2016. június 17., péntek

David Wilkerson - Szellemi vakság 1.

"A bálványszobrok készítői mind hiábavalók, és amiket kedvelnek, nem érnek semmit. Tanúik nem látnak és nem tudnak semmit, ezért szégyent vallanak. Ki formált istent, ki öntött bálványszobrot, amely semmit sem ér? Akik a bálványokhoz ragaszkodnak, mind szégyent vallanak, mert maguk a mesterek is csak emberek. Gyűljenek össze, álljanak elő mind! Majd megrettennek és szégyent vallanak valamennyien!"

"A kovácsmester vésőt fogva dolgozik az izzó szénnél. Pöröllyel készíti a szobrot, erős karral dolgozik rajta. Ha megéhezik, elveszti erejét; ha nem iszik vizet, kimerül."

"Az ácsmester kifeszíti a mérőzsinórt, vörös krétával rajzol, majd gyaluval dolgozik, azután körzővel rajzol, és emberalakot készít, mind egy feldíszített embert, hogy házban lakjék. Cédrust vág ki, tölgyfát vagy cserfát választ, amelyet az erdő fái között nevelt, kőrisfát ültet, amelyet az eső nevel. Ez lesz az ember tüzelője, vesz belőle, hogy melegedjék, befűt, kenyeret süt. De istent is csinál belőle, és leborul előtte; bálványszobrot készít, és imádja azt. Felét eltüzeli, ennél a felénél pecsenyét süt, megeszi a húst, és jóllakik; közben melegszik és ezt mondja: De jól megmelegedtem, amíg néztem a tűz fényét! A fa többi részéből istent készít: bálványszobrot. Leborulva imádja, és így könyörög hozzá: Ments meg engem, mert te vagy az istenem!"

"Nem tudnak és nem értenek semmit, mert szemük nem képes látni, és nincs eszük, nem értenek. Nem gondolja meg az ilyen ember, nem tudja és nem érti, hogy ezt mondaná: Felét eltüzeltem, kenyeret sütöttem parazsánál, húst is sütöttem, és megettem. A többi részéből utálatos bálványt csinálok és egy fatuskót imádok!"

"Aki hamuban gyönyörködik, azt félrevezeti saját megcsalt szíve. Nem mentheti magát, és nem mondhatja ezt: Csak hazugságra támaszkodtam!" (Ézs. 44:9-20).

Hihetetlen vakság

Éppen most olvastuk Isten Igéjéből az egyik leghihetetlenebb fajta vakságot. Íme itt van Izrael egyik lecsúszott fia, aki kivág egy fát, egy részét a tűzre teszi, azon megfőzi az ennivalóját, a másik feléből pedig bálványt csinál és istennek nevezi! Hogyan lehet egy intelligens ember ilyen vak, tudatlan, kritikátlan?

Ez azért történt, mert Isten valamit tett ezzel az emberrel. Isten elhomályosította a szemét, így többé nem volt képes a dolgokat megérteni vagy kritikával illetni. Ez az ember a hamuban gyönyörködött, a szemei vakok voltak, és a szíve becsapta. Hazugságban élt; nem látta, hogy segítségre van szüksége és szabadításra, mert nem volt tudatában sajnálatos állapotának.

Ahogy nézzük ezt a tudatlan embert, kétségkívül látjuk a vakságát. Isten pedig azt mondta, hogy senki sincs olyan vak, mint az Ő saját szolgái:

"Ti süketek halljatok! Ti vakok, nézzetek fel és lássatok! Van-e olyan vak, mint az én szolgám, és olyan süket, mint követem, akit küldök? Van-e olyan vak, mint az én megbízottam, olyan vak, mint az Úr szolgája? Sokat láttál, de nem ügyeltél rá, nyitva volt a füled, mégsem hallottál. Igazsága érdekében akart az Úr nagy és felséges tanítást adni. Ezért lett ez a nép kirabolt és kifosztott; csapdába és verembe estek mindnyájan, és börtönbe vannak zárva. Kirabolták őket, és nem volt szabadító, kifosztották őket, és nem mondta senki: add vissza! Ki ügyel erre közületek, ki hallgatja figyelmesen a jövő érdekében? Ki engedte meg, hogy kifosszák Jákóbot, és kirabolják Izraelt? Vajon nem az Úr, aki ellen vétkeztünk? Nem akartak útjain járni, és nem hallgattak tanítására. Ezért ontotta rá heves haragját és a háború tombolását. Lángolt körülötte, de nem értette, égette őt, de nem szívlelte meg." (Ézs. 42:18-25).

Ézsaiás Isten házanépének mai állapotát mutatja be! Szinte egyáltalán nincs tisztánlátás! Hallgassuk a prófétát újra: "Az én követem - Az én követem akit én küldök - VAK!" Ezt mondja: "Sok dolgot láttok (Egyik előadásról a másikra rohantok. Végtelen számú könyvet elolvastok. Sokat hallotok az igazságról és kinyilatkoztatásról, de ez nem változtatja meg az életeteket.) De nem veszitek észre!"

Isten népét kifosztják és megrabolják a különféle tanítások vad szélviharai és hullámai. Démonok tanai tömegeket ejtenek csapdába a kétségbeesés börtönébe és barlangjaiba. A megtértek az új tanítások prédájává és a Sátán zsákmányává válnak.

Nagyon kevés szolgálattevő van, aki szent tisztánlátással ezt mondaná: "Elég! Ez nem helyes." Kevesen kiáltanak fel: "Add vissza őket!" Kevesen vannak, akik isteni bölcsességgel és megértéssel meg tudnák szabadítani a becsapottakat és csapdába csaltakat.