Reinhard Bonnke - Napi gondolatok

Az emberek gyakran kérdezgetik, miért engedi meg Isten a szenvedést. Isten nem engedi meg a szenvedést. Vajon az orvost hibáztathatjuk-e azért, hogy megengedi a betegséget, vagy a rendőrt, hogy megengedi a bűntettet? Isten ellene van a betegségeknek és általában a gonosz erők munkájának. Éppen azért küldte a Földre Jézust, hogy lerombolja az ördög munkáit - és Jézus is ezzel a feladattal küldte a tanítványait a világba: „betegekre teszik a kezüket és azok meggyógyulnak”. Micsoda fantasztikus, törődő Isten, aki áldani akar! REINHARD BONNKE


Hadd mondjak el most egy példázatot! Hívjuk hősünket Jánosnak. János egy nagy kétemeletes házban lakik, emeletenként öt-öt szobával. Egy nap udvarias kopogást hallott a bejárati ajtón. János kinyitotta, és lám, Jézus állt az ajtó előtt. „Ó, Jézus! Fáradj be, kérlek! - mondta János, a házam legszebb szobáját adom neked - az emeletit.” Nos, Jézus úriember, így azt mondta: „Köszönöm.”
Másnap reggel valaki erősen dörömbölt a bejárati ajtón. Mikor János kinyitotta, hát kit lát? A Sátánt. „Nem, - kiáltja János, nem akarlak beengedni!” De a Sátán azt mondta: „Már bent is vagyok!” - és próbálta benyomni az ajtót. Szörnyű kísértésekkel támadta. Éjfél körül János nagy nehezen kiszorította a Sátánt az otthonából. Akkor elgondolkodott: „Várjunk csak, Jézusnak a legszebb szobámat adtam, mégsem jött le segíteni!” Amikor ezt elpanaszolta Jézusnak, ő ezt mondta: „Nézd, tíz szobádból egyet adtál át nekem...” János lerogyott a térdeire, és ezt válaszolta: „Látom már, hogy mi volt a hiba. Elnézést. Legyen fele-fele!” Jézus úriember, így elfogadta.

Másnap megismétlődött az előző napi küzdelem. A Sátánnak valahogy sikerült bejutnia, és egész nap dúlt a küzdelem. János teljesen kimerült. „Miért nem segítettél ma sem?” Az Úr azt válaszolta: „Fiam, miért nem adod át nekem mind a tíz szobádat, és a helyett, hogy én vagyok nálad, te lennél nálam?” János összetört. Kihúzta a nadrágzsebéből a bejárati ajtó kulcsát, és átadta Jézusnak. Most már mindent átadott.

Másnap reggel, még hajnali szürkületkor, hallja ám János, hogy valaki olyan hangosan zörget a bejárati ajtón, hogy szinte belerendül a ház. Ijedten ugrott fel az ágyából, és sírva mondta: „Ó, megint az ördög az!” Akkor hirtelen lépések zaját hallotta - ezúttal házon belülről. Jézus ment a bejárati ajtóhoz teljes dicsőségében és hatalmában, kezében a kulccsal. Most már az ő feladata ajtót nyitni. Jánost roppantul izgatta a dolog kimenetele, így közvetlenül Jézus mögé állt, amikor az szélesre tárta a bejárati ajtót. Ki állt az ajtó előtt? A Sátán, természetesen. De mikor meglátta, hogy Jézus áll vele szemben, egyre mélyebbre hajolt, úgy makogta: „Bocsánat, eltévesztettem a házszámot!”
Sokan átadnak Jézusnak a tízből kilenc szobát, és a tizedik ajtajára kiírják: „Belépni tilos!” Ebben a szobában dédelgetik titkos bűneiket és élik a kettős életüket. Nem csoda, ha nem győztesek. Énekeld a szíved mélyéről, amint a híres ének szövege mondja: Jézusnak átadok mindent...átadok MINDENT, neked, Istenem és Megváltóm, átadok mindent. Áldjon az Úr! REINHARD BONNKE.

Rodney H. Browne - TIZENKÉT KÖTELESSÉGÜNK ISTEN IGÉJÉVEL KAPCSOLATBAN 3.

8. Isten Igéje után vágyakozni kell

 

1 Péter 2:1-3 - Levetvén azért minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irigykedést és minden rágalmazást. 2 Mint most született csecsemők, a tiszta, hamisítatlan tej után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek; 3 Mivelhogy ízleltétek, hogy jóságos az Úr.

 

Zsoltár 119:72 - A Te szádnak törvénye jobb nékem, mint sok ezer arany és ezüst.

 

Zsoltár 119:92-93 - Ha nem a Te törvényed lett volna az én gyönyörűségem, akkor elvesztem volna az én nyomorúságomban. 93 Sohasem feledkezem el a Te határozataidról, mert azok által elevenítettél meg engem.

 

Zsoltár 119:97 - Mely igen szeretem a Te törvényedet, egész napestig arról gondolkodom!

 

Zsoltár 119:103 - Mily édes az én ínyemnek a Te beszéded; méznél édesebb az az én számnak!

 

Zsoltár 119:127 - Inkább szeretem azért a Te parancsolataidat, mint az aranyat, mint a legtisztább aranyat.

 

Zsoltár 119:174 - Uram! Vágyódom a Te szabadításod után, és a Te törvényed nékem gyönyörűségem.

 

9. Isten Igéjét változtatás nélkül kell elfogadni

 

V. Mózes 4:2 - Semmit se tegyetek az Igéhez, amelyet Én parancsolok néktek, se el ne vegyetek abból, hogy megtarthassátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, amelyeket Én parancsolok néktek.

 

V. Mózes 12:32 - Mindazt, amit Én parancsolok néktek, megtartsátok, és aszerint cselekedjetek: semmit ne tégy ahhoz, és el se végy abból!

 

Példabeszédek 30:6 - Ne tégy az Ő beszédéhez; hogy meg ne feddjen téged, és hazug ne légy.

 

Jelenések 22:18-19 - Bizonyságot teszek pedig mindenkinek, aki e könyv prófétálásának beszédeit hallja: hogy ha valaki ezekhez hozzátesz, e könyben megírt csapásokat veti Isten arra; 19 és ha valaki elvesz e prófétálás könyvének beszédeiből, az Isten annak részét eltörli az élet könyvéből és a szent városból, és azokból, amik e könyben megírattak.

 

10. Isten Igéjét prédikálni kell

 

Márk 16:15 - És monda nékik: Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek.

 

Róma 10:14 - Mimódon hívják azért segítségül azt, akiben nem hisznek? Mimódon hisznek pedig abban, aki felől nem hallottak? Mimódon hallanának pedig prédikáló nélkül?

 

2 Timótheus 4:2 - Hirdesd az Igét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással.

 

11. Isten Igéjét tanítani kell

 

V. Mózes 6:7 - És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz.

 

V. Mózes 11:19 - És tanítsátok meg azokra a ti fiaitokat, szólván azokról, amikor házadban ülsz, mikor úton jársz, mikor fekszel és mikor felkelsz.

 

Máté 28:19-20 - Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevében, 20 Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit Én parancsoltam néktek: és ímé Én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!

 

12. Isten Igéjét el kell hinni

 

Márk 1:14-15 - Minekutána pedig János tömlőcbe vettetett, elméne jézus Galileába, prédikálmán az Isten országának evangéliumát, 15 És mondván. Beteljesedett az idő és elközelített az Istennek országa; térjetek meg és higyjetek az evangéliumban.

 

Apostolok Cselekedetei 4:4 - Sokan pedig azok közül, kik hallgatták az Igét, hittek; és lett a férfiak száma mintegy ötezer.

 

Róma 1.16 - Mert nem szégyenlem a Krisztus evangéliumát; mert Istennek hatalma az minden hivőnek üdvösségére, zsidónak először meg görögnek.

 

Róma 10:17 - Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által.

Szlovák konferencia, Igét hirdet Németh Sándor

Derek Prince - Jézus megízlelte a halál minden szakaszát 5.

A következő fázisa a halálnak, amit megemlítettem, a fizikai halál. Most visszatérünk a Máté 27,50-re:

"Jézus pedig ismét nagy fennszóval kiálta, és kiadá a szellemét."

Abban a pillanatban elválasztódott a testétől; ez a fizikai halál. A belső szellemi elem elválasztódása a fizikai testtől. Elolvastam a három evangéliumban azokat a szavakat, amelyeket használnak Jézus halálára. Nagyon érdekes, hogy az egyik evangélium azt mondja, hogy kilehelte a szellemét. Ez egy fizikai szempont. Máté azt mondja, hogy kiadá a szellemét. De úgy gondolom, hogy Jánosé a legkifejezőbb: "átadá a szellemét”. Három különböző szót használ az Ige. Egy másik igehelyen azt mondja: "a kezedbe ajánlom a szellememet".

Szabadulásnál is ezért kell lehelni, mert a démonok is így mennek ki az emberből. De ezt csak a kegyelem állapotában tudod megtenni. Meg kell kötözni, elszakítani magad tőle és kilehelni, de úgy, hogy otthon ne legyen botrány belőle. Lenyeléssel jutnak be és kileheléssel lehet megszabadulni tőlük. Érezhetsz bizonyos furcsa ízeket (paráznaság) vagy akár hangszínváltozást is okozhat a démonok jelenléte. Nem feltétlenül azt jelenti, hogy benned van, lehet hogy csak a környezet olyan. Ellen kell állni szellemben és kifújni egy tiszta levegőjű helyen.

Jézusnak a szelleme ezen a ponton el volt választva a testétől. A fizikai halál megtörtént.

Ahogyan már előzőleg rámutattam, a fizikai halál nem változás. Semmi nem változik meg a fizikai halállal, csak két dolog elválik egymástól. A valóságos halál (az Istentől való elszakadás értelmében) a szellemi halál és a végső elűzetés Isten jelenlétéből; a második halál. A fizikai halál az, amit látunk. Ez a nyilvánvaló megtörténése az érzékek világában az elválasztódásnak. Amikor Jézus szelleme elhagyta a testét a kereszten, a testet levették a keresztről, gyolcsba takarták, és sírba helyezték, és ott feküdt péntek délutántól vasárnap kora hajnalig.

Az Ige azt mondja, hogy pihent a teste, de szellemének még sok mindent be kellett töltenie. Az Ige egészen világossá teszi, hogy Jézus szelleme leszállt a Hádészba, a Seolba, a föld alatti szintre, ahol a gonoszok vannak bebörtönözve és várják az ítéletet. Az igazak szellemei is várakoztak, hogy Jézus eljöjjön, és kihirdesse a foglyoknak a szabadulást. Néhányan talán nem ismeritek ezt, de az elmúlt hetek alatt ezen gondolkoztam, és ezt olyan módon kezdtem látni, ahogy még soha. Olyan világos lett számomra, mintha valamit az utcán látnék. Ha látni akarjuk azt a munkát, ami megtörtént a kereszthalál után, azt nem találjuk meg az evangéliumban. Az evangélium a legtömörebb gondolatokat tartalmazza: a "megfeszítették Őt", "kibocsátá szellemét" - ennyit mond. De ha ehhez a történelmi tényhez hozzákapcsoljuk a zsoltárokat és a prófétákat, teljes kinyilatkoztatást kaphatunk, és meglátjuk, mi történt Jézussal, mialatt függött a kereszten, miután szelleme elhagyta testét és a Seolba távozott. A Seol héber szó, ugyanaz a görögben a Hádesz, amely a föld alatti helyet jelenti, ahol az elköltözöttek szellemei és lelkei várakoznak. Ott tartják őket a végső ítéletig. Ne téveszd össze a Hádeszt, a Seolt, a tűz tavával. Az egészen más. Az a gyehenna. A tűz tava egy olyan hely, ahová senkit nem küldenek a végső ítélet előtt. Addig függőben van az ítélet, az elköltözöttek lelkei be vannak börtönözve a Hádészba, vagy Seolba.

A Seol földrajzi hely, mint pl. Szibéria, vagy Florida, és valahol a föld mélyében van. Fölöttünk a menny, alattunk a pokol. Ez nem feudalista bolondság. Ha istenfélelemben akarunk élni, szó szerint kell hinnünk a Bibliát. A tisztítótűz vagy purgatórium sehol sem található a Bibliában. Van viszont "tűznek tava", ahová a gonoszok jutnak az örök ítélet után, van Jézus tekintetének is tüze, de tisztítótűz nincs az Igében. A tisztítótűz tulajdonképpen az ördög nagy trükkje, hogy elvegye a földi emberi élet értékét, mert akik a purgatóriumban hisznek, gyakran mindent megengednek maguknak gondolván, hogy majd ott letisztulnak.

R. Liardon - Maria Woodworth-Etter 12.

Etter testvérnő legyőzhetetlen erővel haladt előre az ellene jövő támadásokkal szemben is. Még ha életveszélyesen megfenyegették is, nem hagyta el a várost, csak mikor már befejezte ott a munkát. Nem félt az ismeretlen veszélyektől, mert tudta, hogy az Úr harcol érte. Többször megtörtént, hogy huligánok mentek be az összejöveteleire, akiket azért fizettek le, hogy szétzüllesszék a közösséget. Mások saját elhatározásukból jöttek. Egyszer így írt erről:

„Nagy veszélyek között voltam. Gyakran nem tudtam, mikor fognak rám lőni, a pulpitusnál-e, vagy amikor az összejövetelre megyek, illetve onnan jövök... De megmondtam, hogy soha nem fogok elfutni vagy kompromisszumot kötni. A Úr mindig rám fogja he­lyezni hatalmas erejét, elvesz minden félelmet, és olyanná tesz engem, mint egy óriás... Ha bárhogyan is megpróbálnának rám lőni vagy megölni engem, halál­lal sújtana le az Úr rájuk, és ezt néha meg is mond­tam nekik."

Egy alkalommal például egy ember azzal a szándékkal jött el az összejövetelre, hogy véget vet ennek az egésznek. Néhány méterre megközelítette a színpadot, és elkezdett trágárságokat és átkokat kia­bálni. Ekkor hirtelen a nyelve nem engedelmeskedett többé. Olyan volt, mintha valami „ismeretlen erő megmarkolta volna a hangszála­it”. Úgy tűnt, mintha Maria teljesen megfeledkezett volna a férfi jelen­létéről, mivel Isten Szelleme teljesen megvédte. Amikor később két nagyobb újság is az élményeiről faggatta ezt a megrendült férfit, ennyit válaszolt: „Menjenek el és nézzék meg maguk!"

Mariát négyszer tartóztatták le szolgálata alatt, de három idézés nem került a bíróság elé. New England volt az egyedüli hely, ahol a le­tartóztatást követően bíróság elé is állították. A tárgyaláson a Massachusett állambeli Framinghamben azzal vádolták, hogy enge­dély nélkül használt orvosságot, és hipnotizálta az embereket. A tár­gyalás végeredményben látványos módon mozdította elő Krisztus ügyét. Sokan tanúskodtak Maria mellett, és elmondták a személyes bizonyságaikat, amelyeket az Ap. Csel.-ben leírtakhoz lehetne hasonlíta­ni. A Bethel bibliaiskola alapítója, E. W. Kenyon is bizonyságot tett. Kenyonnak később nagy gyógyító és tanító szolgálata bontakozott ki.
Nagyon termékeny szerző volt, akinek könyveit a mai napig is hasz­nálják egyes bibliaiskolákban.

Maria szerette a különböző kultúrákat, s ez faji nézeteltérésekhez vezetett. Ugyanúgy szerette a feketéket és az indiánokat, mint a fehér embereket. Sokszor prédikált fekete gyülekezetekben, segítette a pré­dikátoraikat és az összejöveteleiket. Saját költségén heteket töltött el egy indián rezervátumban. Minden társadalmi réteget szívesen látott otthonában - szegényt és gazdagot egyaránt. Etter testvérnő mind­nyájukat szerette.

Dave Hunt - Tévedhetetlen eretnekek? 8.

896-ban VI. István (896-7) kiásatta az előző pápa, Formosus (891-6) holttestét nyolc hónappal annak eltemetése után. A tetemre feladták egykori pápai öltözékét, felültették a tanácsteremben levő trónszékre, bírósági pert folytattak ellene és bűnösnek találták abban, hogy császárrá koronázta Nagy Károly számos törvénytelen leszármazottainak egyikét. Pedig több olyan pápa is volt, aki maga is az előző pápa törvénytelen fiaként került trónra. Így tehát jogtalanul formáltak igényt Péter apostol állítólagos trónszékére, tehát az apostoli tekintélyt aligha adhatták tovább utódaiknak.

Miután VI. István pápa elítélte Formosust, vagyis a tetemét, a pápa holttestét levetkőztették, jobb kezének három ujját, amivel az áldást osztotta, levágták, és ami megmaradt belőle, a kint lévő tömegnek dobták. A csőcselék aztán végigvonszolta azt az utcákon, és végül bedobta a Tiberisbe. Halászok temették el tisztességes módon. VI. István ezután Formosus összes rendelkezését érvénytelennek minősítette, és ezzel - még a mai napig is fennálló - komoly problémát okozott a római katolikus egyháznak.

Formosus sok papot és püspököt szentelt fel, akik aztán ugyanígy szenteltek fel másokat, és így tovább. Tehát létezik egy nyitott és megoldatlan kérdés: ma melyik pap, püspök stb. tartozik ahhoz a vonalhoz, akiket Formosus szentelt fel hiteles apostoli hatalom nélkül? És mi van azokkal, akiket a többi eretnek pápa szentelt fel? Mit lehet kezdeni azzal a ténnyel, hogy Formosus is ott szerepel Krisztus helytartóinak hivatalos vatikáni listáján, akárcsak az a pápa, aki kiásatta
Formosus holttestét, és halála után elítélte?

III. Sergius pápa egyetértett VI. Istvánnal abban, hogy az eretnek pápák összes intézkedését érvénytelennek kell tekinteni - ami természetesen csak annak fényében logikus, hogy az eretnekség következménye az automatikus exkommunikáció, mint ahogy ezt már korábbán megállapítottuk. IV Pál pápa enciklikájában, a Cum ex Apostolatus officio-ban „a pápai hatalommal élve” kijelentette, hogy az eretnek pápák minden cselekedetét semmisnek kell tekinteni. Ez a tévedhetetlen kijelentés teljesen romba dönti az „apostoli utódlás” kérdését.

Hit Gyülekezete Marosvásárhely - Mennyei identitás

Reinhard Bonnke - Napi gondolatok

Soha ne kövess egy LEPARKOLT AUTÓT - se egy LEPARKOLT PÁSZTORT, mert akkor sehova sem jutsz! Jézus azt mondja: „KÖVESS ENGEM...”. REINHARD BONNKE

Amikor földrengés rázta meg a filippi börtön falait, a börtönőr így kiáltott Pálékhoz: „Uraim, mit kell tennem, hogy üdvözüljek?” Pál nem visszakérdezett, hogy „Te mit gondolsz? Van valami ötleted?”, hanem egy igen határozott állítást tett: „Higgy az Úr Jézus Krisztusban, és üdvözülsz!” Az evangélium ISTEN ÜZENETE, és nem keresztény vélemény. REINHARD BONNKE

Sok egyházi szolgáló és orvos elutasítja az isteni gyógyulást. Azokat állítják például, akik úgymond „becsapva érzik magukat”, mert nem gyógyultak meg, vagy akik nem éltek át azonnali gyógyulást. Nagyvonalúan eltekintenek attól a ténytől, hogy nagyon sokan az orvosokban is csalódnak. Talán nem túlzás azt állítani, hogy többségében olyanok nyugszanak a temetőkben, akik előbb orvosoknál próbálkoztak, de senkinek - nekem sem - még csak eszébe sem jut e miatt azt követelni, hogy minden gyógyító intézményt csukjanak be. Azonban jó néhány egyházi szolgálóval találkoztam, aki ellenzi az isteni gyógyulást pusztán azért, mert nem mindenki gyógyul meg, és ezért egyáltalán nem is imádkozik a betegekért. Így viszont mindenki beteg marad! Hol marad hát a könyörület, hol marad az engedelmesség a Szentírásnak? Jézus egészen világosan mondta: „Betegekre vetik a kezüket, és azok meggyógyulnak” (Márk 16). Engedelmeskedjünk neki, és a többit bízzuk Jézusra! REINHARD BONNKE

David Wilkerson - Az Újszövetség szabadító hatalma 3.

A rabszolgává lett izraeliek már egyáltalán nem törődtek az Istennel kötött szövetséggel. Éveken át kiáltoztak és epekedtek, nagy szenvedéseken mentek keresztül, de nem ragaszkodtak többé Isten ígéreteihez. Természetesen mindent tudtak arról, amit Isten Ábrahámmal, az ő atyjukkal tett. Azt is tudták, hogy Jákob sokszor vette hasznát a szövetségnek. Tudomásuk volt arról, hogy Isten a szövetség révén szabadította meg Jákobot a fivérétől, Ézsautól. Tudták azt is, hogy azért ment Egyiptomba, mert a szövetség alapján ezt a parancsot kapta. Volt ismeretük arról is, hogy Jákob fia, József szintén a szövetség által került Egyiptomba, hogy előkészítse Izrael csodálatos szabadulását, nem pedig azért, hogy rabszolgák legyenek.

Ezek a patriarchák sosem feledkeztek meg arról a szövetségről, amelyet Isten kötött velük. Feltárult előttük annak valósága, hittek benne, és hivatkoztak rá. Idővel a nép mégis elfeledte azt a csodálatos üzenetet, amelyet Isten a szövetségben adott nekik. Nem törődtek a szövetséggel, és önelégültté váltak. Csak a testi örömöket keresték, és sosem távolították el szívükből a bálványimádást. Ezért maradtak rabszolgák, és nem győzhettek – annak ellenére, hogy a szövetség még mindig a rendelkezésükre állt.

Ábrahámnak a maga részéről két dolgot kellett tennie a szövetség érdekében. Először is feddhetetlenül kellett járnia Isten előtt. Másodszor pedig, hinnie kellett, hogy a mindenható Isten az ő pajzsa, őrizője és jutalmazója. Ábrahám mindkét dologban hűséges volt. Most pedig, amikor Isten az ő szolgájának utódaira tekintett, egy bűntől átitatott népet látott, amely lelki vakságban él, és mivel képtelen megszabadítani önmagát, egyre mélyebbre süllyed a reménytelenségbe. Elvesztették a reményt, mert nem tartották meg az esküjüket. Megfeledkeztek a szövetségről.

Isten mégis ezt mondta nekik: Nem feledkeztem meg a szövetségről, amelyet Ábrahámmal és gyermekeivel kötöttem. Most azért felkelek, és beváltom az ígéretemet. Habár ők elfeledték, amit mondtam nekik, én soha nem feledkezem el róla, és megszabadítom őket.

Amikor az Úr látta népe elnyomását, és meghallotta segélykiáltását, felkelt, hogy beteljesítse azt, amit a szövetségkötésben vállalt. „Le is szállok, hogy kimentsem őket Egyiptom hatalmából, és elvigyem őket arról a földről egy jó és tágas földre...” (2Móz 3,8) Isten teljesen kivette az ügyet Izrael kezéből, és maga vette kézbe. Tudta, hogy népe erőtlen, és nem képes magát megszabadítani. Megváltása csakis az ő kegyelméből és irgalmából történhet meg, a szövetség által. Ez az az igazság, amelyet teljesen magunkévá kell tennünk, ha meg akarjuk érteni az új szövetség célját. Isten esküvel fogadja, hogy saját kezébe veszi a dolgokat, mert egyedül hatalma képes arra, hogy kiszabadítson minket a bűn rabságából.

Jegyezzétek meg, kérlek: Isten nem azért szabadította meg Izraelt, mert kiváló nép volt. Kizárólag azért tette meg, mert szövetséget kötött Ábrahámmal. Izrael sohasem szabadulhatott volna meg, ha Isten nem tette volna meg a magáét a szövetségi megállapodás értelmében.

Sőt az Úrnak már terve is volt a nép megszabadítására. Kiválasztott és felkészített egy embert, aki majd kihozza az ő népét a szolgaságból (lásd a 2Móz 3,10-et). Mózes volt az, akit Isten akkoriban az ő népe szabadítójának jelölt ki.

Tom Marshall - Tisztességre teremtve 11.

4. Az emberek tisztelete azt is jelenti, hogy elismerjük jo­gu­kat arra, hogy:

a) Olyan döntéseket hozzanak, amelyekkel nem értünk egyet,
b) Elkövessenek olyan hibákat, amelyeket mi nem követnénk el,
c) Ragaszkodjanak nézeteikhez, amelyeket mi nem tudunk elfogadni, és
d) A saját lelkiismeretük szerint cselekedjenek.

Ezek a szempontok nagyon fontosak a keresztények közötti kap­cso­­la­tok­ban, és a szülőknek sem szabad megfeledkezniük róluk, ami­kor gyer­me­ke­ik elérik a felnőttkort.

5. Tiszteletünket fejezzük ki mások iránt azáltal, ha kö­vet­ke­ze­te­sen felelős személyeknek tekintjük őket, akik képesek saját életük irá­nyí­tá­sá­ra. Ebből az következik, hogy ha ké­pes­sé­ge­ik alatti tel­je­sít­ményt nyújtanak, valamilyen rossz, vagy veszélyes dologba ke­ve­red­nek, ak­kor szembesítjük őket ezzel a ténnyel. Ezzel a tettünkkel azt fe­jez­zük ki, hogy ér­té­ke­sebb­nek tartjuk őket annál, semhogy elnézzük, amint elrontják életüket, vagy megfosztják hi­te­les­sé­gé­től bi­zony­ság­té­te­lü­ket, mert nem számolnak le azzal a problémával, és azt is készek va­­gyunk kockáztatni, hogy megsértjük őket azzal, hogy szóba hozzuk eze­ket a dolgokat.

6. Ajándékainkkal nemcsak szeretetünket, hanem tiszteletünket is ki­fe­jez­het­jük. Az aján­dék mintegy záloga, szimbóluma egymás iránti tisz­te­le­tünk­nek, és annak az értéknek, amit a má­sik emberben látunk. Ezért van az, hogy felajánlásaink részei Isten imádatának: “Tiszteld az Urat a te marhádból, a te egész jövedelmed zsengéjéből”.

Dave Hunt - Tévedhetetlen eretnekek? 7.

A szent eretnek 

Katolikusok milliói, akik elől elrejtették a történelmi igazságot, tartják XXII. Jánost különlegesen szent embernek. Hát nem őt tisztelte meg a sok pápa közül a „Kármel-hegyi Miasszonyunk” ritkaságszámba menő személyes megjelenésével? János pápa megesküdött, hogy „Szűz Mária” jelent meg neki, hogy közölje vele a Nagy ígéretet: a halálukat követő szombaton személyesen fog lemenni a purgatóriumba, és viszi föl a mennybe mindazokat, akik nemcsak hogy megfelelnek bizonyos egyéb feltételeknek, de úgy haltak meg, hogy Szűz Mária barna skapuláréja volt rajtuk. Erre a különleges szombati kiváltságra támaszkodva, amit más pápák is megerősítettek, római katolikusok milliói hordták (és még ma is hordják) a Kármel-hegyi Miasszonyunk „barna skapuláréját”, mint a mennybe való bejutásuk biztosítékát.

Végül XXII. Jánost IV. Lajos német-római császár eretnekként elítélte, megfosztotta a tróntól, és egy másik pápát nevezett ki helyette. A pápaság megtisztítása azonban sok kellemetlenséget vont maga után, ugyanis nem sokkal azután, hogy az új pápa elfoglalta hivatalát, megjelent a színen a felesége. A császár gyorsan arra a meggyőződésre jutott, hogy XXII. János nem is volt azért olyan rossz, hiszen - ahogy Péter de Rosa cinikusan megjegyzi - Jánosnak, mint a legtöbb pápának, voltak ugyan törvénytelen gyerekei, de legalább a „házasság bűnét nem követte el”. Az ilyen szarkasztikus megjegyzés - bár katolikus
történésztől ered - először igazságtalannak tűnik, de sajnos megvan az alapja. A mai Egyházi törvénykönyv „botrányosnak” tartja, ha egy pap házas, ugyanakkor elnézőbb az olyan a bűnökkel szemben, amilyen például a kiskorúak szexuális zaklatása, a paráznaság vagy a homoszexualitás stb. Talán nem véletlen, hogy olyan sok pap ma is elesik ezekben.

Miután XXII. Jánost visszahelyezték hivatalába, olyan felháborító eretnek kijelentéseket tett, hogy csak halála mentette meg attól, hogy ismét el ne mozdítsák a pápaságból. Neve mégis ott szerepel Péter apostol állítólagos leszármazottainak hosszú listáján.

Derek Prince - Jézus megízlelte a halál minden szakaszát 4.

Habakuk próféta kiált Istenhez a szörnyű gonoszság miatt, ami körülötte van a földön, és azt mondja:

Habakuk 1,13: Tisztábbak szemeid, hogysem nézhetnéd a gonoszt, és a nyomorgatást nem szemlélheted: miért szemléled hát a hitszegőket? és hallgatsz, amikor a gonosz elnyeli a nálánál igazabbat?!

"Nézhetnéd a gonoszt" itt megint ugyanaz a szó van, a "vétek". Tehát Istennek el kell fordítani a szemét, be kell csuknia a fülét, amikor vétek van előtte. Nem tud ránézni. Isten szeme túl szent, hogy ezt nézze. Amikor Jézus vétekké, bűnné lett a kereszten, Isten elfordította a szemét és becsukta a fülét. Jézus elszakadt szellemileg az Atyától ezen a ponton. Ez volt az első szakasza a halálnak, amelyen minden bűnös átmegy.

Megjegyzés

Hogyan lehet felismerni azt, ha valaki szellemileg halott?

Az ilyen személy előtt nincs tekintélye az igazságnak, és döntéseiben figyelmen kívül hagyja az Igét. Nincs benne igazság utáni vágy és nem tud annak engedelmeskedni. Nincs vágya imádkozni, szolgálni, kényszeredetten foglalkozik az Igével, ezek a cselekedetek elvesztik számára az értelmüket és szépségüket. Bűnbocsánat után nagyon éhes az ember az Úr felé, az Igére. A halott szellemű emberből hiányoznak ezek a vágyak. Az ördög pedig gondoskodik arról, hogy legyenek helyettük más vágyak, kívánságok. Pál azt mondja; próbáljátok meg magatokat, hogy kegyelemben vagytok-e? Ha igen, akkor van egy ösztönző erő a gondolataidban, értékrendszeredben, és nem hagyod ki a döntéseidből Isten akaratát, hanem az az elsődleges számodra.

A szellemi halál nem azt jelenti, hogy az ember szelleme megsemmisül, hanem azt, hogy el van választva Istentől, és jönnek rá a démonok, a vágyak és a kívánságok és ezért az ember elkezd bűnös életet élni. Ilyenkor bűnbánatot kell tartani és kérni a megújító kegyelmet, hogy visszatérhess az Úrhoz.

Mindannyian tudjuk, hogy mit jelent ez. Elválasztva lenni az élettől, ami Istenben van, a bűn miatt, ami a szívünkben van. Azt hiszem, hogy mindnyájan tudjuk azt is, hogyan lehet egyesülni Istennel a megtérésben Jézus Krisztusban való hit által. Ez valóság.

David Wilkerson - Az Újszövetség szabadító hatalma 2.

A fontos kérdés az: Hogyan tudott Izrael annyi éven át ilyen leigázott és reménytelen állapotban élni, amikor Isten örökkévaló ígéretet tett, hogy óvja és védelmezi a népét? Sohasem érvénytelenítette a velük kötött szövetséget, egész idő alatt számíthattak volna rá. Akkor miért nem vették ezt figyelembe éveken át? Miért nem folyamodtak hozzá, miért nem ragaszkodtak Isten hihetetlen ígéreteihez?

Magatokban ezt gondolhatjátok: A válasz nyilvánvaló. Az Úr már előre világosan figyelmeztette Ábrahámot, hogy Izrael bizonyos időre szolgaságba kerül. – Isten igéje valójában ezt mondja: „Tudd meg, hogy a te utódaid jövevények lesznek egy olyan országban, amely nem az övék: rabszolgákká teszik és nyomorgatják őket négyszáz évig... Csak a negyedik nemzedék tér vissza ide, mert az emóriak gonoszsága még nem telt be” (l.Móz. 15,13.16).

Az Úr egyértelműen előre jelezte, hogy Izrael népe rabszolga lesz. Szenvedésük azonban nem volt előre elrendelt. Isten egyszerűen arról beszélt, amit előre tudott. Tudta, hogy Egyiptomban a bálványimádásuk miatt rengeteg csapás zúdul rájuk. Nem függesztette fel Izrael irányában a szövetség áldásait addig, míg a pogány nép „gonoszságának pohara” be nem telt. Egyiptomba sem azért küldte az izraelieket, hogy megfenyítse őket. Éppen ellenkezőleg, igéjében ezt mondja: azért küldte Jákobot Egyiptomba, „hogy maradékotok legyen a földön, és életben tartson benneteket nagy szabadítással” (lMóz 45,7).

Istennek sohasem volt az a szándéka, hogy az izraeliek rabszolgává legyenek; csupán előre jelezte a szolgaságot, amelyet a bűn hoz rájuk. Isten terve az volt, hogy hatalmas és erős néppé tegye őket, megóvja a bálványimádástól, és a maga népeként tartsa meg őket. Hogyan felejtette volna el hát a szövetséget, amelyet velük kötött? Egyszerűen szólva, elvakította a népet a bűn. Buja és érzéki bálványimádásba estek, és vakká váltak az Istennel kötött szövetséget illetően. Az Újszövetségben István ezt mondja Izraelről: „Sőt inkább hordoztátok a Mólok sátorát és a Romfa isten csillagát, azokat a képeket, amelyeket készítettetek, hogy leboruljatok előttük. Száműzlek ezért titeket Babilonon túlra” (ApCs 7,43).

Hit Gyülekezete Marosvásárhely - Harcos kereszténység

R. Liardon - Maria Woodworth-Etter 11.

Etter testvérnő életének ebben a szakaszában történt néhány üdítő esemény. Az új barátságok mellett sem akarta Isten, hogy a szolgálat terheit egyedül viselje. Beletelt ugyan egy kis időbe, de a válás után tíz évvel Maria megismerkedett egy nagyszerű emberrel, Sámuel Etterrel az arkansasi Hot Springsből, akinek személyében Isten tökéletes tár­sat szerzett neki. 1902-ben összeházasodtak. Etter testvérnő nagyon tisztelte ezt az úriembert, és gyakran úgy beszélt róla, mint „Isten ajándékáról”. Később így ír róla:

„A legkeményebb küzdelmekben is kiállt mellettem, és a házasságunk napjától fogva soha nem hátrált meg. Megvédi az Igét, az ajándékokat és a Szent Szellem munkáját, de nem akar semmi fanatizmust vagy bolondságot. Nem számít, mi az, amit kérek, hogy te­gye meg. Imádkozik, prédikál, énekel; és nagyon jó, hogy ott van az oltárnál. Az Úr tudta, mire van szük­ségem, és mindent megadott az Ő szeretete és gond­viselése által mind számomra, mind a munkám szá­mára. ”

Három évre rá, hogy hozzáment Sámuel Etterhez, Maria eltűnt a nyilvános szolgálatból, és hét évet visszavonultan élt. Soha nem adott magyarázatot erre a hosszú hallgatásra. Hét év múlva azonban, ami­kor visszatért, ugyanolyan erő volt benne, mint előtte, s ráadásul ott volt még a csodálatos férj szerető támogatása is. Sámuel Etter hűsé­gesen szerette, és gondot viselt rá. Segített az összejövetelek megszer­vezésében, gondoskodott Maria írásainak és könyveinek kiadásáról. Etter testvérnő több könyvet is kiadott szolgálata alatt:

1. Maria Beula Woodworth evangélista élele, munkája és tapasztalatai
2. Isten csodái Mrs. M. B. Woodworth-Etter 40 éves szolgálatán keresztül
3. Isten csodái és jelei Mrs. M. B. Woodworth-Etter 40 éves szolgálatán keresztül
4. Daloskönyv
5. Kérdések és válaszok az isteni gyógyulásról
6. A Szent Szellem cselekedetei (később Csodák és jelek naplója címen került kiadásra)

Ezek közül számos könyv több kiadást is megélt, és néhányat le­fordítottak más nyelvekre is. Annak ellenére, hogy manapság már a keresztény könyvek széles választékából vásárolhatunk, Etter testvérnő írásai a mai napig is nagyon nagy becsben állnak. Nekem például több ezer dollárt kínáltak fel a magángyűjteményemért, de az ajánla­tot így is elutasítottam. Szerintem pénzben felbecsülhetetlen az, amit Etter testvémő írt.

Tehát Sámuel Etter - férj, barát, kiadó, menedzser és segítő szol­gáló „Isten ajándéka” - békességet talált abban, hogy felesége szol­gálatát támogassa. Képességei ritka és figyelemre méltó embert sejtet­tek, ezért Maria szolgálatának szerves részévé vált, tulajdonképpen minden területen, egészen a tizenkét évvel későbbi haláláig.

Dave Hunt - Tévedhetetlen eretnekek? 6.

A legeretnekebb eretnek pápa 

XXII. János elődje, V. Kelemen az egyház teljes vagyonát elajándékozta rokonainak, és üres kincstárat hagyott maga után. Az új pápa mindent megtett, hogy orvosolja a helyzetet. Mindent pénzért árusított, beleértve a bűnök bocsánatát és az örök üdvösséget is. Így tehát a fenevadon ülő asszony kezében lévő aranykehely tele volt utálatos eszközökkel szerzett mocskos nyerészkedéssel, pontosan úgy, ahogy János apostol ezt látomásában előre látta.

XXII. János kiadta a vétkeknek és a halálos bűnöknek a listáját, és egy árlistát is mellékelt hozzá, amiben közzétette, hogy ő mint Krisztus helytartója, az egyedül igaz egyház feje, mennyiért oldozza fel a különböző bűnök elkövetőit. A listából nem maradt ki a gyilkosság, a vérfertőzés, a házasságtörés és a szodómia sem. Minél gazdagabb volt valaki, annál több bűnt követhetett el; minél több katolikus követett el bűnt, annál gazdagabb lett az egyház.
Az így megszerzett vagyon legnagyobb részét XXII. János háborús szenvedélyeire költötte. Egyik kortársa így ír: „Az általa kiontott vér a Bodeni tavat vörösre festette volna, és az elesettek holttesteiből hidat lehetett volna építeni a két part között”.

XXII. János pápa azt követelte világi uralkodóktól, hogy máglyán égessék el azokat a ferenceseket, akik szegénységi fogadalmat tettek, és kiközösítette azokat az uralkodókat, akik erre nem voltak hajlandóak. Pápasága idején 114 ferences szerzetest adott át az inkvizíciónak, hogy máglyán égessék el őket eretnekségükért, vagyis hogy szándékosan olyan szegénységben élnek, mint
ahogy Jézus is élt. Tehát hivatalos római katolikus dogmává vált, hogy Jézus is és tanítványai is jelentős vagyonnal rendelkeztek, és hogy minden igaz keresztény is hozzájuk hasonló kell, hogy legyen. Ezt a dogmát más pápák elítélték.

Az ehhez hasonló pápai eretnekségek szerves részei a pápák történetének, és ezzel a katolikusoknak becsületesen szembe kell nézniük. Azoknak a protestánsoknak pedig, akik csodálattal adóznak II. János Pál személyének, fel kell ismerniük, hogy ahhoz a pozícióhoz és különleges tekintélyhez, aminek birtokában van és amire igényt tart, bűnözőkön és eretnekeken keresztül jutott hozzá. Ezeket ő és egyháza még mindig Krisztus egykori földi helytartójaként tiszteli.

Reinhard Bonnke - Napi gondolatok

A Biblia nem egy múltból megőrzött relikvia, hanem Isten élő beszéde. Ami él, annak nincs szüksége megőrzésre. A benne levő gondolatok kétség nélkül minden emberi gondolatot felülmúlnak. Milliók szívét ejtette rabul - szerették és gyűlölték. Királyok rettegték és tették tiltólistára. E nélkül a könyv nélkül az élet értelméről senki sem tud semmi bizonyosat mondani. Biblia nélkül sötétben tapogatnánk, mint a vakok, nem lennének kiindulási pontjaink, és végzetesen magunkra lennénk utalva. A Biblia vet fényt az életre; nincsen és soha nem is volt még egyik ilyen könyv, és még egy ilyen személy. A Biblia nélkül az élet egy rejtély. Ez a könyv az emberi civilizációs folyamat leghatalmasabb elősegítője és ösztönzője. Isten áldjon benneteket! REINHARD BONNKE

Nem kétséges, minden Bibliát olvasó ember olyan hitre vágyik, mint ami a Szentírásban „meg van írva”. Milyen fantasztikus eredményei lennének, ha Jézus szavai szerint „csak hinnénk”! Azonban sokaknál a „csak” elé odakerül egy óhajtó előtag:„Bárcsak tudnék hinni!” Jézus nem egy zártkörű, szuper-szellemi csoportosuláshoz címezte, hogy „csak higgy!”, hanem mindenkihez. Mégis úgy tűnik, legtöbbünk számára ez a „csak higgy!” típusú hit elérhetetlen. Pedig a 'lehetetlen elérni' árcímkét mi magunk aggatjuk rá Isten erejére és áldásaira, amikor Krisztus egyszerű „csak higgy!”-ét felcseréljük az értelemre és saját szellemi teljesítményünkre. Miért tesszük Isten jóságát ilyen elérhetetlen magasságba? Miért erőlködünk azon, hogy Istent bizonyos dolgok megtételére rávegyünk? Isten áldásai ajándékok, és ha ajándékok, akkor kizárják a lehetőségét annak, hogy a megszerzésükkel dicsekedjünk, mintha az saját érdemünkből lenne. Nem lehet, hogy éppen ez adott tápot annak a népszerű mítosznak, miszerint „Ha ébredést szeretnél látni, ha csodákat szeretnél átélni, és ha Istentől a legjobbat szeretnéd kapni, akkor meg kell fizetned az árát!”? Mintha az ébredés, a csodák, vagy a legjobb dolgok a 'melyikünk-a-legszentebb' verseny győztesének jutalmai lennének! Hol olvasol ilyen tanítást a Bibliában? Saját cselekedetek? Amit Jézus a Golgotán elvégzett, az több mint elégséges! Fogadd el! Az Úr áldjon benneteket! REINHARD BONNKE

Derek Prince - Jézus megízlelte a halál minden szakaszát 3.

Az Atyával szellemben való tökéletes egysége által volt Jézusnak szellemi élete. Nagyon érdekes kinyilatkoztatás Jézus alázatosságáról, hogy függővé tette
szellemi életét az Atyával való egységtől. Más szavakkal; nem élvezett különleges előjogokat, nem élt magasabb szinten, mint hogy mi élhetünk. Isten így mutatta meg, hogy megfelelő időben számunkra is így lehet kapcsolódni Istenhez, ahogy Jézus élte a szellemi életét. Amikor Jézus a mi helyettesítőnk lett a kereszten, akkor nemcsak teológiailag és elméletileg egyesült a mi bűnünkkel, hanem valóságosan bűnné lett érettünk. Ennek az első fontos következménye, hogy az Atyával való kapcsolata megszakadt a bűn miatt, és ezért elveszítette az életét, ami volt az Atyával való kapcsolat által. Nézzük meg a Máté 27,46-ot:

Kilenc óra körül pedig nagy fennszóval kiálta Jézus, mondván: ÉLI, ÉLI!
LAMA SABAKTANI? azaz: Én Istenem, én Istenem! miért hagytál el engemet?

Ez az a jelenet, amikor Jézus a kereszten van, közel a véghez, és az utolsó mondata van itt feljegyezve. Bizonyára ismeritek, hogy hét utolsó mondata volt Jézusnak a kereszten. Ha összeállítjuk az összes evangéliumból egymás után, sorrendbe lehet tenni: kb. délután három órakor hangzott el a Máté 27,46.
Jézus nem tévedett, elhagyatott, és nem jött számára válasz a mennyből. Ez az első eset, amikor Jézus imájára nem jött válasz. Addig azt mondta: "Atyám tudom, hogy te mindig meghallgatsz engem." Miért volt Jézus elhagyatva? Miért nem volt válasz az imájára? Mert a kapcsolat megszakadt. Miért? Annak a ténynek a valósága miatt, hogy bűnné lett a mi bűnösségünkkel.

Szeretnék két prófétai Igét összehasonlítani, ami ezzel foglalkozik.
Ésaiás 59,1-2:

"Íme nem olyan rövid az Úr keze, hogy meg ne szabadítana, és nem oly süket az Ő füle, hogy meg ne hallgatna. Hanem a ti vétkeitek választanak el titeket Istenetektől, és bűneitek fedezték el orcáját tielőletek, hogy meg nem hallgatott."

Isten nem veszítette el az erejét, sem a képességét, hogy halljon, de a bűn elválaszt Istentől. A bűn miatt nem akar Isten meghallgatni, és emiatt nem válaszol az imára. Ez az Ige Isten népének szól, az ő gonoszságukról, Izrael lázadásáról. A "ti vétkeitek" eredetiben ugyanaz a szó, mint ami az Ésaiás 53-ban van, amikor az Úr azt mondja, hogy mindnyájunk vétkét Őreá veté. A véteknek a következménye elválaszt Istentől, imáink előtt bezárul az ajtó, és nem jön válasz a mindenható Istentől. A bűn, és csak a bűn az, ami el tudja választani az emberi lelket Istentől. Semmi más az egész világmindenségben nem tud elválasztani egy emberi lelket Istentől, csak a bűn. De a bűn az egészen biztosan megteszi.

David Wilkerson - Az Újszövetség szabadító hatalma 1.

„KÖZBEN HOSSZÚ IDŐ TELT EL, és meghalt Egyiptom királya. Izrael fiai pedig sóhajtoztak a szolgaság miatt, kiáltottak, és a szolgaság miatt való jajgatásuk feljutott Istenhez. Isten meghallotta panaszkodásukat, és visszaemlékezett az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal kötött szövetségére. Reátekintett Isten Izrael fiaira, és gondja volt rájuk Istennek.” (2Móz 2,23-25)

Egyiptom királya, akiről ebben az igerészben szó van, az az uralkodó volt, aki elől Mózes évekkel korábban elmenekült. Ez a király meghalt, és új uralkodó támadt, aki még gonoszabbul és gőgösebben bánt Izraellel. Az új király szigorúbb kötelezettségeket vetett ki az izraeliekre, és még inkább megterhelte őket. Nem csupán nagyobb mennyiségű vályogot kellett gyártaniuk, hanem ráadásul maguknak kellett szalmát is gyűjteniük a vályogvetéshez. Amikor nem sikerült elég szalmát találniuk a vályog egybetartásához, az egyiptomiak még keményebben megkorbácsolták őket, mint valaha.

Az izraelieken hamarosan erőt vett a kétségbeesés. A nőket és a gyermekeket is rabszolgamunkára kényszerítették. Be kellett járniuk a száraz vidéket, hogy begyűjtsenek minden szalmát, amit találnak. Minden napjukat a mezőn töltötték, ütötték-verték és úgy kezelték őket, mint az állatokat. Esténként ájultan vánszorogtak haza, a kötegeket cipelve. Megsebezték, elnyomták és kétségbeesésbe taszították őket. Fájdalmukban és reménytelenségükben az Úrhoz kiáltottak; a kiáltásaik végül felhatoltak a mennyekig, és Isten felelt nekik. „Izrael fiai pedig sóhajtoztak a szolgaság miatt, kiáltottak, és a szolgaság miatt való jajgatásuk feljutott Istenhez. Isten meghallotta panaszkodásukat...” (23-24. v.)

Gondoljuk meg: Izrael népe hosszú évekig dolgozott rabszolgaként, s eközben egyre csak jajgatott és bánkódott a véget nem érő leigázás miatt. Az „Isten meghallotta” kifejezés azt sugallja, hogy az Úr ekkor hirtelen cselekedni kezdett. Vajon miért várt eddig Isten, hogy mozgásba lendüljön?

A Szentírás ezt mondja: „...visszaemlékezett Isten ... a szövetségére” (24. v.). A héber szöveg szerint: „Isten tudomást vett róluk”. Azt jelentené ez, hogy az Úr az összes korábbi évben megfeledkezett népéről, és figyelmen kívül hagyta panaszait? Talán emlékezetkiesésben szenvedett – majd hirtelen eszébe jutott a szövetség, amely szerint védelmezi, megszabadítja és megoltalmazza Ábrahám örököseit?

Természetesen nem. Valójában Izrael mindig is részesült abban az áldásban, amelyet Isten Ábrahámnak ígért a vele való frigykötéskor, még a szolgaság idején is. A nép megsokasodott, amint az Úr megígérte. Nem számít, hogy rabszolgák voltak; Isten megtartotta a szavát, és nemcsak Ábrahámot, Izsákot és Jákobot áldotta meg, hanem minden utánuk következő nemzedéket. „És megállapítom szövetségemet közöttem és közötted, meg magzatod között, utánad az ő nemzedékeiken át, örök szövetségül, hogy legyek Istenül neked és magzatodnak utánad”(l.Móz l7,7)

700-as Club - Joe Fornear - Gyógyulás áttétes rákból

Dave Hunt - Tévedhetetlen eretnekek? 5.

„Az ördög munkája”

Olivi teóriáját azonban hamar megkritizálta egy pápa, aki szörnyű bosszút akart állni a ferenceseken. XXII. János pápának (1316-34) megvoltak a maga önző indokai, amiért tagadta a pápai tévedhetetlenséget. Ha nem a ferencesek lettek volna a legfőbb szószólói, János pápa lehet hogy elfogadta volna, és felhasználta volna saját céljaira is. Ő viszont gyűlölte a ferenceseket szegénységi fogadalmukért, ugyanis saját kicsapongó életére kimondott ítéletként értelmezte. Hatalmas vagyont harácsolt össze azzal, hogy „a szegényeket becsapta, a papi javadalmakat, a bűnbocsánatot és a felmentéseket kiárusította”. XXII. János dühösen eretnekségnek bélyegezte a ferencesek életmódját, valamint III. Miklós pápa fent említett kijelentését is.

Az ellentétek feloldása érdekében XXII. János pápa kiadta Qui quorundam bulláját (1324), ami az egyházra vonatkozó doktrínák dogmatikus megerősítése volt, és amit a ma érvényben lévő szabályok alapján tévedhetetlennek kell tekinteni. Ebben XXII. János a pápai tévedhetetlenség doktrínáját elítélte, és azt mondta róla, hogy „az ördög munkája”.

XXII. János, akit gyakran a tökéletes eretnek példájaként említenek, 18 évet töltött a „szent hivatalban”, és neve a mai napig arcátlanul ott található Krisztus helytartóinak vatikáni hivatalos listáján. Az egyik katolikus történész szerint „telve volt kapzsisággal, világibb volt, mint egy kerítő, akinek még a nevetése is javíthatalan gonoszságról árulkodik”. Ennek ellenére XXII. János pápa fontos láncszeme annak az állítólag Péter apostolig visszavezethető apostoli folytonosságnak, amire ma II. János Pál legitimitása is támaszkodik.

Reinhard Bonnke - Napi gondolatok

Istent úgy ismerjük meg, ha bízunk benne - éppúgy, mint az elektromosságot is legtöbben használat során ismerjük meg, és nem tankönyvekből. Egyszerűen kezdj el hinni Istenben, cselekedj a hited alapján, és a kételkedés el fog tűnni. Élj úgy, mintha lenne Isten, és idővel meg fogod látni, hogy ő valóban létezik. Az Istenbe vetett hit nem más, mint saját természetes képességünk, amelyet a Szent Szellem elevenít meg. A hitedet úgy használhatod, hogy elfogadod a Szent Szellem vezetését. Isten akkor jön közel hozzánk, amikor készek vagyunk bízni benne. Próbáld ki, kezdd el még ma! Hidd el, tényleg működik! REINHARD BONNKE

Dávid tizenhét évesen FELKENT AMATŐR volt. A szívében égő tűz tette őt alkalmassá, hogy szembeszálljon a KENET NÉLKÜLI PROFIK hadseregével. A kenet által hívta ki és győzte le Góliátot. Hit és tűz, ez volt az ifjú Dávid titka - az IGE és a SZENT SZELLEM. Kövessük az ő példáját ma mi is! Isten áldjon benneteket! REINHARD BONNKE

Egy nagyon régi vallás igazát nem bizonyítja, hogy már régóta létezik. A kora valójában semmit nem mond arról, hogy igaz vagy hamis. Az elképzelés, hogy a Föld lapos, szintén nagyon hosszú időn át tartotta magát - pedig hamis volt! Egy hamis festmény akkor is hamisitvány, ha ezer éve festették. Ami hamis, hamis marad örökre. Az evangélium is nagyon régi, de mivel az igazságot tartalmazza, ma is igaz marad. Örökké igaz, hogy Jézus megvált! Dicsőség Istennek! REINHARD BONNKE

Rodney H. Browne - TIZENKÉT KÖTELESSÉGÜNK ISTEN IGÉJÉVEL KAPCSOLATBAN 2.

3. Isten Igéjét tanulmányozni kell

 

2 Timótheus 2:15 - Igyekezzél, hogy Isten előtt becsületesen megállj, mint oly munkás, aki szégyent nem vall, aki helyesen hasogatja az igazságnak beszédét.

 

2 Timótheus 3:16-17 - A teljes Írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, 17 Hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.

 

4. Isten Igéjét értelmezni kell (meg kell magyarázni; ki kell fejteni; meg kell adni az értelmét)

 

Nehémiás 8:8 - Olvasának pedig a könyvből, Isten törvényéből világosan, s azután magyarázának, és a nép megérté az olvasottakat.

 

Lukács 4:16-21 - És méne Názáretbe, ahol felneveltetett: és beméne, szokása szerint, szombatnapon a zsinagógába, és felálla olvasni. 17 És adák Néki az Ézsaiás próféta könyvét; és a könyvet kinyitván, arra a helyre nyita, ahol ezt volt írva: 18 Az Úrnak Szelleme van Énrajtam, mivelhogy felkent Engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyílását, hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat, 19 Hogy hirdessem az Úrnak kedves sztendejét. 20 És behajtván a könyvet, átadá a szolgának és leüle. És a zsinagógában mindenki szeme Őreá voltak függesztve. 21 Ő pedig kezde hozzájuk szólani: Ma teljesedett be ez az Írás a ti hallásotokra.

 

Lukács 24:27 - És elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázta nékik minden Írásokban, amik Őfelőle megírattak.

 

Lukács 24:44-45 - És monda nékik: Ezek azok a beszédek, melyeket szóltam néktek, mikor még veletek voltam, hogy szükség beteljesedni mindazoknak, amik megírattak a Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban Énfelőlem. 45 Akkor megnyilatkoztatá az ő elméjüket, hogy értsék az Írásokat.

 

5. Isten Igéjét kutatni kell

 

Te magad kutasd a Szentírást. Vizsgálj meg mindent Isten Igéjének fényében.

 

János 5:39 - Tudakozzátok az Írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek Rólam.

 

Apostolok Cselekedetei 17:11 - Ezek pedig nemesebb lelkűek voltak a Thessalonikabelieknél, úgymint kik bevevék az Igét teljes készséggel, naponként tudakozva az Írásokat, ha úgy vannak-é ezek.

 

6. Isten Igéjén éjjel és nappal elmélkedni kell

 

Józsué 1:8 - El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, amint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te utaidon és akkor boldogulsz.

 

Zsoltár 1:2-3 - Hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az Ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal. 3 És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, amely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el; és minden munkájában jó szerencsés lesz.

 

7. Isten Igéjét hallgatni kell, és meg kell cselekedni

 

V. Mózes 30:11-14 - Mert e parancsolat, amelyet Én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled. 12 Nem a mennyben van, hogy azt mondd: Kicsoda megy fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt? 13 Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondjad: Kicsoda megy át értünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt? 14 Sőt felette közel van hozzád ez az Ige: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt.

 

Róma 2:13 - Mert nem azok az igazak Isten előtt, akik a törvényt hallgatják, hanem azok fognak megigazulni, akik a törvényt betöltik.

 

Jakab 1:22-25 - Az Igének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat. 23 Mert ha valaki hallgatója az Igének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, aki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát: 24 Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt. 25 De aki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad amellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az boldog lesz az ő cselekedetében.

700-as Club - Bryon Widner - Neonáci voltam

Tom Marshall - Tisztességre teremtve 10.

A tisztelet kifejezése viselkedésünkkel

Amellett, hogy tiszteletünket szavakba foglalhatjuk, beszéd nélkül is ki­­mu­tat­hat­juk, ami azon­ban ugyanolyan világos lehet. Gondolok pél­dá­ul arra, ahogyan bizonyos helyzetekben egy­más­sal viselkedünk.

1. Tiszteletünket fejezzük ki azzal, hogy elismerően beszélünk egy­­más­ról társaságban, és a nyilvánosság előtt jó dolgokat mon­dunk va­la­ki­ről. Például ha név szerint bemutatnak ben­nünket egy cso­­port­nak, vagy köszöntenek minket, akkor érezzük, hogy valamilyen mó­don el­­is­­mer­ték fontosságunkat és értékességünket. Azt érezzük, hogy tisz­te­let­ben részesültünk.

2. Tiszteletünket fejezzük ki valaki iránt, amikor kikérjük a ta­ná­csát vagy a véleményét egy bennünket érintő dologban, lá­tá­sain­kat, ja­vas­la­ta­in­kat alávetjük ítéletének vagy kri­ti­ká­já­nak, és komolyan vesszük tanácsát, véleményét. Ezzel azt fejezzük ki, hogy értékesnek tart­­juk nézeteit, és ha szavak nélkül is, de azt sugalmazzuk, hogy őt ma­gát is tiszteljük és ér­té­kel­jük.

3. Tiszteletünket fejezzük ki valaki iránt, amikor őszintén tö­rő­dünk érdekeivel és jólétével. Az ilyen törődés azt jelzi az érintett sze­mély számára, hogy ő értékes, és még azon az áron is a javát ke­res­sük, ha abból nekünk kárunk származik.

Az 1960-as években Ausztráliában jártam, hogy szakembereket to­bo­­roz­zak új-zélandi cégek szá­mára, az országunkban uralkodó teljes fog­­lal­koz­ta­tott­ság mámorító napjaiban. Adelaide-ben voltunk, és ács szak­­­mun­ká­sok­kal tárgyaltunk. Felkeresett engem egy angol házaspár, akik a negyvenes éveik elején járhattak. Az állásról és a férfi szakmai hát­­­te­ré­ről, gyakorlatáról be­szél­gettünk. Egyértelmű volt, hogy al­kal­mas az ál­lás betöltésére, és az is, hogy nagyon sze­re­tett volna elutazni. Csak az jelentett neki problémát, hogy egyszer már kivándoroltak: Ang­­­li­á­ból Ausztráliába, és bizonytalan volt azzal kapcsolatban, hogy még egyszer kiszakíthatja-e feleségét megszokott környezetéből, hogy új­­ból elölről kezdjen mindent. Soha nem fogom elfelejteni a feleség vá­­la­szát. Annyi év eltelte után is elevenen él emlékezetemben. Fér­jé­hez for­­dult, és ezt mondta: “Sose törődj velem, drágám, a te karriered a fon­tos”. Ekkor ezt gon­dol­tam: “Remélem, hogy ez az ács értékeli, mi­­lyen nagyszerű felesége van”. Ez valóban az őszinte tisztelet ki­fe­je­ző­­dé­se volt.

Dave Hunt - Tévedhetetlen eretnekek? 4.

Peter Olivi, egy ferences pap tette meg az első kísérletet a pápai tévedhetetlenség felállítására, bár indítéka önző volt. III. Miklós pápa (1277-80) kedvezett a ferenceseknek azzal, hogy kijelentette: „ha valaki lemond a vagyonról a közösség javára, az üdvösség egy lehetséges útjára lép”. (A római katolicizmus, ahogy mindig, ma is a cselekedetek általi üdvözülést tanítja.)

Olivi hasznot akart húzni a pápai kijelentésből, és azt akarta elérni, hogy ferences rendtársai megtámadhatatlanok legyenek, ezért azt állította, hogy az ilyen pápai kijelentések tévedhetetlenek. Egy pápa a legistentelenebb életet élheti, megölheti riválisait, kifoszthat városokat, lemészárolhatja azok lakosságát (ahogy nagyon sok pápa ezt meg is tette), és gonosz tetteivel naponta megtagadhatja Jézust. Mégis, ha hitbeli és erkölcsi kérdésekben nyilatkozik az egyháznak, akkor annyira a Szentlélek vezetése alatt áll, hogy tévedhetetlen - bármit is mond.

Olivi meghökkentő állítása radikális elszakadás volt az egyházi tradíciótól. Addig csak kevés pápa merte önmagát tévedhetetlennek tartani, bár különösen nagy kísértést jelent az ilyen ostobaság az olyan emberi egok számára, akiket tisztelnek és felmagasztalnak. A katolikus teológus, Hans Küng ezt írja:

"Ami a tévedhetetlenséget mint a római katolikus egyház doktrínájának eredetét illeti,... nem lassan „alakult ki” vagy „jött létre”, hanem egy csapásra teremtette meg a XIII. század végén egy szélsőséges ferencesrendi szerzetes, Peter Olivi (1298-ban halt meg), akit rendszeresen eretnekséggel vádoltak. Először senki nem vette komolyan Olivi gondolatát... A középkori kánonisták (az egyházjog tanárai)... soha nem állították azt, hogy az egyháznak szüksége van egy tévedhetetlen vezetőre ahhoz, hogy a hit megőrzője legyen... A tévedhetetlenséget érintő újkori kritika támadásai a Bibliával is és a katolikus hagyományokkal is alátámaszthatók."

Megújult Németh Sándor honlapja

http://www.nemethsandor.hu/

Reinhard Bonnke - Napi gondolatok

A Biblia próféciái az előre megírt történelem! Ha az ördög (Isten ősi riválisa, a Sátán) arra vetemedik, hogy megakassza, ami elrendeltetett, Isten azonnal reagál erre a kihívásra. Amit Isten kimondott, az megváltoztathatatlan; ellenállhatatlanul véghez viszi akaratát, mindig övé az utolsó szó, mindig ő teszi fel az i-re a pontot. Halleluja! Minden okunk megvan hát az örömre, mert tudjuk, hogy a jövő előre meg van írva, a végső óra időpontja megvan már, és aki ezt eldöntötte, az kimondhatatlanul dicsőséges befejezést gondolt ki! Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére! REINHARD BONNKE

Jézus mondott egy példázatot a kereskedőről, aki egy nagyértékű gyöngyre bukkant, és eladta mindenét, hogy azt megvásárolhassa (Máté 13,45-46). Ez a kép úgy mutatja be Istent, mint aki kiüríti szeretetének kincsesládáját értünk. Pedig nem voltunk jó vásár. Amikor megvett minket, nem igazán néztünk ki úgy, mint valami nagyértékű gyöngy. Ő mégis megvásárolt minket minden méltatlanságunkkal, romlottságunkkal, adósságunkkal, gonoszságunkkal és undokságunkkal együtt. Magához vonzott minket, és nem tekintett a bennünk levő romlottságra, és más visszataszító dolgokra. Aztán mint egy mennyei inas, megtisztított minket, teljesen átformált, igazságosságba öltöztetett, makulátlan kegyelemmel vett körül, és szalonképessé tett minket, hogy a Király jelenlétében megállhassunk. Ez nem mindennapi erőfeszítést követelt tőle, szó szerint „vért, izzadságot és könnyeket”, először ott a Gecsemáné letaposott füvén, majd végül azokban a szörnyűséges órákban, amikor mint valami gonosztevő szenvedett a fán. A keresztfára érted és értem szögezték fel. Dicsőség Istennek! REINHARD BONNKE

Derek Prince - Jézus megízlelte a halál minden szakaszát 2.

Egy előző tanulmányban rámutattam, hogy az Ige szerint az emberi nemre három fokozatban jön a halál: először jön a szellemi halál, ez az elidegenedés Istentől a bűn által. Ez világos volt Ádám esetében. Isten azt mondta Ádámnak az 1 Mózes 2,17-ben: "amely napon eszel arról, bizonnyal meghalsz". És egészen biztos, hogy Ádám meghalt. Nem fizikailag, hanem szellemileg. Az Efézus levél azt mondja, hogy elidegenedtünk attól a világosságtól, ami Istenben van, a tudatlanság miatt, mely a szívünk keménysége miatt volt bennünk. Ez a szellemi halál. Sok évvel később Ádám meghalt fizikailag is. A fizikai halál nem a vég. Az Ige beszél a második halálról, amely a végleges elűzetés a mindenható Isten jelenlétéből. Szeretném megmutatni ebben a tanulmányban, hogy Jézus átélte a halált mind a három szakaszban.

Általában nagyon keveset beszélek arról a harmadik állapotról, amit Jézus elviselt, és szeretnék időt szentelni erre most ebben a tanulmányban. Úgy hiszem, hogy rendkívül fontos kijelentés, amelyre szükségünk van. Nagyon világos ez a kijelentés az Igében. Nézzük meg a halál a három szakaszát, amelyen Jézus átment, mint a mi helyettesítőnk. Először is meg kell értenünk, hogy amikor Jézus erre a földre jött emberi formában, teljes függésben volt az Atyától. Nem volt élete, csak személyes kapcsolatán keresztül az Atyával. Ugyanúgy a hívő, nincs szellemi életben addig, amíg nincs személyes kapcsolata Jézus Krisztussal. Ezt a János 6,57 mondja:

"Amiként küldött engem amaz élő Atya, és én az Atya által élek, akként az is, aki engem eszik, él én általam."

Jézus azt mondja, "az élő Atya küldött és én az Atya által élek" - tehát a szellemi életem csak az én közvetlen egységemen keresztül van az Atyával. Ugyanúgy, miután a hívő Krisztushoz jött, a hívőnek szellemi élete csak a Jézus Krisztussal való közvetlen egységén nyugszik. Ha ez megtörik, akkor a szellemi élet, elszakítva Jézustól szintén megszűnik. Jézus emberként jött a világra, teljes függésben volt az Atyától, élete csak az Atyával egységben volt, és ha valaha vétkezett volna, akkor ez az élet megtört volna. De soha nem vétkezett, így tehát mindig tökéletes, megszakíthatatlan kapcsolat volt Jézus és az Atya között. Ez nagyon világosan benne van a János 10,30-ban:

"Én és az Atya egy vagyunk."

R. Liardon - Maria Woodworth-Etter 10.

Előfordult, hogy Maria arról prófétált, hogy katasztrófa fogja sújta­ni a partot, és el fog pusztulni. Ezek után az újságok megfélemlítő kampányt indítottak ellene, és közönséges bűnözőnek kiáltották ki. Rosszul idézték és annyira felfújták a próféciát, hogy már nem lehe­tett pontosan tudni, mi is hangzott el. Aztán - ahogy ez várható volt - mások, akik utánozták a Szent Szellem ajándékát, visszaéltek a pró­féciával. Az ellenség becsapta őket, és Isten valós figyelmeztetésénél több ítéletet és sötétséget prófétáltak a Nyugati partra, nagy ellent­mondásokat okozva ezzel.

Etter testvérnő számos kiváló szolgálót tudhatott maga mellett, de sokan voltak ellene is. Az egyik ilyen személy John Alexander Dowie volt. Mialatt Maria a Nyugati parton szolgált, ő csatlakozott kritikusa­ihoz. Nyilvánosan elítélte a „transz-evangélizációt”, és nagy csalásnak nevezte. Senki más nem szolgált Etterhez hasonló módon a gyógyí­tás terén a nyilvánosság előtt, így gyakran Mariára utalt, amikor túlka­pásokról beszélt. Csak egyszer történt meg, hogy Etter testvérnő nyil­vánosan megvédte magát Dowie-val szemben. Ezt mondta:

„Miután ezrek előtt bejelentette az összejövetelünkön, hogy még sohasem látta Isten erejét ilyen csodálatos módon megnyilvánulni, és miután azt tanácsolta em­bereinek, hogy álljanak mellém - végigjárta az egész partot, s ellenem és az összejövetelek ellen prédikált, mindaddig, amíg abba nem hagyta az egész szolgála­tát. Az egyetlen kifogása az volt, hogy az emberek Is­ten erejétől elesnek az összejöveteleinken.

Előadást tartott ellenem kétszer vagy háromszor San Franciscóban. Azt állította, hogy a sátánnal állok kapcsolatban. Sokan elmentek meghallgatni, de ahogy beszélt, többen felháborodva távoztak. Azt mondtam az embereknek, hogy a barátja vagyok, úgy viselke­dem vele, mint bátyámmal, és hogy ő nem ellenem ha­dakozik, hanem Isten és az Ige ellen. Mindig azt mondtam: Isten kezére bízom őt, én pedig tovább me­gyek előre a Mesterrel.

Mondtam nekik, figyeljék meg, hogyan jövünk majd ki ebből, és látni fogják, amint ő egyre lejjebb süllyed a szégyenben, és én még élni fogok, amikor ő már meghalt.”

Etter testvérnő 17 évvel élte túl John Alexander Dowie-t.

Lehetséges, hogy Etter testvérnő követett el hibákat oaklandi kam­pánya során. Ezen nincs mit csodálkozni ilyen ellene irányuló táma­dások között. Viszont emlékezzünk meg róla, hogy 1906-ban San Franciscóban az amerikai történelem legnagyobb földrengése követ­kezett be - Etter testvémő próféciája 1890-ben hangzott el! A nyugati parton való tartózkodása alatt jó kapcsolatai is kialakultak, például Carrie Judd Montgomeryvel egy életre szóló barátságot kötöttek. Montgomery a Keleti partról érkezett, hogy összejöveteleket tartson Kaliforniában. Carrie és félje, George a pünkösdi mozgalom nagy előremozdítói voltak. Ők alapították a Béke Otthonát Oakland-ben. A házaspár egész szolgálata alatt támogatója volt Etternek.

Dave Hunt - Tévedhetetlen eretnekek? 3.

XI. Kelemen pápa (1700-21) elismerte V. Fülöp spanyol királyt, majd nem sokkal ezután III. Károly német királyt is, és mindketten ugyanazokat a címeket és privilégiumokat élvezték. Ennek az lett az eredménye, hogy Károly háborút indított Fülöp ellen, hogy megszerezze azt a koronát, amit a pápa látszólag neki adott. Kelemen még azt is megtette, hogy ugyanabba a püspökségbe két különböző jelöltet helyezett, mert mindkettőt más-más uralkodó javasolta.

Az ember azt gondolhatná, hogy az ilyen egyértelmű ellentmondások elegendő bizonyítékul szolgálhatnak arra, hogy a pápák nem tévedhetetlenek. A püspökök azonban, akik III. Károly védelmében foglaltak állást, egy kortárs megfigyelő szerint „a pápa tévedhetetlenségére hivatkoztak, és azt mondták, hogy minden kereszténynek lelkiismereti kötelessége a pápa utolsó kijelentését követni, annak vakon engedelmeskedni anélkül, hogy megpróbálnának rájönni a kijelentés mögötti indítékokra”. Így néz ki az az illogikus és egyáltalán nem bibliai, mindenesetre abszolút és tévedhetetlen pápai tekintély, amirehosszú idő óta igényt tartanak a pápák, és amit hivatalos római katolikus dogmaként fogadtak el az I. vatikáni zsinaton. A zsinatot IX. Piusz (1846-78) hívta össze, és az üdvösség feltételeként a pápának való engedelmességet határozta meg.

Majdnem háromszáz évvel korábban, 1591-ben Róbert Bellarmine jezsuita bíboros, bizonyítva a pápa iránti feltétlen lojalitását, kijelentette, hogy bármit, amit a római pápa parancsol, el kell hinni, és engedelmeskedni kell neki függetlenül attól, hogy az gonosz vagy nevetséges. Természetesen se bibliai, se logikai, se a hagyományra támaszkodó érveket nem tudott felvonultatni egy ilyen szélsőséges nézet alátámasztására. Ez a felfogás teljes egészében felszámolja az egyén Isten iránti erkölcsi felelősségét, bár a Biblia ezt világosan tanítja, és az emberi lelkiismeret is erről tanúskodik.

Reinhard Bonnke - Napi gondolatok

Egy pásztorok számára rendezett imaalkalmon vettem részt. A térdeinken voltunk. Mellettem Istennek egy idős szolgálója térdelt, és bár nem akartam, meghallottam az imádságát: „Uram, bocsáss meg minden alkalomért, amikor tisztátalan dolgokat engedtem az életembe!” Mélyen megindított ez. Akkoriban még fiatal ember voltam, és csak ezt tudtam kérni: „Uram, segíts nekem, hogy kezdettől azt tartsam fontosnak, ami a végén igazán számít majd!” Legyen ez mindig a szemünk előtt, és éljünk megszentelt életet, Jézus nevében! REINHARD BONNKE

Isten egy egész nemzedéktől elfordította a fejét, és hagyta őket meghalni a kételkedés pusztájában. Mindössze két embert tüntetett ki figyelmével: Józsuét és Kálebet. Ez jól mutatja, milyen szigorúan tekint Isten a hitetlenségre. Mielőtt József meghalt Egyiptomban, megeskette a testvéreit, hogy „csontjait” magukkal viszik arra a földre, amelyet Isten ígért nekik (1Mózes 50:24-26). József nem akarta múmiaként végezni Egyiptomban egy privát piramis belsejében, hanem „jelen akart lenni”, mikor Isten kettéválasztja a Vörös-tengert. Izrael fiai, ígéretükhöz hűen, magukkal is vitték, mikor kijöttek. A csontjai nem zörögtek a koporsóban, inkább nevettek és örvendeztek... Koporsóba zárva is több élet volt bennük, mint azokéban, akik hordozták, hisz József „csontjai” megérkeztek az Ígéret földjére, a hordozói viszont nem. Sőt, „jelen volt” azok között, akik körüljárták Jerikót, hogy leomoljanak falai, és velük együtt fújta meg a hit kürtjét! József 110 évesen halt meg. A hit emberei 110 évesen is fiatalabbak, mint a kételkedő tizenévesek! Akartok csatlakozni József zászlóaljához? REINHARD BONNKE

Rodney H. Browne - TIZENKÉT KÖTELESSÉGÜNK ISTEN IGÉJÉVEL KAPCSOLATBAN 1.

1.     Isten Igéjét nyilvánosan kell felolvasni

 

V. Mózes 31:11-13 - Mikor eljön az egész Izráel, hogy megjelenjék az Úr előtt, a te Istened előtt azon a helyen, amelyet kiválaszt: olvasd fel e törvényt az egész Izráel előtt fülük hallására. 12 Gyűjtsd egybe a népet, a férfiakat, az asszonyokat, a kicsinyeket és a te jövevényedet, aki a te kapuidon belül van, hogy hallják és tanuljanak és féljék az Urat, a ti Isteneteket, és tartsák meg és teljesítsék e törvénynek minden Igéjét. 13 És az ő fiaik is, akik nem tudják még, hallják és tanulják meg, hogy az Urat, a ti Isteneteket kell félni mindaddig, amíg éltek azon a földön, amelyre általkeltek a Jordánon, hogy bírjátok azt.

 

Józsué 8:33-35 - Az egész Izráel pedig és az ő vénei, vezérei és bírái ott álltak kétfelől a láda mellett, a Lévita papok előtt, akik az Úrnak frigyládáját hordozták, úgy jövevény, mint a benszülött, fele a Garizim hegye felé, fele pedig Ebál hegye felé, amint megparancsolta Mózes az Úr szolgája, hogy megáldaná az Izráel népét először. 34 Azután pedig felolvasta a törvénynek minden Igéjét, az áldást és az átkot, mind úgy, amint meg van írva a törvény könyvében. 35 Nem volt egy Ige sem azok közül, amelyeket Mózes parancsolt, amelyet fel nem olvasott Józsué az Izráelnek egész gyülekezete előtt, még az asszonyok, gyermekek, jövevények előtt is, akik jártak kozöttük.

 

2 Királyok 23:2 - És felment a király az Úr házába, és Júdából minden férfi és Jeruzsálem minden lakosa vele volt; a papok, a próféták és az egész nép kicsinytől fogva nagyig. És minden beszédét elolvasá előttük a szövetség könyvének, amely megtaláltatott az Úr házában.

 

2 Krónika 17:7-9 - Királyságának harmadik esztendejében elküldé az ő vezérei közül Benhailát, Obádiást, Zakariást, Nétanéelt és Mikáját, hogy tanítsanak a Júda városaiban, 8 És velük Lévitákat: Semája, Netánia, Zebádia, Asáel, Semirámót, Jónatán, Adónia, Tóbiás és Tóbadónia Lévitákat, és velük Elisáma és Jórám papokat. 9 Tanítának azért Júdában, és az Úr törvényének könyve velük volt, mikor jártak Júda városaiban, tanítván a népet.

 

Nehémiás 8:1-8 - Mikor pedig eljöve a hetedik hónap, és Izráel fiai az ő városaikban lakozának; felgyüle az egész nép egyenlőképpen a piacra, mely a vizek kapuja előtt volt, és mondák az írástudó Ezsdrásnak, hogy hozza elő a Mózes törvényének könyvét, melyet parancsolt az Úr Izráelnek. 2 Előhozá azért Ezsdrás pap a törvényt a gyülekezet eleibe, melyben együtt voltak férfiak és asszonyok és mindazok, akik azt értelemmel hallgathaták a hetedik hónap első napján. 3 És olvasa abból a piacon, mely a vizek kapuja előtt volt, kora reggeltől fogva mind délig, a férfiak és az asszonyok előtt és mindazok előtt, akik azt érthették, mivel az egész nép nagy figyelemmel hallgatá a törvényt. 4 Állt pedig az írástudó Ezsdrás egy ezen célra csinált faemelvényen, és mellette álla jobb keze felől Mattithia, Sema, Anája, Uriás, Hilkiás, Maaszéja, balkeze felől pedig: Pedája, Misáel, Malkija, Hásum, Hasbaddána, Zakariás, Mesullám. 5 És felnyitá Ezsdrás a könyvet az egész nép szemei előtt, mert fölötte volt az egész népnek; és mikor fölnyitá, felálla az egész nép. 6 És áldá Ezsdrás az Urat, a nagy Istent, és felele rá az egész nép felemelt kezekkel. Ámen! Ámen! És meghajtván magukat, leborulának az Úr előtt arccal a földre. 7 Jésua, Báni, Serébia, Jámin, Akkub, Sabbethai, Hódija, Maaszéja, Kelita, Azáriás, Józabád, Hanán, Pelája Léviták pedig  magyarázták a népnek a törvényt, s a nép a maga helyén állt. 8 Olvasának pedig a könyvből, Isten törvényéből világosan, s azután magyarázának, és a nép megérté az olvasottakat.

 

Lukács 4:16 - És méne Názáretbe, ahol felneveltetett: és beméne, szokása szerint szombatnapon a zsinagógába, és felálla olvasni.

 

Apostolok Cselekedetei 13:15 - És a törvénynek és a prófétáknak felolvasása után küldének a zsinagógának előljárói őhozzájuk, mondván: Atyánkfiai, férfiak, ha van valami intő beszédetek a néphez, szóljatok.

 

Apostolok Cselekedetei 13:26-27 - Atyámfiai, férfiak, Ábrahám nemzetének fiai, és kik tiköztetek félik az Istent, ez üdvösségnek beszéde néktek küldetett. 27 Mert akik lakoznak Jeruzsálemben és azoknak fejei, mivelhogy Őt fel nem ismerék, a prófétáknak szavait is, melyeket minden szombaton felolvasnak, ítéletükkel betöltötték.

 

2.     Isten Igéjét egyedül kell olvasni

 

Habakuk 2:2 - És felele nékem az Úr és mondá: Írd fel e látomást és vésd táblákra, hogy könnyen olvasható legyen.

 

Jelenések 1:1-3 - Jézus Krisztus kijelentése, amelyet adott Néki az Isten, hogy megmutassa az Ő szolgáinak, amiknek meg kell lenniük hamar: Ő pedig elküldvén azt az Ő angyala által, megjelenté az Ő szolgájának Jánosnak, 2 Aki bizonyságot tett az Isten beszédéről és Jézus Krisztus bizonyságtételéről, mindenről, amit látott. 3 Boldog, aki olvassa és akik hallgatják e prófétálásnak beszédeit és megtartják azokat, amelyek megírattak abban; mert az idő közel van.