2016. június 17., péntek

Zsoltárok Könyve 35:1-13.

1. Dávidtól. Perelj, Örökkévaló, perlőimmel, harcolj harcolóimmal!
2. Ragadj pajzsot és vértet, és kelj föl védelmemre.
3. Ránts ki dárdát és zárd el útját üldözőimnek, mondd lelkemnek: segítséged vagyok.
4. Szégyenüljenek meg és piruljanak el, a kik lelkemre törnek. Hátráljanak meg és gyalázatul legyenek, a kik vesztemet kigondolják.
5. Legyenek mint polyva a szél előtt, s az Örökkévaló angyala taszítja őket;
6. legyen útjuk sötétség és sikamlósság, és az Örökkévaló angyala üldözi őket.
7. Mert ok nélkül rejtették el nekem hálós vermüket, ok nélkül ásták azt lelkemnek.
8. Jöjjön rá vész, melyet nem sejt, és hálója, melyet elrejtett, fogja meg őt, a vészbe essék bele.
9. Lelkem pedig ujjong az Örökkévalóban, örvend segítségében.
10. Mind a csontjaim mondják: Örökkévaló, ki olyan mint te, a ki megmented a szegényt a nála erősebbtől, szegényt és szűkölködőt rablójától!
11. Fölállanak jogtalan tanúk, olyat, a mit nem tudok, kérdeznek tőlem.
12. Rosszat fizetnek nekem jóért, gyötrelmére lelkemnek.
13. Pedig én – betegségükben öltözetem zsák volt, böjttel sanyargattam lelkemet; imádságom pedig ölembe szálljon vissza!

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)