Mi lenne, ha azt mondanám, hogy hagyd abba az imádkozást? Mi lenne, ha arra kérnélek, hogy egy időre ne beszélj Istennek, és inkább szemléld Őt hosszan, alaposan, mielőtt még egy szót szólnál? Salamon figyelmeztetett arra, hogy ne szavak sokaságával siessünk Isten jelenlétébe. A bolondok teszik ezt. Ám gyakran mi is ezt tesszük.
A mi kultúránk a közösség helyett a technológiára támaszkodik; olyan társadalomban élünk, amelyben a kimondott és az írott szó olcsó, könnyen hozzáférhető, és túlzott mennyiségű. A kultúránkban minden elfogadott, és az istenfélelemről szinte nem is hallani. Nem vagyunk hajlandók odafigyelni, elhamarkodottan szólunk, és hamar feldühödünk. A bölcs ember szótlanul járul Isten elé, és lenyűgözve áll előtte. Reménytelen erőfeszítésnek tűnhet a láthatatlan Istent szemlélni. Ám a Róma 1:20 elárulja nekünk, hogy a teremtésen keresztül látjuk Isten láthatatlan jellemzőit és isteni természetét. Kezdjük azzal ezt a könyvet, hogy némán szemléljük Istent. Szeretném, ha most megnéznéd interneten az „Awe Factor”(Lenyűgöző Elem) című videót a www.crazylovebook.com oldalon azért, hogy megízleld a lenyűgöző elemet Istenünkben.
Elakadt a szavad? Elámultál? Megszégyenültél? Amikor először láttam ezeket a képeket, imádatra késztettek. Nem akartam senkivel sem beszélni vagy megosztani ezeket. Csendben akartam ülni, és imádni a Teremtőt. Őrület belegondolni abba, hogy ezeknek a galaxisoknak a nagy részét csupán az elmúlt néhány év során fedezték fel, a Hubble teleszkópnak köszönhetően. Több ezer éve ott vannak az univerzumban anélkül, hogy az emberek tudtak volna róluk. Miért teremtett Isten több, mint 350.000.000.000 galaxist (s ez csupán óvatos becslés), amit emberek generációi nem is láttak, mi több, nem is tudtak a létezésükről? Talán azért, hogy egy nap azt mondhassuk: „Isten felfoghatatlanul hatalmas!” Vagy talán Isten azért akarta, hogy lássuk ezeket a képeket, hogy a válaszunk ez legyen: „Kinek hiszem én magamat?”
R. C. Sproul így ír: „Az embereket sosem érinti meg, és nincs rájuk hatással saját jelentéktelenségük meggyőződése addig, amíg össze nem vetik magukat Isten fenségességével.” Tudtad, hogy egy hernyó fejében 228 különböző, jól elkülöníthető izom van? Ez elég sok egy rovarnak. Egy átlagos szilfán körülbelül 6 millió levél található. A saját szíved pedig, miközben a vért eljuttatja a tested minden egyes részébe, elegendő nyomást hoz létre ahhoz, hogy képes lenne 10 méter magasra kilőni a vért. (Ezt még sosem próbáltam ugyan, de nem is javaslom senkinek, hogy kipróbálja.)
Belegondoltál valaha abba, hogy Isten milyen kreatív és sokoldalú? Nem kellett több száz különböző fajta banánt teremtenie, mégis megtette. Nem kellett az Amazonas dzsungelének egyetlen négyzetkilométerébe 3000 különböző fajta fát telepítenie, mégis megtette. Nem kellett olyan sokféle nevetést létrehoznia. Gondolj bele barátaid nevetésének különféle hangjaiba – ziháló, horkantó, csendes, hangos, ellenszenves. S mit szólsz ahhoz, ahogyan a növények ellentmondanak a gravitáció törvényének azzal, ahogyan a földből felszívják a vizet a szárukba és erezetükbe? Tudtad azt, hogy a pókok három különféle selymet termelnek? Amikor hálót építenek, egyetlen óra alatt csaknem húsz méter selymet hoznak létre, s ezzel párhuzamosan egy olyan különleges olajat is termelnek a lábaikon, amely megakadályozza őket abban, hogy a saját hálójukhoz ragadjanak. (A többségünk gyűlöli a pókokat, ám a húsz méter per óra teljesítmény tiszteletet érdemel.) A korallok annyira érzékenyek, hogy csupán a víz egy-két fokos hőmérséklet változása a halálukat jelentheti.
Tudtad, hogy amikor libabőrös vagy, akkor a szőrtüszőkben lévő szőrszálak valójában segítenek melegen tartani, mivel a testhőmérsékletedet bent tartják? S mit szólsz ahhoz a tényhez, hogy a növények a számunkra káros szén-dioxidot lélegzik be, és oxigénné alakítják, amire szükségünk van a túléléshez? Biztos vagyok benne, hogy tudtad mindezt, de rácsodálkoztál valaha? Ezek a méregnyelő, életadó növények a földbe ültetett apró magvakból nőttek ki. Néhányat öntöztek, néhányat nem, de pár nap elteltével előtörtek a földből a meleget adó napfény felé.
Bármi is legyen Isten indoka a világegyetemben, a földünkön és a testünkben fellelhető sokszínűségre, kreativitásra és kifinomultságra, a lényege mindennek az Ő dicsősége. Isten műalkotása önmagáért beszél, visszatükrözi azt, aki, és azt, amilyen.
„Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat. Nap napnak mond beszédet; éj éjnek ad jelentést. Nem olyan szó, sem olyan beszéd, amelynek hangja nem hallható. Szózatuk kihat az egész földre, és a világ végére az ő mondásuk.”
Zsoltárok 19:2-5.
