Két nappal azelőtt ismertem meg. Dávidnak hívták, mint ahogy az el is várható egy izraeli pásztortól. Dávid meglehetősen szkeptikus volt a gyülekezetünkben zajló dolgokkal kapcsolatban, mégis rászánta magát a 14 órás repülőútra, hogy ellátogasson Torontóba.
Isten úgy megérintette, ahogy arról korábban álmodni sem mert. Amikor aznap este az egész gyülekezet előtt néhány kérdést intéztem hozzá, elmondta: „Hat éve szolgálok pásztorként. Végig nagyon nehéz volt, különösen azért, mert Izraelben élek. Rengeteg az ellenállás és a szellemi küzdelem. Már teljesen kiszáradtam és kifáradtam. A kétségbeesés határán álltam, ezért jöttem ide. Már nem bírtam tovább."
Egész testében remegett és térdei időnként meg-megcsuklottak, miközben elmesélte, mi történt vele aznap este. „Úgy éreztem, mintha az Atya karjaiba venne, játszana velem, a térdén lovagoltatna. Éreztem a szeretet hullámait." Szemében könnyekkel folytatta: „Azt mondja: szeret és törődik velem".
No.l : szeretet
Dávid aznap este személyesen találkozott a szeretet Istenével. Pontosan erre volt szüksége. Mindnyájunknak leginkább szeretetre van szükségünk, nem igaz? Maga Isten is azt kívánja, hogy szeressük (5Móz 6,5), és a szeretetét be akarja helyezni a szívünkbe.
Jézus a szeretetet nevezte a legfontosabb dolognak a világon, amikor arról kérdezték, melyik a legnagyobb parancsolat.
„Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták."
(Mt 22:37-40)
Jézus nem a Tízparancsolat egyikét emelte ki legfontosabbként. Azt jelentette ki, hogy a legnagyszerűbb és legértékesebb dolog, amit csak tehetünk, hogy szeretjük az Urat és szeretjük egymást. A dolgunk nem más, mint hogy építsük a szeretet birodalmát. Készen állsz rá, hogy teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből szeresd őt és szeresd az embertársaidat is? De vajon milyen is az, amikor teljes szívvel-lélekkel szeretjük az Urat?
A szolgálat nem helyettesítheti a szerelmet
A nagy kérdés az, hogyan szerethetjük Istent, holott nem látjuk? Hogyan lehetünk képesek szeretni Őt, amikor olyan nehéz érintkezésbe lépni vele intellektuálisan, az elme szintjén, az érzelmekről már nem is beszélve? Úgy vélem, ezt a kihívást gyakran úgy oldjuk föl, hogy Isten szeretetét fölcseréljük Isten szolgálatával.
Valahogy úgy gondolkozunk: „Ha erőmet megfeszítve munkálkodom Istenért, az nyilván azt jelenti, hogy szeretem Őt." Ezt a gondolkodásmódot kultúránk nagyban alátámasztja. Nagyon céltudatos, eredmény orientált emberek vagyunk. Az Úr azonban ennél többre gondolt. Amikor Jézus két mondatban összefoglalta a törvényt, körülbelül ezt fejezte ki: „Isten mély, érzelem-dús és tartalmas kapcsolatot kíván létesíteni veled, és azt akarja, hogy te is ilyenre törekedj másokkal." A fej-fej kapcsolatokon túl a szív-szív kapcsolatokat tartja kívánatosnak.
Amint ilyen típusú kapcsolatokat kezdünk létesíteni, Isten Országának összes többi eleme a maga helyére kerül, mert azon áll az egész törvény és a próféták, hogy mennyire tudunk szeretni és mennyire vagyunk szerethetőek. A kapcsolat elsőbbséget kell hogy élvezzen a szolgálattal szemben. A jó cselekedeteink önmagukban nem bizonyítékai annak, hogy közeli, szívből fakadó szerelmi kapcsolatban élünk Ővele.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
