Mert nem oly főpapunk van, aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem aki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt. Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez [Istennek a bűnösökkel szembeni meg nem érdemelt jóindulatának trónjához], hogy irgalmasságot nyerjünk [a hibáinkért] és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül [megfelelő és alkalmas időben érkező segítségül, ami akkor érkezik, amikor szükségünk van rá].
Zsidó 4:15-16
Hát nem csodálatos, hogy már nem a Törvény alatt kell élnünk, állandó küszködés és szenvedés közepette, hogy tökéletesek legyünk és ezt az állapotot meg is tudjuk tartani, mert enélkül nem lehetnénk biztosak abban, hogy Isten meghallgatja imáinkat és kegyelmes lesz hozzánk? Hát nem csodálatos dolog az, hogy félelem nélkül, magabiztosan járulhatunk Isten kegyelmének (felénk irányuló meg nem érdemelt jóindulatának) királyi székéhez, és részesülhetünk az Ő kegyelmében és könyörületességében, amikor szükségünk van rá?
Számtalanszor élveztem már ezt a csodálatos kiváltságot. Sok olyan dolgot tett Isten, ami radikálisan megváltoztatta az életemet. Egy ilyen dolog a Szent Szellem keresztség volt. A másik az volt, amikor a kéréssel és elfogadással kapcsolatos igehelyekről adott kijelentéseket nekem, amelyeket az első fejezetben már ismertettem, és röviden utalok majd a későbbiek során is.
Kérdezd Istent
Honnét vannak háborúk (viszályok, ellenségeskedések) és harcok (viták és veszekedések) közöttetek? Nem onnan-é a ti gerjedelmeitekből, amelyek a ti tagjaitokban vitézkednek? Kívántok valamit [ami másoknak van], és nincs néktek: gyilkoltok és irigykedtek, és nem nyerhetitek meg [A gyűlölet nem más, mint gyilkosság, mivel a szíveteket érinti]; harcoltok és háborúskodtok; és nincsen semmitek [megelégedettség, öröm, boldogság, amire vágytok], mert nem kéritek.
Jakab 4:1-2
Miért érezzük magunknak ilyen boldogtalannak és szerencsétlennek? Miért leszünk frusztráltak? Miért nem jövünk ki egymással? Miért bosszankodunk folyton, miért vagyunk állandóan nyugtalanok? Miért nem örömben és békességben járunk? A válasz teljesen egyértelmű. Ez azért van, mert az életünket nem szántuk oda teljes mértékben a kegyelem és könyörületesség Szellemének.
Tudjuk, hogy valamennyien újjászülethetünk és megkeresztelkedhetünk a Szent Szellemben, ennek ellenére olyan szerencsétlennek érezzük magunkat. Már láttuk, hogy sem az üdvösség, sem a Szent Szellem keresztség önmagában nem garantálja, hogy győztesek leszünk. Vannak más dolgok is, amiket meg kell tanulnunk és az életünkben alkalmaznunk annak érdekében, hogy győzedelmes életet élhessünk. Ezek közül az egyik legfontosabb az Úrtól való teljes függés.
A Jakab levél fenti verse rávilágított arra, hogy nemcsak az volt a probléma, hogy nem az Úrtól kértem azt, amire az életemben szükségem volt, hanem az is, hogy az egész Vele való kapcsolatomat a cselekedetekre építettem. Meg kellett tanulnom, hogy úgy jöjjek az Úrhoz, mint egy kisgyermek, teljesen Rá bízva magamat, ahelyett, hogy önállóan, a saját erőmből oldjam meg a problémáimat.
Miután megkaptam ezt a kijelentést arról, hogy rendeljem alá magam az Úrnak, Tőle kérjem mindazt, amire szükségem van, elkezdtem mindenfélét kérni, ami csak eszembe jutott. Ahelyett, hogy kínlódtam és küszködtem volna, rábíztam magam, és kértem. Nem volt túl nagy vagy túl jelentéktelen dolog számomra, mindennel az Úrhoz fordultam, és Őt kértem, hogy rendezze el nekem.
Ha például Dave, a férjem focimeccset akart nézni a tévében, mi a gyerekekkel inkább filmet néztünk volna, ahelyett, hogy háborúzni kezdtem volna vele, átmentem a másik szobába és imádkozni kezdtem: „Atyám, ha az az akaratod, hogy a családunk együtt nézzen filmet, kérlek, segíts, hogy Dave meggondolja magát”. Bíztam abban, hogy az Úr képes megváltoztatni a férjem tervét, ha az nem illett az Ő tervébe. Ha mégsem, akkor hajlandó voltam ezt elfogadni.
A Biblia azt mondja, ha mi magunk akarunk valamit a saját akaratunkból megvalósítani, az Úr nem engedi, hogy sikerrel járjunk. Akadályoz bennünket, szembeszáll velünk – mindaddig, amíg fel nem adjuk az önfejűsködést, megalázzuk magunkat, Hozzá fordulunk és azt mondjuk: „Atyám, nem tudok úrrá lenni ezen a helyzeten: ha azt akarod, hogy meglegyen, Neked Magadnak kell megtenned”.
Ezért mondom, hogy teljesen az Úrtól kell függenünk, igazából át kell adni magunkat az Ő akaratának, nemcsak próbálkozni ezzel a „rábízni magam és kérni” dologgal, mert ez csupán manipuláció lenne annak érdekében, hogy Istentől vagy másoktól megkapjuk azt, amit akarunk. Ez a fajta manipuláció, csakúgy, mint a többi cselekedet csak frusztrációhoz vezet. Az egyetlen módja annak, hogy életünkbe béke és boldogság költözzön az, hogy minden gondunkat az Úrra vetjük, és megkérjük Őt, hogy úgy oldja meg a problémáinkat, ahogyan Ő legjobbnak látja – aztán már csak hinnünk kell abban, hogy meg is teszi. Kérd Istentől azt, amire vágysz, és higgy abban, hogy a legjobbat fogja adni neked.
Fordította: Berényi Irén
