2016. június 2., csütörtök

Zsoltárok Könyve 27.

1. Dávidtól. Az Örökkévaló a világosságom és üdvöm, kitől féljek? Az Örökkévaló életemnek erőssége, kitől remegjek?
2. Mikor gonosztevők közelítettek felém, hogy húsomat egyék, az én szorongatóim és ellenségeim – ők botlottak meg és estek el.
3. Ha táboroz ellenem tábor, nem fél szívem; ha támad ellenem, mindamellett bízok én.
4. Egyet kértem az Örökkévalótól, azt kívánom: lassabban az Örökkévaló házában éltem minden napjaiban, hogy nézzem az Örökkévaló kellemét és szemléljem templomát.
5. Mert tartogat engem kunyhójában veszedelem napján; rejteget engem sátora rejtekében, sziklára fölemel.
6. És most fölemelkedik fejem ellenségeim fölé, körülöttem; hadd áldozok sátorában riadás mellett áldozatokat, hadd éneklek és hadd zengek az Örökkévalónak!
7. Halljad, Örökkévaló, hangommal felkiáltok, kegyelmezz nekem és hallgass meg engem!
8. Rólad mondja szívem: Keressétek arczomat! – Arczodat, Örökkévaló, keresem én.
9. Ne rejtsd el arczodat előlem, ne utasítsd el haragban szolgádat; segítségem voltál; ne vess el és ne hagyj el engem, üdvöm Istene!
10. Mert atyám s anyám elhagytak, de az Örökkévaló befogad engem.
11. Igazíts engem, Örökkévaló, a te útadra, és vezess egyenes ösvényen meglesőim miatt!
12. Ne adj át szorongatóim dühének, mert támadtak ellenem hazug tanúk s erőszakot lehelők.
13. Ha nem hittem volna, hogy majd látom az Örökkévaló jóságát az élők országában!
14. Remélj az Örökkévalóban! Légy erős és bátorodjék szíved, és remélj az Örökkévalóban!

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)