A gyógyító mozgalom rövid története 6.

WILLIAM E. BOARDMAN az egyike volt azoknak a szentség mozgalmi vezetőknek, akiket Cullisnak sikerült meggyőznie a gyó­gyulással kapcsolatban. Boardman a szentség mozgalom keswicki szárnyának vezetőjeként igen tekintélyes ember volt, így az ő csatlakozása azonnal számtalan szentség-gyülekezet csatlakozását is jelentette. Ettől kezdődően ezek a gyülekezetek alkották a gyógyí­tó mozgalom fő bázisát, és amint azt látni fogjuk, a pünkösdi gyülekezetek is ezekből fejlődtek ki. A vándorló gyógyító szolgálatok ugyanis nem tudták az Egyház mindennapos természetes gyakorlatává tenni a gyógyítást, mivel elsősorban nem keresztény közösségekre épültek, hanem alkalmi résztvevők számára szerveződtek. Ezért a gyógyító szolgálatokban rejlő szellemi erő nem tudott az Egyház építésében kellőképpen hatékony lenni. Ezt követően azonban a gyógyítók nagy része egyben valamelyik szentség-gyü­lekezet vezetője is volt, és ez a gya­korlat másokban is azt az igényt keltette fel, hogy szolgálata valamely konkrét gyülekezethez (is) kötődjék.

A megváltásnak a fokozatos megszentelődésben és fokozatos gyógyulásban való realizálódása elképzelhetetlen lenne helyi gyüle­kezetek nélkül. A gyógyító mozga­lom ebben a szakaszában a tudatos egyházépítés szolgálatába állt. Ennek a csúcspontját John Alexan­der Dowie szolgálata jelentette, aki gyógyító apostolként új gyülekezeteket alapított, sőt energikussága következtében elhívását túl­teljesítve, még egy várost is létrehozott. Ezt kiegészítették azok a különösen nagy gyógyító ajándékkal rendelkező szolgálatok, ame­lyek továbbra is felekezetköziek és gyülekezetek fölött állók maradtak, és elsősorban az ébredést szolgálták, valamint a szellemben való egységet munkálták.

Ezt az egységet szolgálta az 1885-ben William Boardman által Londonban összehívott „Isteni Gyógyítás és Igaz Szentség Nem­zetközi Konferencia" is, amely a gyógyító mozgalom első világméretű központi rendezvénye volt, és a szentség mozgalommal való teljes egységet szervezetileg is de­monstrálta. A mozgalom kiterjedését mutat­ja, hogy a konferencián Ameriká­ból, Európából és a missziós területekről hétezer gyógyító- és szent­ség mozgalmi vezető volt jelen. Boardman ekkorra már Londonba költözött, és a Magasabb Szintű Élet (Higher Life) elnevezésű moz­galma segítségével, egész Európára kiterjedő módon szervezte a szentség mozgalom tanításának el­terjesztését. (Figyelemreméltó, hogy Európa - ahonnan a gyógyító mozgalom elindult - a Szent Szellem munkájával szembeni ellenállása miatt olyan szintre esett vissza, hogy az amerikai szolgálatok missziós területévé vált. A pünkösdi ébredés hajnalán azonban Anglia két nagy gyógyító evangélistát adott az egyháztörténelemnek a walesi Robert Evanst és Smith Wigglesworthot, akit a hit apostolának neveztek.)

William Boardman Londonban nagyon sikeres gyógyító szolgálattal bizonyította a tanítás hitelességét Híressé vált hitotthonát hébe­rül Bethshannak, azaz a Nyuga­lom házának nevezte. A nyuga­lomnak a fokozatos gyógyulásba vetett bizalom is forrása lehetett, mivel a betegek az azonnali gyó­gyulás elmaradása esetén nem ke­rültek stresszhelyzetbe, és nem es­tek pánikba. A keswicki irányzat felfogásának és gyakorlatának megfelelően az orvosi kezelést itt nem nélkülözték. Emellett idő­sebb nőtestvérek tanították a bete­geket a gyógyulás elfogadására.

A Bethshan híres vendégeinek egyike volt Andrew Murray tiszteletes, a Holland Református Egy­ház feje és a Dél-Afrikai Reformá­tus Egyház elnöke, aki egy súlyos torokprobléma miatt orvosa tanácsára először a prédikálás befejezé­sére, majd több mint két évre tel­jes hallgatásra kényszerült. 1882-ben Londonban Stockmayer győzte meg arról, hogy a Jakab 5,13-14 versek alapján, a hit imája által meg lehet gyógyulni. Ezután még elolvasta Boardman Az Úr a te gyógyítód című könyvét, majd be­költözött a Bethshanba, ahol há­rom hét leforgása alatt teljesen meggyógyult. Murray ezt követő­en a Keswick féle gyógyító mozga­lom egyik jelentős vezetője lett.

Forrás: Új Exodus Magazin, 1992. 4. évf. 2. sz.