"A Bibliát olvasni, templomba járni, és elkerülni a „nagy” bűnöket – vajon ez a szenvedélyes, szívből jövő Isten-szeretet?"
– François Fenelon: A kereső szív
Mind tudjuk, hogy valami nem stimmel.
Kezdetben azt hittem, csak velem van ez így. Aztán ott álltam húszezer keresztény főiskolás előtt, és megkérdeztem: „Hányan olvasták az Újszövetséget, és gondolják úgy, hogy mi, a gyülekezet nem értjük a lényegét?” Amikor szinte az összes kéz a magasba lendült, megvigasztalódtam. Legalább nem vagyok őrült.
Ebben a könyvben felteszek néhány nehéz kérdést. Ismerősnek fognak tűnni, hiszen sokan érzünk így, de általában félünk hangot adni ezeknek a kérdéseknek, félünk alaposan megvizsgálni őket. Ne aggódj! Ez a könyv nem egy újabb kísérlet az egyház ostorozására. Túl egyszerű lenne az amerikai egyházat vádolni anélkül, hogy elismernénk, mi magunk is részesei vagyunk a gyülekezetnek, s éppen ezért felelősek is érte. Ám ugyanakkor úgy vélem, hogy még ha nem is adtunk hangot neki, a lelkünk mélyén mindannyian érezzük, hogy az egyház több tekintetben sincs jól. Ideges leszek, amikor belegondolok, hogy lemaradunk arról, akiknek lennünk kellene, és elszomorít, amikor arra gondolok, hogy lemaradunk mindarról, amit Isten azoknak az embereknek szán, akiket eléggé szeretett ahhoz, hogy meghaljon értük.
Nem mindig éreztem így. Úgy nőttem fel, hogy annak ellenére hittem Istenben, hogy fogalmam sem volt arról, milyen is Ő. Kereszténynek neveztem magam, belefolytam a gyülekezeti életbe, s megpróbáltam távol maradni mindazoktól a dolgoktól, amiket a „jó keresztények” elkerülnek – az alkoholtól, a drogoktól, a szextől és a káromkodástól. A kereszténység egyszerű volt: küzdj a vágyaid ellen, hogy tetszhess Istennek. Amikor kudarcot vallottam – és ez gyakran megesett –, mindig bűntudatom volt, és távolinak éreztem Istent. Visszatekintve nem gondolom, hogy a gyülekezetem tanítása helytelen volt, inkább csak nem volt teljes. Az Istenről alkotott képem szűk és apró volt. Mostanra férj vagyok, négy gyermek apja, és egy dél-kaliforniai gyülekezet lelkipásztora. Néhány évvel ezelőttig valójában elégedett voltam azzal, ahogyan Isten bennem és a gyülekezetben munkálkodott. Aztán Isten elkezdte megváltoztatni a szívemet. Ez jórészt akkor történt, amikor az Igéjét olvasgattam. Az Írás tanításán át érzett meggyőződés a harmadik világbeli országokban tett látogatásaim élményeivel együtt mindent megváltoztatott. Az életem komoly paradigma-összetörésen esett át, s ebből kifolyólag a gyülekezetem is. Az eredmény az lett, hogy most minden eddiginél élőbbnek érzem magam, csakúgy, mint a Cornerstone Gyülekezet. Felvillanyozó olyan hívők életében részt venni, akik hajlandóak a megszokott helyett biblikusan gondolkodni, s olyan közösségben lenni, ahol a radikális élet válik mintává.
Ez a könyv azoknak íródott, akik többet akarnak Jézusból. Azoknak, akiket untat az, amit az amerikai kereszténység ajánl. Azoknak, akik nem akarnak ellaposodni, akik inkább meghalnának, mintsem változtassanak a meggyőződéseiken. Remélem, hogy a könyv olvasása meggyőz valamiről: arról, hogy ha teljes mértékben átadod magad Isten céljának, akkor a jelenlegi valamint az ezt követő életben is Ő a legnagyobb örömöt adja neked.
Remélem, hogy megerősíti a vágyad arra, hogy „többet akarj Istenből” annak ellenére, hogy olyan emberek vesznek talán körül, akik úgy érzik, nekik „elegendő Istenük” van. Remélem, magabiztosságra lelsz, ha megkérdőjelezted és kétségbe vontad az amerikai egyház elkötelezettségét. Szeretném megerősíteni a kérdéseidet, mialatt biztosítalak arról, hogy van remény.
Isten a kaliforniai Simi Valley-be helyezett, hogy kényelmes életet élő emberek gyülekezetét kockázatos és kalandos életre vezessem. Hiszem: Isten vágya az, hogy annyira szeressünk másokat, hogy a végletekig elmegyünk segíteni nekik. Hiszem: azt akarja, hogy az adakozásunkról legyünk ismertek – adjuk az időnket, a pénzünket és a képességeinket, és indítsuk el az „adakozó” gyülekezetek mozgalmát. Ezzel könnyíthetünk a világban jelenlévő szenvedésen, és megváltoztathatjuk amerikai menyasszonyának hírnevét. Vannak olyanok, még a saját gyülekezetemben is, akik egyenesen őrültnek neveztek. Ám el sem tudok képzelni ennél kiválóbb látást, amire szánhatnám az életemet. Nem adhatunk több kifogást az emberek szájába, hogy miért ne higgyenek Istenben. Bizonyára hallottad már a kifejezést: „hiszek Istenben, csak a szervezett vallásban nem”. Úgy gondolom, nem mondanának ilyet az emberek, ha az egyház valóban aszerint élne, amire el van hívva. A kifejezés átalakulna: „Nem tagadhatom mindazt, amit az egyház tesz, de nem hiszek az Istenükben.” Legalább így egyenesen Istent utasítanák el, és nem a gyülekezetet használnák bűnbaknak.
Meg fogjuk nézni, hogy a Biblia milyen életre hív el minket. Fontos, hogy szellemi egészségünket ne a minket körülvevő emberek által mérjük, akik különben nagyon is hasonlóak hozzánk. Utunk kezdetén megnézzük, milyen helytelen szemléletünk van Istenről, s ebből adódóan magunkról is. Ám mielőtt megvizsgálnánk, és nevén neveznénk azt, ami hibás, meg kell értenünk valamit. A probléma lényege nem az, hogy langymeleg, tesze-tosza vagy stagnáló keresztények vagyunk. A lényeg az, hogy miért vagyunk ilyenek, s erre az a válasz, hogy pontatlan az Istenről alkotott látásmódunk. Úgy tekintünk rá, mint egy jóságos Lényre, aki azzal is megelégszik, ha az emberek beillesztik valahogyan az életük egy kis részletébe. Megfeledkezünk arról, hogy Isten sosem esett át identitásválságon. Ő tisztában van azzal, hogy Ő nagy, és megérdemli, hogy életünk középpontja legyen. Jézus alázatosan, szolgaként jött el, ám sosem könyörög azért, hogy életünk egy apró részét átadjuk neki. Mindent követel a követőitől.
Nem mindig éreztem így. Úgy nőttem fel, hogy annak ellenére hittem Istenben, hogy fogalmam sem volt arról, milyen is Ő. Kereszténynek neveztem magam, belefolytam a gyülekezeti életbe, s megpróbáltam távol maradni mindazoktól a dolgoktól, amiket a „jó keresztények” elkerülnek – az alkoholtól, a drogoktól, a szextől és a káromkodástól. A kereszténység egyszerű volt: küzdj a vágyaid ellen, hogy tetszhess Istennek. Amikor kudarcot vallottam – és ez gyakran megesett –, mindig bűntudatom volt, és távolinak éreztem Istent. Visszatekintve nem gondolom, hogy a gyülekezetem tanítása helytelen volt, inkább csak nem volt teljes. Az Istenről alkotott képem szűk és apró volt. Mostanra férj vagyok, négy gyermek apja, és egy dél-kaliforniai gyülekezet lelkipásztora. Néhány évvel ezelőttig valójában elégedett voltam azzal, ahogyan Isten bennem és a gyülekezetben munkálkodott. Aztán Isten elkezdte megváltoztatni a szívemet. Ez jórészt akkor történt, amikor az Igéjét olvasgattam. Az Írás tanításán át érzett meggyőződés a harmadik világbeli országokban tett látogatásaim élményeivel együtt mindent megváltoztatott. Az életem komoly paradigma-összetörésen esett át, s ebből kifolyólag a gyülekezetem is. Az eredmény az lett, hogy most minden eddiginél élőbbnek érzem magam, csakúgy, mint a Cornerstone Gyülekezet. Felvillanyozó olyan hívők életében részt venni, akik hajlandóak a megszokott helyett biblikusan gondolkodni, s olyan közösségben lenni, ahol a radikális élet válik mintává.
Ez a könyv azoknak íródott, akik többet akarnak Jézusból. Azoknak, akiket untat az, amit az amerikai kereszténység ajánl. Azoknak, akik nem akarnak ellaposodni, akik inkább meghalnának, mintsem változtassanak a meggyőződéseiken. Remélem, hogy a könyv olvasása meggyőz valamiről: arról, hogy ha teljes mértékben átadod magad Isten céljának, akkor a jelenlegi valamint az ezt követő életben is Ő a legnagyobb örömöt adja neked.
Remélem, hogy megerősíti a vágyad arra, hogy „többet akarj Istenből” annak ellenére, hogy olyan emberek vesznek talán körül, akik úgy érzik, nekik „elegendő Istenük” van. Remélem, magabiztosságra lelsz, ha megkérdőjelezted és kétségbe vontad az amerikai egyház elkötelezettségét. Szeretném megerősíteni a kérdéseidet, mialatt biztosítalak arról, hogy van remény.
Isten a kaliforniai Simi Valley-be helyezett, hogy kényelmes életet élő emberek gyülekezetét kockázatos és kalandos életre vezessem. Hiszem: Isten vágya az, hogy annyira szeressünk másokat, hogy a végletekig elmegyünk segíteni nekik. Hiszem: azt akarja, hogy az adakozásunkról legyünk ismertek – adjuk az időnket, a pénzünket és a képességeinket, és indítsuk el az „adakozó” gyülekezetek mozgalmát. Ezzel könnyíthetünk a világban jelenlévő szenvedésen, és megváltoztathatjuk amerikai menyasszonyának hírnevét. Vannak olyanok, még a saját gyülekezetemben is, akik egyenesen őrültnek neveztek. Ám el sem tudok képzelni ennél kiválóbb látást, amire szánhatnám az életemet. Nem adhatunk több kifogást az emberek szájába, hogy miért ne higgyenek Istenben. Bizonyára hallottad már a kifejezést: „hiszek Istenben, csak a szervezett vallásban nem”. Úgy gondolom, nem mondanának ilyet az emberek, ha az egyház valóban aszerint élne, amire el van hívva. A kifejezés átalakulna: „Nem tagadhatom mindazt, amit az egyház tesz, de nem hiszek az Istenükben.” Legalább így egyenesen Istent utasítanák el, és nem a gyülekezetet használnák bűnbaknak.
Meg fogjuk nézni, hogy a Biblia milyen életre hív el minket. Fontos, hogy szellemi egészségünket ne a minket körülvevő emberek által mérjük, akik különben nagyon is hasonlóak hozzánk. Utunk kezdetén megnézzük, milyen helytelen szemléletünk van Istenről, s ebből adódóan magunkról is. Ám mielőtt megvizsgálnánk, és nevén neveznénk azt, ami hibás, meg kell értenünk valamit. A probléma lényege nem az, hogy langymeleg, tesze-tosza vagy stagnáló keresztények vagyunk. A lényeg az, hogy miért vagyunk ilyenek, s erre az a válasz, hogy pontatlan az Istenről alkotott látásmódunk. Úgy tekintünk rá, mint egy jóságos Lényre, aki azzal is megelégszik, ha az emberek beillesztik valahogyan az életük egy kis részletébe. Megfeledkezünk arról, hogy Isten sosem esett át identitásválságon. Ő tisztában van azzal, hogy Ő nagy, és megérdemli, hogy életünk középpontja legyen. Jézus alázatosan, szolgaként jött el, ám sosem könyörög azért, hogy életünk egy apró részét átadjuk neki. Mindent követel a követőitől.
Az első három fejezet abszolút meghatározó alapja ennek a könyvnek. Bár vannak olyan részletei, amelyek nem jelentenek majd „új” információt, azért hagyd, hogy ezek a szent igazságok imádatra késztessenek. Imádkozom, hogy mialatt a következő néhány oldalt olvasod, spontán, szívből jövő Isten-dicséret szakítsa félbe az olvasást. Engedd, hogy a szavak a régi igazságokat frissen kommunikálják a szívednek!
Miután az első három fejezetben lefektetjük az alapokat, az utolsó hét fejezet önvizsgálatra szólít. Az életet Isten lényegének fényében vizsgáljuk meg. Felfedezzük, hogy mi a baj a gyülekezeteinkben, és végső soron önmagunkban.
Tarts velem ezen az utazáson! Nem ígérem, hogy fájdalommentes lesz. Mind tudjuk, hogy a változás kényelmetlen. Tőled függ, hogyan válaszolsz az olvasottakra. Ám döntés előtt fogsz állni: vagy változtatsz a mindennapi életeden, vagy ugyanolyan maradsz.
Miután az első három fejezetben lefektetjük az alapokat, az utolsó hét fejezet önvizsgálatra szólít. Az életet Isten lényegének fényében vizsgáljuk meg. Felfedezzük, hogy mi a baj a gyülekezeteinkben, és végső soron önmagunkban.
Tarts velem ezen az utazáson! Nem ígérem, hogy fájdalommentes lesz. Mind tudjuk, hogy a változás kényelmetlen. Tőled függ, hogyan válaszolsz az olvasottakra. Ám döntés előtt fogsz állni: vagy változtatsz a mindennapi életeden, vagy ugyanolyan maradsz.
A Kiadó engedélyével.
