David Yonggi Cho - Dániel könyve 28.

Az égnek négy szele (7,1-2)

"Belsazárnak, a babiloni királynak elsõ esztendejében álmot láta Dániel és fejének látásait az õ ágyában. Az álmot akkor följegyzé; a dolog velejét elmondá.
2 Szóla Dániel, és monda: Látám az én látásomban éjszaka, és ímé, az égnek négy szele háborút támaszta a nagy tengeren;"

Dániel könyvének hetedik fejezete azzal a kijelentés­sel foglalkozik, melyet Belsazárnak, Babilon királyának el­ső évében kapott; tizennégy évvel Babilon eleste előtt.
Először Dániel az égnek négy szelét látta, melyek felkor­bácsolták a nagy tengert. Az ég szelei Isten gondviselését, és az emberi történelem fölötti szuverén hatalmát jel­képezik. E szelek a mennyből fújnak, ez azt jelenti, hogy az emberi történelem sohasem lépheti át az isteni akarat korlátait. Más szavakkal, bármiféle lázadást szít is az ördög, annak sosem lesz nagyobb hatása az emberi történelemre, mint amit Isten megengedett.

A „nagy tenger” a Bibliában mindig a Földközi-tengert jelenti. Tehát az a mondat, hogy „az égnek négy szele háborút támaszta a nagy tengeren" olyan történelmi ese­mények előrejelzése, melyek Isten akaratából a Földközi­-tengert körülvevő országokban fognak lejátszódni.

A sasszárnyú oroszlán (7,3-4)

"3 És négy nagy állat jöve fel a tengerbõl, egyik különbözõ a másiktól.
4 Az elsõ olyan, mint az oroszlán, és sas szárnyai valának. Nézém, míg szárnyai kitépettek, és felemelteték a földrõl, és mint valami ember, lábra állíttaték és emberi szív adaték néki."

Az első állat, mely a tengerből feljött, egy oroszlán volt, sasszárnyakkal. Ez Babilont jelképezi. Megfelel az arany fejnek, melyet Nabukodonozor látott álmában.
De miért ábrázolja Babilont sasszárnyú oroszlán? Pontosan ilyen formájú szobrok álltak a Babiloni Palota kapui előtt. A sas az ég madarainak királya, az oroszlán pedig a földi állatoké. Ez a lény tehát a Babiloni Monar­chia abszolút hatalmának és az államgépezet tökéletes szervezettségének ábrázolója. Azt is kijelenti, hogy Babilon az egész akkor ismert világot a sasszárnyak fürgeségével igázza le, ily módon óriási hatalommá növekedve.

Ahogy Dániel nézte ezt az oroszlánt, szárnyai egyszer csak kitépettek, felemeltetett a földről és két lábra állt, mint egy ember. Ez arra a titokzatos incidensre utal, mely Nabukodonozorral történt, mikor felfuvalkodottságát Isten hét évig tartó őrültséggel ítélte meg.

A kitépett sasszárnyak Nabukodonozor hatalomtól való megfosztását jelképezik. Mikor végül helyreállt, többé nem állatra, hanem emberre hasonlított.

Ebben a látomásban Isten a világ minden birodalmát és királyát egy-egy állat képében mutatja meg. De mikor Nabukodonozor szíve mélyéből megtért bolondságából, elismerve az isteni szuverén hatalmat, Isten talpra állította, mint egy emberi lényt Nabukodonozor, aki megtért Istenhez az ő szemében egy egyszerű emberré lett. Az első állat tehát, melyet Dániel látott, saját korára, Babilon idejére vonatkozott.