Az angyalok egy következő bűnét Mózes első könyve 6:1-2 írja le:
„Lőn pedig, hogy az emberek sokasodni kezdének a föld színén, és leányaik születének. És láták az Istennek fiai az emberek leányait, hogy szépek azok, és vevének maguknak feleségeket mindazok közül, kiket megkedvelnek vala.”
Kik ezek az „Istennek fiai”? Kétszer is hivatkozik rájuk Jób könyve.
A Jób 1:6: „Lőn pedig egy napon, hogy eljövének az Istennek fiai, hogy udvaroljanak az Úr előtt; és eljöve a Sátán is közöttük.”
Továbbá a Jób 38:7-ben, amikor Isten megkérdezi Jóbot: „Hol voltál... amikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának?”
Nyilvánvaló, mindkét szakaszban, hogy ezek az „Istennek fiai” angyali lények voltak. Emberi lények biztosan nem voltak jelen, mikor Isten lefektette a föld alapjait.
Van két szakasz az Újszövetségben, amely leírja Isten ítéletét az angyalok felett, akik ezen a módon vétkeztek a nőkkel. A Júdás 6 azt mondja: „És az angyalokat is, akik nem tartották meg fejedelemségüket, hanem elhagyták az ő lakóhelyüket[a mennyet], a nagy nap ítéletére örök bilincsekben, sötétségben tartotta”.
Egyértelmű, hogy ezek nem a Sátán kezdeti lázadásában részt vevő angyalok, mert a Sátán és angyalai még nincsenek bebörtönözve, hanem szabadok és tevékenyek a „magasságban”. Azoknak az angyaloknak a bűne, akikre Júdás utal, az volt, hogy elhagyták kijelölt lakóhelyüket a mennyben, és lejöttek a Föld felszínére, ahol vadházasságban éltek nőkkel.
Júdás azután folytatja: „Miképpen Szodoma és Gomora és a körülöttük lévő városok [is], amelyek azokhoz hasonlóan paráználkodtak, és más test után jártak, például vannak [előttünk], örök tűznek büntetését szenvedvén.”
Júdás Noé napjainak bukott angyalaihoz hasonlítja Szodoma és Gomora népét, mert mindkét csoport a szexuális erkölcstelenségnek és fajtalanságnak ugyanabban a bűnében volt vétkes.
Péter második levelében, a 2:4-6-ban az apostol szintén összekapcsolja Noé napjainak bukott angyalait Szodoma és Gomora népével:
„Mert ha nem kedvezett az Isten a bűnbe esett angyaloknak, hanem mélységbe [KJV: a pokolba le-] taszítván, a sötétség láncaira adta oda őket, hogy fenntartassanak az ítéletre. És [ha] a régi világnak sem kedvezett, de Noét az igazság hirdetőjét, nyolcadmagával megőrizte, özönvízzel borítván el az istentelenek világát; És [ha] Szodoma és Gomora városait elhamvasztotta, végromlásra kárhoztatta, például tévén azokra nézve, akik istentelenkedni fognak.”
Bűnük mindkét esetben a természetellenes szex volt. A negyedik versben, ahol az angol fordítás azt mondja, „a pokolba letaszítván”, a görög valójában a tartarosz szót használja, egy olyan szót, ami gyakran előfordul a görög irodalomban. A tartarosz meghatározása: „a fogság helye, ami olyan mélyen van a Hádész alatt, amilyen mélyen a Hádész található a föld alatt”.
Bámulatos, milyen sokáig tűri az Úr a világon létező bűnök néhány formáját, de vannak bizonyos határok, amelyeket Isten féltékenyen őriz. Az egyik ilyen határ az, ami tiltja a szexuális fajtalankodást, akár angyalok és emberi lények, akár azonos nemű emberi lények között. Amikor ezt a határt átlépték, ezt Isten szigorú ítéletei gyorsan követték. Egyik esetben az ítélet özönvíz formájában jött, a másik esetben egy pillanat alatt eltörölte két teljes város lakosságát.
Fordította: Marton Katalin
