2016. június 8., szerda

Zsoltárok Könyve 31:1-15.

1. A karmesternek. Zsoltár Dávidtól.
2. Benned, Örökkévaló, van menedékem, ne hagyj megszégyenülnöm soha, igazságoddal szabadíts meg engem!
3. Hajlítsd hozzám füledet, ments meg hamar, légy nekem erősségem sziklájává, váram házává, hogy megsegíts engem.
4. Mert szirtem és váram vagy, és neved kedvéért vezess és vezérelj engem.
5. Kijuttatsz engem a hálóból, melyet elrejtettek számomra, mert te vagy erősségem.
6. Kezedre bízom lelkemet; megváltasz engem, Örökkévaló, igaz Isten!
7. Gyűlölöm azokat, kik hamis hiábavalóságokat őriznek; én pedig az Örökkévalóban bízom.
8. Hadd ujjongok és örülök szeretetedben, a ki láttad nyomoromat, tudtál lelkem szorongásairól;
9. és nem szolgáltattál át ellenség kezébe, állítottad tágas helyre lábamat.
10. Kegyelmezz nekem, Örökkévaló, mert megszorultam, elsorvadt bosszúságtól szemem, lelkem és testem.
11. Mert bánatban fogyott el életem, éveim pedig sóhajtásban; elgyengült bűnömben erőm, csontjaim pedig elsorvadtak.
12. Mind a szorongatóim által gyalázottá lettem, szomszédaimnak nagyon, és rettegése meghittjeimnek; kik az utczán láttak, szöktek előlem.
13. El vagyok felejtve, mint a halott, a szívből, olyanná lettem, mint veszendő edény.
14. Mert hallottam sokaknak hiresztelését: Rémület köröskörül! Midőn tanakodnak ellenem egyaránt, lelkemet elragadni a szándékuk.
15. Én pedig benned biztam, Örökkévaló, azt mondtam: Istenem vagy.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)