A hit sajnálatos módon absztrakt vallási kifejezéssé vált. A hittel kapcsolatos kifejezések a Szentírásban viszont mind egy olyan alapszóból származnak, mely hűséget jelent, megbízhatóságot a kapcsolatokban, arra utal, hogy valaki egy másik személy megbízhatósága és becsületessége alapján cselekszik. A hit ilyen értelemben nem más, mint Isten szavahihetőségének elfogadása - „hű az, aki ígéretet tett". (Zsid 10,23)
Jól jegyezzük meg a következőt: az igazi hit nem bizonyos dolgok megtörténtére irányul, hanem személyes bizalom Istenben. Hinni annyit jelent, hogy dolgainkat Őrá hagyjuk, és Benne bízva kilépünk.
A Biblia egyik központi vezérigéje, hogy „bízzatok az Úrban", méghozzá azzal a magatartással, hogy ha megöl is engem, bízni fogok benne" (Jób 13,15- az angol fordítás alapján). Jézus ilyen szintű bizalmat feltételezett mikor azt a híres és paradoxonnak ható kijelentést tette hogy „...megölnek némelyeket ti közületek. És gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért. De fejeteknek egy hajszála sem vész el." (Lk 21,16-18)
Alábbi megjegyzéseink az igaz hitről hasznosak lehetnek:
- A hit nemcsak ortodoxiát jelent, nem pusztán tantételekhez való pozitív viszonyulást, mert ezen a téren lehetünk abszolút korrektek akkor is, ha az Istenbe vetett igaz bizalomnak nyoma sincs a szívünkben.
- Ha valaki megpróbál alkudozni Istennel, és így imádkozik: „Hinni fogok benned Istenem, ha erre az imára válaszolsz" - az illetőnek fogalma sincs az egészről. Ez messze jár a bizalomtól!
- Isten nem mindig azt teszi, amit szerintünk tennie kellene, de pontosan ezért kell bíznunk Benne. Ha Ő mindig minden imát megválaszolna, a hitre nem volna szükség.
- Gyakran kérdezzük, hogy „Miért?" de hát ki vagyok én, hogy az Őbelé vetett bizalmam feltételeként azt akarjam tudni, hogy Isten miért tesz, vagy miért nem tesz valamit? Miféle bizalom az ilyen? Annyira feltételekhez kötött, hogy ha jól megnézzük, igazából nem is hit!
- Isten nem fogadja el a bizalommal kapcsolatban támasztott feltételeinket. Komolyan gondolhatjuk, hogy Ő a mi kicsinyes elménk okoskodásaihoz fog alkalmazkodni, csak azért, hogy a végén nehogy ne higgyünk neki?
- Ha nem hiszel, abból neked származik károd, nem Neki.
- A hit maga nem mérhető, csak a hittel végrehajtandó feladat.
Fejezetünk mindeddig a hittel általánosságban foglalkozott. Erre azért volt szükség, hogy világos alapokon tárgyalhassuk a nagyobb hit, azaz a hit ajándéka témáját. A hit megszerzése a Biblia fő témája, és erről szóló tanítása éppúgy vonatkozik a hit ajándékára, mint a hit összes többi formájára. A Zsidó 11 felsorolja azokat a „régieket", akik jó bizonyságot nyertek - mindnyájan egyetlen dolgon, a hiten keresztül, ők a tanúink, más szóval nézőközönségünk (a magyar fordításban: bizonyságaink) - amint a hit előttünk levő küzdőterét megfutjuk.
