A dicsőítésre vonatkozó útmutatásában Pál azt írja az újszövetségi egyháznak: „Ezért kell az asszonynak hatalmi [jelt] viselni a fején, az angyalok miatt.” (1Kor 11:10)* Pál természetesnek vette, hogy amikor a keresztények dicséretre gyűlnek össze, angyalok szintén képviseltetik magukat és részt vesznek benne.
Nem egyszer, amikor Ruth és én együtt dicsértük Istent, hallotta énekelni az angyalokat. Rájöttünk, abban a kiváltságban volt részünk, hogy az univerzum dicséretének egy mennyen és Földön is átívelő apró részét tapasztaltuk meg. Hasonló bizonyságokat hallottam más keresztényektől.
A Zsidókhoz írt levél 1:14-ben a szerző azt mondja, hogy Isten angyalai „avagy nem szolgáló szellemek mind, elküldve szolgálatra azokért, akik örökölni fogják az üdvösséget”. A „szolgáló szellemekk”-nek fordított görög kifejezés, kimondottan olyan szellemi lényeket ír le, akik papi szolgálathoz tartozó dicsőítést teljesítenek. Az újszövetségi egyházban a menny és a Föld összeforrt a dicséretben.
Egymást követő angyali lázadások
A Biblia Isten elleni angyali lázadások sorozatát fedi fel. Az első – és legjelentősebb – Lucifer (egy arkangyal) őslázadása volt, amelyet az Ézsaiás 14:12-14 mutatott be:
„Miként estél alá az égról fényes csillag, hajnal fia? Levágattál a földre, aki népeken tapostál! Holott te azt mondtad a szívedben: az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet, és lakom a gyülekezet hegyén, messze északon. Felibük hágok a magas felhőknek, és hasonló leszek a Magasságoshoz.”
Ami engem illet, hiszem, hogy az isteni Személy, akinek a pozíciójára vágyott a Sátán, nem Isten, az Atya, hanem Isten, a Fiú volt (aki később az emberi történelemben Názáreti Jézusként lett látható). A kettejük közötti konfliktus a kereszten érte el tetőpontját, ahol a Sátán látszólag legyőzte Jézust, de valójábanJézus fosztotta meg a Sátánt minden fegyverétől és mért rá teljes vereséget. „Lefegyverezvén a fejedelemségeket és a hatalmasságokat [a Sátánét], őket bátran mutogatta [Jézus], diadalt vévén rajtuk abban (azaz a keresztáldozatban)” (Kol 2:15)
A Jelenések könyve 12:3-4 úgy festi le a Sátánt, mint „egy nagy veres sárkány”-t, aki „a farka után vonszá az ég csillagainak harmadrészét”. Mint arkangyal, Lucifer (most már Sátán) hatalommal rendelkezett a mennyei agyalok egyharmada felett, akik követték őt a lázadásában, és akiket vele együtt űztek ki a mennyből. A Sátán és az angyalok, akik követték őt, azután egy rivális királyságot alapítottak a „magasságban” (Ef 6:12), valahol a harmadik ég (2Kor 12:2-4; ami Isten lakóhelye) és a Földről látható ég között.
Habár a Sátán rendeltetési helye visszafordíthatatlanul ki lett jelölve a keresztnél szenvedett vereségekor, a végső ítélete nem lesz végrehajtva a millennium lezárásáig. Akkor majd a Sátán – az antikrisztussal együtt – „vettetik a tűz és kénkő tavába... és kínoztatnak éjjel és nappal örökkön örökké” (Jel 20:10)
Fordította: Marton Katalin
*A rendelkezéseket: vagy: a hagyományokat, szó szerint: a továbbadottakat. A paradoszisz szó hagyományt is jelent, később , az ókeresztény korban az ún. ,,apostoli hagyományt" (aposztoliké paradoszisz) is ezzel a szóval jelölték. Talán arra is utal ezzel a szóval Pál, hogy az alábbiakban következő rendelkezéseknek - például a nők feje befedésének - az Ószövetségben nem található semmiféle írott alapjuk, hanem ezek az apostolok határozatai (,. hagyományai" ).97 Hatalmi jelet: szó szerint: hatalmat. Ennek értelmezésében két felfogás alakult ki: 1) az lrenaeustól Tertullianuson át Epiphanioszig, illetőleg Ágostonig élő hagyomány szerint a „hatalmi jel" vagy „eszköz" a „fátyol", .. lepel", mert az angyalok szó itt bukott angyalokra vonatkozik (akikben az 1 Móz 6:1-4-ben elbeszélt történet szerint az emberi nők szépsége kívánságot ébreszt, ami a velük való szexuális kontaktushoz, és ezáltal démonikus lények születéséhez vezethet) . Ugyanezt az álláspontot képviseli a rabbinikus irodalom is. A másik nézet szerint 2) mindössze arról van szó, hogy az istentiszteleteken jelen lévő (jó) angyalok iránti tisztelet jele az asszonyok részéről a befedett fő, amely jelzi az e világ rendjén őrködő szellemi lényeknek, hogy az asszony elfogadja férje tekintélyét, vezetését maga fölött. Vélhetően mindkét felfogás helyes.
SZPA Újszövetség lábjegyzet
