A gyógyító mozgalom rövid története 7.

A J. GORDON (1870) szintén a Keswick Szentség Mozgalom egyik vezetője volt. Egy önálló gyüleke­zet pásztoraként szol­gált Bostonban, ahol 1877-ben egy vendégszolgálat alkalmával Moody kézrátétele ál­tal a szeme előtt egy misszionárius rákos állkapcsa azonnal meggyógyult. Bár elméletileg elfogadta a gyógyulást, de az élmény közvetlen való­sága nagyon megérintette. Elkezdte az Igén keresztül keresni Istent, hogy a gyógyulás szellemi hátterét megismerje. Ennek eredményeként született meg a Gyógyítás szolgálata című híres könyve, amely ma is a téma egyik jelentős tanul­mányának számít. Gordon felfedezése szerint a Biblia tulajdonképpen arról szól, hogy miképpen lehet a szellemnek üdvösséget, a testnek pedig gyógyulást szerezni. Isten ezt a két szálon futó szolgálatot bízta az Egyházra, amiből idővel egy szál lett. Érthetetlen, ha a mai Egyház a szolgálat egyik szálát, a bűnbocsánatot, a keresztény hit alapjaként fenntartja, a másik szálat, a gyógyulást, pedig az apostoli idők letűnt különlegességének tekinti.

Gordon szerint, ha a csodák ideje elmúlt, akkor az egyedül csak az Egyház hitetlenségének köszönhető. Az a teológia, amely azt bizonygatja, hogy a csodák ideje lejárt, az az Isten országának evangéliumát tagadja meg, és a hittől való teljes elszakadást bizonyítja. A megváltás egységének ékes bizonyítéka, hogy ahol a gyógyulásban nem hisznek, ott problémák vannak a bűnbocsánat elfogadása és a hitből való megigazulás körül is. A megtérés, a bűnbocsánat és az újjászületés ugyanakkora csoda, mint az isteni gyógyulás. Ezek a csodák együtt „járnak le", vagy együtt élnek. Gordon meggyőzte a gyülekezetét arról, hogy az Egyház egy kórház, amelynek az a küldetése, hogy orvosságul szolgáljon az emberi életek számára.

A. B. SIMPSON (1881) New Yorkban a 13. utcai Presbiteriánus Gyülekezet pásztora volt, amikor egészségi állapota két év alatt olyan rohamosan megromlott, hogy 1881-ben az orvosok már csak néhány hónapot adtak neki. Simpson is saját gyógyulásán keresztül találkozott a gyógyítás üzenetével. Egészen véletlenül, éppen Old Orchard Beachbe vonult vissza pihenni. Ott rátalált Charles Cullis gyógyító összejövetelére, és az összejövetel alatt Isten ereje ál­tal meggyógyult. Simpsonnak a mozgalomban elsősorban tanító szolgálata volt, aki természetesen gyógyított is. Ezért talán nem véletlen, hogy hitotthonai és szociális intézményei mellett ő alapította az első gyógyí­tó szolgálatra is felkészítő főisko­lát, amely ma Nyack Főiskola né­ven működik. Emellett az általa létrehozott CMA (Keresztény Szö­vetség) szintén nagy szerepet ját­szott a felkészítésben, és a felszentelt szolgálók százait képezte ki. Mindez azt a célt szolgálta, hogy minden gyülekezetben olyan szolgálók működjenek, akik a gyógyulásra éppolyan természetességgel tudják az embereket elvezetni, mint a bűnbocsánatra.

A Keresztény Szövetség létrehozásának gondolata akkor merült fel benne, amikor 1885-ben részt vett a Boardman által Londonban összehívott Isteni Gyógyítás és Igaz Szentség Konferencián. A Keresztény Szövetség (CMA) azokat a mozgalomhoz tartozó szolgáló­kat és evangéliumi hívőket fogta össze, akik Krisztusban mint Meg­váltóban, Megszentelőben, Gyó­gyítóban és Eljövendő Úrban hittek. Ez az ún. „négyrétű evangéli­um" volt személyes szolgálatának és a CMA-nak is az alapja.

Simpson saját gyógyulásának színhelyén, Old Orchard Beach-ben, Cullis példáját követve tíznapos gyógyító összejöveteleket tar­tott, ahol a szentségről és a gyó­gyulásról prédikált. Tanításaival soha nem ismeretek átadására törekedett, hanem arra, hogy Isten Igéje alapján a gyógyulásba vetett hitre jussanak az emberek. Az összejövetelek középpontjában mindig a betegekért való imádkozás állt, ezért a legapróbb részletekig mindent ennek a célnak és a Szent Szellem működésének rendelt alá. Ennek köszönhetően emberek ezrei gyógyultak meg alkalmanként, megtapasztalva Isten jelenlétét és gyógyító erejét.

Forrás: Új Exodus Magazin, 1992. 4. évf. 2. sz.