Az amerikai gyógyító mozgalom „atyjának" tartott ETHAN O. ALLEN (1846) körülbelül Dorothea Trudellel egy időben kezdte meg a gyógyítást, de úgy, hogy sem Trudelról, sem az európai eseményekről semmit nem tudott. Allen gyógyításba vetett hite is a saját gyógyulásán keresztül kezdődött, amikor 1846-ban a metodista egyházvezetők találkozóján tuberkulózisból ima által gyógyult meg. Ez annyira felbátorította, hogy ettől kezdve elkezdett a betegekért imádkozni. Bár az Újszövetségben leírt eseteken kívül semmiféle ismerettel vagy tapasztalattal nem rendelkezett, gyógyító szolgálatát mégis rendkívüli jelek és csodák kísérték.
Allen volt Amerikában az első, aki a gyógyítást a keresztény tökéletesség tanával összekapcsolta. Allen az első láncszem a szentség mozgalom felé. Azt vallotta, hogy Krisztus áldozata nemcsak a megigazulást, hanem az emberi természetnek a bűntől való megtisztulását is eredményezte. Stockmayer-hez hasonlóan úgy gondolta, hogy a betegségeket a bűn okozza. Ezért a betegségek megszűnése az emberi természetnek a bűntől való megtisztulásával, a szentség megtapasztalásával együtt következik be. Az amerikaiak abban különböztek az európaiaktól, hogy míg azok egy helyen letelepedtek, és hozzájuk jöttek a betegek, addig az amerikaiak vándoroltak.
A XIX. század a vándorló prédikátorok és evangélisták korszaka, akik szabad téren és hatalmas sátorokban tartották összejöveteleiket. Ez a gyakorlat a XX. század közepéig fennállt, aminek elsősorban a TV és a rádió új korszaka vetett véget. Allen is vándorolt, így a szolgálatába sok embert bevont. Közülük a legjelentősebb Elizabeth Mix volt, aki szintén tuberkulózisból gyógyult meg, éppen Allén imája nyomán. Elizabeth Mix feketebőrű művelt asszony volt, aki olyan sikeresen gyógyította a betegeket, hogy az orvosok a nehéz eseteiket mind hozzá küldték imáért. Ebben szerepe lehetett annak az új felfogásnak is, amely szerint a hit imáját a hit cselekedeteinek kell követnie, az érzékelhető tapasztalatoktól függetlenül. Ezt először Mix követelte meg a betegeitől. Felszólította őket, hogy tegyenek valami olyasmit, amit eddig betegségük miatt nem tudtak megtenni.
CHARLES CULLIS bostoni orvos volt, aki azonban a hitből való gyógyításban tiltotta az orvosok és a gyógyszerek használatát. Cullis a gyógyító mozgalom történetének egyik legfontosabb alakja. A gyógyítók ugyanis már hittek a szentség szükségességében (lásd: Allen), de a szentség mozgalom vezetői még nem hittek a gyógyulásban. Cullis volt az, aki meggyőzte a szentség-vezetőket arról, hogy a teljes megváltás nemcsak a szellem üdvösségét, hanem a fizikai test gyógyulását is magában foglalja. Ennek eredménye volt a két mozgalom egyesülése.
Cullis egyébként a Dorothea Trudel élete című könyv olvasása közben jutott arra a meggyőződésre, hogy Isten ma is meghallgatja az imákat és meggyógyítja a betegeket. Ezzel kapcsolatosan minden kétsége elmúlt akkor, amikor imája hatására, egy öt hónapja mozgásképtelen nő azonnal meggyógyult agydaganatából.
Cullis nagy szervező volt, 1873-ban Európában is járt, ahol meglátogatta mindenekelőtt Trudelt, Blumhardtot és másokat. Az amerikai gyógyító mozgalom legfontosabb eseményei a Maine állambeli Old Orchard Beachben megtartott sátoros összejövetelek voltok, amelyet Cullis alapított, és évtizedeken keresztül a legnagyobb csodák helyszíne volt. Cullisnak szemére vetették, hogy Old Orchard Beach olyan búcsújáró hely lett, mint a lourdes-i Mária-kegyhely. Az ilyen cinikus vélemények azonban ritkák voltak, mert a világi sajtó is ámulattal írt a megnyúlt végtagokról, az elhagyott tolókocsikról, a gyógyulást nyert emberek boldogságáról.
1861-62 között magánélete válságos periódusában egy mélyreható szellemi megtapasztalást követően a szegények, elhagyottak és különösen a gyógyíthatatlan betegek felé fordult. Ekkor több mint ötven szociális intézményt hozott létre, amelyek kizárólag az ő gyógyító munkájára épültek. Cullis legnagyobb jelentősége az, hogy a mozgalom későbbi vezetői (Boardman, AJ. Gordon, A.B. Simpson, Carrie Judd Montgomery) az ő szolgálatának mintáját követték.
Forrás: Új Exodus Magazin, 1992. 4. évf. 2. sz.
