrael népe, ahogy Isten látta őket. Minden vallásosságuk, templomi istentiszteletük és áldozatuk ellenére teljesen romlottak, romlott közösség, romlott társadalom. Gyakran gondolok erre a keresztény egyházzal kapcsolatban, a himnuszéneklőkre, a templomba járókra. Úgy gondolom, hogy ahogy Isten ránéz ezekre a gyakorló keresztényekre, ugyanúgy látja őket, ahogyan látta Izraelt. Az Ésaiás 1-ben látjuk, hogy Izrael azt gondolta, hogy ők a törvény megtartói, az igaz Isten ismerői. Büszkék voltak vallásukra, áldozataikra, és teljesen elfogadhatatlan volt számukra, hogy Isten ítéletét hallják. Minden vallásosságuk ellenére szívük nem volt belül Isten felé lágy. Lázadók voltak a mindenható Isten felé, és ez a kétség minden árnyéka nélkül igaz a gyakorló keresztények millióira is, akik hitben lázadók.
Isten így mutatja be a lázadás következményeit: "Minden fej beteg és minden szív erőtelen." Angolban "az egész fej, az egész szív" szerepel (Ésaiás 1,6).
Emlékszem egy nap, amikor olvastam ezt a verset, gondolkoztam Izraelről és arról, hogy ez egy kép az Isten elleni emberi lázadásról, hirtelen a Szent Szellem megmutatta nekem, hogy valami több ez: Jézus Krisztus a kereszten.
Mert Jézus lett azonos minden gonoszsággal és lázadással. Ha újra átnézzük a kép minden részletét, látjuk, hogy Jézusról szól a kereszten. Az egész fej beteg, az egész szív erőtelen és tetőtől talpig nincs a testben épség. Csak seb, dagadás és kelevény. Ez egészen pontos leírása Jézusnak a kereszten. Ne hagyjátok, hogy megcsaljanak csinos vallásos képek. Jézus nem volt csinos.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)