Csak gondoljátok meg: ezek, akikről ez a szöveg ír, elvesztették otthonukat, állásukat, mindent, és mégis Pállal tanúskodtak, “annak ellenére is az Úr” (a nehéz idők ellenére is) jött hozzánk - mellettünk állt. Naponta jött hogy erejével betöltsön, és megadjon mindent amire szükségünk volt, hogy győzedelmeskedhessünk.”
Kedves szentek, kérdezlek titeket: Van a ti életetekben is ez az egy úgynevezett “annak ellenére is az Úr”? Elérkeztél arra a pontra, mikor azt tudod mondani: “Mindennek ellenére tudom, hogy Jézus meg fog tartani a nehéz időkben. És mindent meg fog adni amire szükségem lesz, mert Ő az erőm forrása.”
Pál megtanulta ezt a titkot megtérése idején. Mikor a Damaszkuszi úton megvakult, három napon keresztül böjtölt és imádkozott, azzal az elhatározással, hogy az Úr tényleges jelenlétével találkozzon, azzal az Úrral, aki megjelent neki az úton. Akkor az Úr Ananiást szólította: “Kelj fel, menj el...keresd fel Sault, mert íme, imádkozik,” (9,11) Ezután a biblia azt írja, “És Saul egyre jobban felbátorodott...” (9,22)
Ugyanezt az igazságot látjuk illusztrálva Jézus példabeszédében ahol egy embernek nem volt kenyere, de tudta, hogy barátjának volt elég. Így tehát átment barátjához és addig kopogott a kapun míg végül barátja felkelt és adott neki kenyeret.
Szeretteim, ez a kenyeres barát Jézus. Még közelebb is van hozzátok mint testvéretek, és mindennel el fog látni amire szükségtek van. Ez nem csak eledel, ruha, vagy lakás, de bátorítás, erő és béke is. (lásd Mt. 6 fejezet)
A biblia világosan írja, hogy egy speciális előkészülettel kell mindannyiunknak most foglalkoznunk, hogy kezdjük felépíteni, megerősíteni hitünket és szellemi erőnket. És az egyetlen mód erre az, hogy imában húzódjunk közel Jézushoz. Egyszerűen nem kapjuk meg a szükséges erőt semmi más úton, csakis imádság útján.
Dávid azt tanítja: “Nagy a Te jóságod, melyet a téged félőknek tartogatsz! Ebben részesíted a hozzád menekülőket minden ember szeme láttára. Jól elrejted őket magadnál az emberek áskálódása elől. Megőrzöd őket sátradban a perlekedő nyelvektől” (Zsolt 31, 20-21) Az idő elérkezett, hogy bezárkózzunk Krisztussal és naponta öntsük ki szívünket hozzá.
Amikor a vihar dühöng, mindegyikünknek szükségünk lesz egy saját erőkészletre.
Mikor a vihar közepében találjuk magunkat, képtelenek leszünk mások erejére támaszkodni. Nem fogunk erőt kapni házastársunktól, pásztorunktól, barátainktól még egy igazi istenfélő prófétától sem.
Láthatjuk ezt Jézus példabeszédében a tíz szűzről. Mikor a balga szűzek kérték az okosokat, “adjatok nekünk az olajotokból, mert lámpásunk kialszik” ezeknek válasza az volt, hogy, “menjetek a kereskedőkhöz és vegyetek magatoknak, hátha nem lesz elég nekünk is meg nektek is.”
Halljátok mit mond Jézus ebben a példabeszédben? Figyelmezteti gyermekeit: “Senkinek sincs elég hite arra, hogy másokat is ellásson. Nektek magatoknak kell hogy saját hitetek és bizalmatok legyen bennem.” Kedves szentem, ez olyan egyszerű: Szükséged van saját erőkészletedre. De ezt nem fogod megkapni csupán abból, hogy prédikációkra hallgatsz. És nem kapod ezt a gyülekezet közös énekléséből vagy jó cselekedetek által, csakis egyedül bezárkózva Jézussal, az Ő jelenlétében kaphatod meg ezt.
Most pedig minden hívő keresztényhez beszélek: Az idő elérkezett számotokra, hogy úgy húzódjatok Jézus közelébe mint soha ezelőtt. Szükségetek van a jelenlétére mint soha ezelőtt. A Zsoltáros azokhoz szól akik az Úr előtt fognak megjelenni a Sionon.
“Újult erővel haladnak és megjelennek Istennél a Sionon.” (Zsolt 84,8) Ez nekünk azt jelenti “Az imádkozó hívő nem fog lankadni a nehéz időkben. Egyre erősebb lesz, mert bízik Istenben az emberek szeme láttára.”
Zárom soraimat Ézsaiás erőteljes szavaival:
“Hát nem tudod, vagy nem hallottad, hogy örökkévaló Isten az Úr? Ő a földkerekség teremtője, nem fárad el, és nem lankad el, értelme kifürkészhetetlen. Erőt ad a megfáradtnak és az erőtlent nagyon erőssé teszi. Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak, de akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el.” (Ézs. 40,28-31)
