A történelem és a Szentírás együtt is nagyon keveset árul el nekünk az igazi Magdalai Máriáról, az asszonyról, aki megragadta nemzedékünk, kultúránk képzeletét. Valójában, bár széles körben az a nézet járja, hogy Magdalai Mária prostituált volt, erre nincs konkrét bizonyíték. Teljesen alaptalan az az elképzelés, hogy Máriának a mély tanítványi kapcsolaton kívül bármiféle viszonya lett volna Jézussal. Még ennél is rosszabb az az elterjedt nézet, hogy Jézus esetleg összeházasodott Magdalai Máriával. Ez természetesen teljes mértékben hamis, a Biblia mércéjével nézve eretnekség.
De akkor ki is volt Magdalai Mária?
A Szentírás azt bizonyosan állítja, hogy Jézus hét démontól szabadította meg Máriát (Lukács 8:2). Azt nem tudjuk, milyen démonok voltak ezek. De azt tudjuk, hogy mihelyt szabad lett, Mária néhány másik nővel együtt odaszánta életét Krisztus szolgálatának saját vagyonából történő támogatására (Lukács 8:1-3). Vagyis kulcsfontosságú szerepük volt az Úr szolgálatában és üzenetének terjesztésében.
Azt is tudjuk, hogy Mária végig Jézussal maradt, ő volt a néhány nő egyike a kereszt lábánál, szemtanúként nézte végig Megváltója rettenetes halálát (Máté 27:56; Márk 15:40-41; János 19:25). Ezenkívül azt is megtudhatjuk, hogy Magdalai Mária egyike volt azoknak a nőknek, akik azon a ragyogó vasárnap reggelen felkerekedtek, hogy megkenjék Krisztus holttestét olajjal (Márk 16:1-9).
Valamennyi történet közül azonban talán az a beszámoló a legárulkodóbb, amelyet a János 20:1-18-ban olvashatunk. A feltámadás vasárnapján, amikor Mária és néhány másik nő üresen találta Jézus sírját, a többiek hazamentek.
Mária nem. Ő ott maradt egyedül az üres sír mellett, és könnyekre fakadt.
Mivel érzelmes regényeket írok, Mária történetének ez a része érintett meg a legjobban. Ez a nő valamikor a teljes sötétséghez tartozott. Jézus megmentette, ahogyan csak Isten képes rá, és ő odaszánta magát Neki földi élete hátralevő részében. Odaszánta idejét, pénzét és teljes szívét. Amikor Jézust megölték a kereszten, amikor a testét – Mária így vélte – ellopták a sírból, Mária úgy érezte, egész világa összeomlott.
Megsemmisült.
Jézus látta ezt, mint ahogy lát bennünket is, amikor össze vagyunk törve. Megesett rajta a szíve, és két angyalt küldött a vigasztalására. Az angyalok megkérdezték, miért sír. „Azért” – mondta ő – „mert elvitték az én Uramat. Nem tudom, hová vitték.”
Valamit hallhatott maga mögött, mert megfordult, és ott állt Jézus. Először annyira megdöbbent, hogy nem is tudta, kit lát. Amikor viszont felismerte Őt, akkor hozzáfuthatott, és talán megfogta a kezét, vagy esetleg megpróbálta megölelni.
Jézus még ekkor is – barátságuk talán legmélyebb megnyilvánulásakor – egyértelműen kijelentette, ki Ő, és mi a célja. Így szólt Máriához: – Ne érints engem, mert még nem mentem fel az Atyához! Menj el inkább testvéreimhez, és mondd el nekik:
„Visszatérek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.”
Tulajdonképpen azt mondta neki: „Ne ölelj meg, mert ez nem rólunk szól! Inkább menj, mondd el a többieknek, hogy megteszem, amit előre megmondtam!” Ne értsék félre! Jézus nem haragudott Máriára. Annyira fontos volt neki, hogy angyalokat küldött hozzá, és először neki jelent meg, nem azoknak a befolyásos férfiaknak, akiknek megjelenhetett volna.
De azért világosan körülhatárolta, mi az Ő szerepe Mária életében. Az Ura volt, nem a szerelmese. Atyja, nem pedig csupán a barátja.
Sokan ezzel küszködnek manapság – nem értik a kapcsolatot Mária és Krisztus között.
Az Istenember modernkori példázat Magdalai Máriáról. Regényíróként úgy éreztem, szabadságom van arra, hogy találjak hét démont vagy borzalmat, amelyből egy Magdalai Máriához hasonló személy megmenekülhetett. Az Istenemberben Mary Madison mindenféle bántalmazást elszenved, más egyéb borzalmakkal együtt. A könyvben vannak olyan részek, amelyeket – noha nem érzékletesek – nehéz lesz olvasni; olyan részek, ahol összerándul a gyomrunk attól, hogy mi mindent kell elszenvednie ennek a modernkori Máriának.
Lehetséges, hogy ön nem tud azonosulni a bántalmazásról, a hűtlenségről vagy az erkölcstelenségről szóló történettel. Amíg azonban a lelkünk ellensége létezik, mindannyian szenvedünk a bántalmazás valamilyen formájától: a félelemtől, a kétségektől, a magánytól, a függőségtől, az életmódbeli bűntől. Mindnyájunknak szükségünk van arra, hogy megmentsen az Egyetlen, akinek van hatalma rá.
Jézus Krisztus, az Istenember.
Annak, hogy egy modernkori Magdalai Máriáról szóló történetet hozok Önöknek, egyetlen oka van:
Mária története a mi történetünk.
Én saját magamat látom Máriában, és azért imádkozom, hogy Ön is meglássa saját magát. Botladozunk, áldozatul esünk a világ démonainak és sötétségének, csapdába ejt a saját gyarlóságunk és haszontalanságunk – addig, amíg Jézussal nem találkozunk. Akkor, mihelyt Ő megment, egy életre szóló, elképesztő esélyt kapunk: követhetjük Őt napról napra, hagyhatjuk, hogy életünk és a rendelkezésünkre álló források Neki hozzanak dicsőséget és tisztességet.
Ahogyan Magdalai Mária tette.
Én saját magamat látom Máriában, és azért imádkozom, hogy Ön is meglássa saját magát. Botladozunk, áldozatul esünk a világ démonainak és sötétségének, csapdába ejt a saját gyarlóságunk és haszontalanságunk – addig, amíg Jézussal nem találkozunk. Akkor, mihelyt Ő megment, egy életre szóló, elképesztő esélyt kapunk: követhetjük Őt napról napra, hagyhatjuk, hogy életünk és a rendelkezésünkre álló források Neki hozzanak dicsőséget és tisztességet.
Ahogyan Magdalai Mária tette.
