A könyvben szerepel egy interjú a szerzővel. Ebből olvashattok egy részletet.
"Kérdező: Bátor kijelentést teszel, amikor azt mondod, hogy a „lagymatag gyülekezetbe járók nem keresztények. Nem fogunk találkozni velük a mennyben.” Hogyan magyarázod ezt meg? Mi köze a kegyelemnek ehhez a kijelentéshez?
Válasz: Próbálom objektíven látni a Jelenések 3. fejezetét. Isten azt mondja, hogy kiveti szájából a langymelegeket, s ez radikálisan különbözik attól, hogy Isten átölel, és üdvözöl a mennyben. A langymelegeknek még meg kell térniük. Vajon van értelme azt mondani, hogy az az ember, akit Isten kiköp a szájából, mint a langyos vizet, üdvözülni fog?Világossá kell tennünk azt, hogy a megváltás nem a teljesítményre épül. Amikor megtérünk, megkapjuk a Szent Szellemet, és megváltó munkájának gyümölcsei az életünkben abban nyilvánulnak meg, ahogyan élünk. Az Újszövetségben az ember hite a cselekedetein keresztül nyilvánul meg. Az újszövetségi tanítások egyértelműek afelől, hogy aki szereti Istent, de nem engedelmeskedik neki, az hazug, és nincs meg benne az igazság. Nem népszerű dolog megkérdőjelezni mások tetteit és üdvösségét, s az Írás is azt mondja, hogy magunkat próbáljuk meg, hogy valóban hitben vagyunk-e. Én száz százalékig hiszek a kegyelemben. Hiszem, hogy én nem tettem semmit, s csakis azért üdvözülök, amit Jézus tett a kereszten. Isten kegyelméből hiszünk és üdvözülünk. Ám a Szellem nem arra vezeti az embereket, hogy langymeleg életet éljenek.
K: Mit válaszolsz azoknak az embereknek, akik azt állítják, hogy túlságosan szó szerint veszed a Bibliát?
V: Ha valaki azt mondaná, hogy túlságosan szó szerint veszem a Bibliát, akkor arra kérném, hogy vizsgálja meg a saját szívét. Megkérdezném tőle, hogy valóban hiszi-e, hogy nem kell ennyire szó szerint vennünk a Szentírást, vagy csak olyanok befolyásolják, akik szerint nem ezt kell tennünk. Szeretem rávenni az embereket arra, hogy saját maguk gondolkodjanak, és ne csak sodorja őket az ár. Tényleg úgy gondolom, hogy az Őrült Szeretet olyan gondolatokat fogalmaz meg, amelyek minden kereszténynek eszébe jutnak, amikor egyedül vannak Istennel, és ráébrednek, hogy igenis szó szerint kell venniük az Írásokat. A keresztényeknek arra kellene ösztönözniük egymást, hogy komolyabban vegyék a Bibliát, ám sajnálatos módon gyakran éppen ők azok, akik arra bátorítanak, hogy lazítsunk, és kételkedéssel forduljunk az Íráshoz.