Reinhard Bonnke - Hit 1.

A legtöbb embernek talán az jut eszébe, amit Jézus mondott: azaz, hogy kellő hittel a hegyeket is meg lehet mozdítani (Mt 17,20; 21,21). Viszont ezt még soha senki nem tette meg! Persze sokan megpróbálták - rendszerint nem túl fényes reményekkel a siker felől, és talán arra sem volt különösebb ötletük, hogy hová mozdítsák azt a bizonyos hegyet? Egyik apostol sem, sőt még maga Jézus sem tette meg ezt. A földi tájképet Isten tervezte el még kezdetben, és nem gondolnám, hogy az az akarata, hogy mi ide-oda tologassuk a díszleteket. Az Újszövetségben a gyógyulások szerepelnek a hit leggyakoribb megnyilvánulási formájaként, ezt azonban nem feltétlenül kell úgy értenünk, hogy ez a hit ajándékának fő működési területe. De vajon mit értett Jézus az alatt, hogy hit által hegyeket mozgathatunk?

Szeretnék egy fontos tanácsot adni mindazoknak, akik igyekeznek a Bibliát megérteni. Soha ne csak egyet­len verset, hanem az egész szakaszt olvasd el! Ne ragadj ki szövegeket a Szentírás szövegkörnyezetéből, ahogy ennek a „hegymozgató" mondatnak az esetében is megtörtént! A Máté 17,20 a démonok kiűzésével kapcsolatos, a Máté 21,21 pedig az ellenállással, illetve ellenfelekkel szemben tanúsítandó magatartásról szóló tanítás része. A hegymozgatást tehát ezek összefüggéseiben kell értelmeznünk.

Néhány szót a lehetetlen megcselekvéséről. Szörnyű melléfogások történtek ezen a területen. Hogy a dolgok mélyét igazán megértsük, alázattal és tisztelettel be kell lépnünk a Gecsemáné kertbe. Isten Fia éppen arról imád­kozik, hogy mi volna lehetséges, és szavai kijózanító fénnyel ragyogják be a kérdést, „...ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár; mindazáltal ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint te." (Mt 26,39) Így már érthető: csak az lehetséges, ami megegyezik Isten akaratával. Az egyik tanítvány, aki fültanúja volt Jézus imájának, később így írt: „Ha kérünk valamit az ő akarata szerint, meghall­gat minket" (I.Jn 5,14). Krisztus imája megmutatja, hogy a lehetséges dolgok körét pontosan azok a gonosz erők korlátozzák, melyek legyőzésére Jézus eljött a világba. Nem volt például lehetséges, hogy Isten megmentsen minket a gonosztól, s ugyanakkor megmentse saját Fiát is! A mi gonosz erők elleni harcunk ugyancsak gyakran teremt hasonló szituációkat, azaz ha be akarjuk tölteni a mennyei küldetést, hogy Isten gyermekeiként tanúbi­zonyságok legyünk egy ellenséges világban - szükségképpen gonosz erőkkel fogunk konfrontálni.

A közelmúltban négy evangélizációs kampányunkat is le kellett mondanunk. Tudatában voltunk annak, hogy gonosz erők ellen kell hadakoznunk, ezek azonban különféle vízumok és engedélyek visszavonásán keresz­tül támadtak. Isten akarata nem lett meg. Ezért kell úgy imádkoznunk, hogy „Legyen meg a te akaratod mint a mennyben, úgy a földön is." Komoly életveszélybe kerültünk, ez a veszély viszont csak úgy múlhatott el, ha az evangélium bejut ellenlábasaink életébe. Mi az, ami lehetséges ilyen körülmények között? Nagy dilemma ez, aminek megoldását Istenre kell hagynunk. Ez része az egész folyamatnak, az ördög elleni harcnak. Máshol megemlítettem, hogy a szenvedés és a gyógyító szolgálat elválaszthatatlannak tűnik. A hegyek azonban el fognak mozdíttatni, ha tovább cselekszünk és tovább hiszünk.

Hitből hitbe

A Szentírás a hitnek legalább négy formáját említi:

- Az Isten adta kinek-kinek a hit mértékét (Róm 12,3)
- Kegyelemből tartattatok meg hit által... Isten ajándéka ez (Ef 2,8).
- A Szellemnek gyümölcse... hűség (hit). „Növeljed a mi hitünket!" (Gal 5,22; Lk 17,5). 

- (Némelyeknek adatik) hit ugyanazon Szellem által (I.Kor 12,9).

Ez a négyféle hit a következőképpen írható körül:

- közönséges hit, ami minden embernek van;
- üdvözítő hit;
- hit, amely a Szent Szellemgyümölcse (egyre növekvő hit);
- a hit ajándéka (görögül pneumatika khariszma).

A tudós szemében ez túlzottan leegyszerűsítettnek tűnhet, tanulmányozásunk célja azonban annak megra­gadása, mit is kell értenünk a hit ajándékán.