2016. június 30., csütörtök

Zsoltárok Könyve 41.

1. A karmesternek. Zsoltár Dávidtól.
2. Boldog az, ki ügyet vet a szegényre; bajnak napján megmenti őt. az Örökkévaló.
3. Az Örökkévaló megőrzi és élteti őt, úgy hogy boldognak mondják az országban -és ne add át ellenségei dühébe.
4. Az Örökkévaló támasztja őt a sínylődés ágyán, egész fekvőhelyét megforgattad betegségében.
5. Én azt .mondtam: kegyelmezz nekem, gyógyítsd meg lelkemet, mert vétkeztem ellened!
6. Ellenségeim rosszat mondanak rólam: mikor hal meg és vész el a neve?
7. És ha ki látogatni jön, hamisat beszél, szíve álnokságot gyűjt magába; kimegy az utcára, elmondja.
8. Egyaránt összesúgnak ellenem mind a gyűlölőim; kigondolják ellenem, a mi rossz nekem:
9. Pokoli dolog ömlik el rajta, és a hogy lefeküdt, nem fog többé fölkelni!
10. Meghitt emberem is, a kiben bíztam, a ki kenyeremet eszi, sarkot emelt reám.
11. De te, Örökkévaló, kegyelmezz nekem és engedj fölkelnem, hadd fizessek meg nekik.
12. Ez által tudom meg, hogy kedved telik bennem, hogy nem riadoz felettem ellenségem.
13. Én pedig – gáncstalanságomban tartasz engem és magad elé állítottál örökre.
14. Áldva legyen az Örökkévaló, Izrael Istene, öröktől örökké. Ámen és Ámen.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)